Október gazdagon elhalmoz bennünket Hónaptár

Ha szeptemberben még reménykedtünk, hogy néhány napra vissza tudjuk csalogatni a nyarat, októbertől már kétség nem fér hozzá: jövő májusig szegre akaszthatjuk a nyári hangulatunkat. Ám miközben ruhászekrényünket rendezve könnyet ejtünk a lenge ruhadarabjaink fölött, érdemes kinézni az ablakon, és észrevenni az eső áztatta ősz szépségeit. Például azt, amikor az erdő felölti legszínesebb ruháját. Minden évben lenyűgöz, micsoda öltözködési tanácsadó rendezi a természet gardróbját.

Fotó: Illusztráció: Pixabay

Bár mindenszentek ünnepe a következő hónap első napjára esik, a népi kalendárium mégis Mindszent havaként jegyzi októbert. Nem ez az egyetlen eset, amikor egy hónap nevét az abban a hónapban kezdődő csillagjegy meghatározó ünnepéről kapja akkor is, ha maga az ünnepnap kívül esik az adott időszakon. Így nevezi például augusztust a népi bölcsesség Kisasszony havának, annak ellenére, hogy Kisasszony (Kisboldogasszony) napját szeptember 8-án ünnepeljük.

Októberhez számos népszokás és -hagyomány kapcsolódik, amelyek a mezőgazdálkodással hozhatók összefüggésbe. Amikor az ember még igazi harmóniában élt a természettel, a terményekre az anyaföld nyújtotta ajándékokként tekintett, az állatokat pedig ebben a megmunkálási folyamatban segítőtársakként tartotta számon, az október egy igencsak munkával teli, eseménydús időszaka volt az évnek.

Ez a hónap például az őszi vetés ideje, és ekkor tartották – sőt, helyenként most is hagyománya van – a hálaadást a termény betakarításáért.

Egyes templomokban (felekezettől függetlenül) október valamely vasárnapján adnak hálát Istennek azokért a javakért, amelyeket a föld abban az évben megtermett számukra. Ennek különféle szertartásokon kölcsönöznek ünnepi jelleget. Nagyon sokatmondó, szimbolikus például, amikor a különféle zöldségeket, gyümölcsöket, a learatott gabonából készült kenyeret az oltár elé helyezik, gyönyörű, színes kompozíciót hozva létre.

Az őszi munkálatok közé tartozott a kukorica betakarítása utáni közösségi kukoricafosztás is, amihez énekek, játékok, beszélgetések és történetmesélések társultak.

Gyerekkoromban még én is fejtettem kukoricát kézi fejtővel, azzal az eszközzel, amit úgy húztam fel a kis kezemre, mintha varázspálca lenne.

A székely és magyar nép jellemzően szarvasmarha- és juhtenyésztő. Bár alapvetően csökken az állattartási kedv az utóbbi évtizedekben, azért falvakon még mindig sok gazda foglalkozik vele, közülük is kiemelkedik a tehenek és juhok/bárányok népszerűsége. Ebből adódik, hogy a legeltetésükkel, pásztorkodással kapcsolatban számos hagyomány él a népi kultúránkban. A juhok legelőről való behajtása októberre tehető.

Október 26. Dömötör, a pásztorok védőszentjének napja, ami Magyarország egyes régióiban a „Juhászújév”, ekkor számoltak el a pásztorokkal és fizették ki a bérüket.

Helyenként nagy állatvásárokat is tartottak e napon. Hortobágy környékén a pásztorok birkapaprikást főztek, és zenés-táncos mulatságokat rendeztek. Itt ajánlom meglátogatni a Hortobágyon található Pásztormúzeumot, ami Magyarországon való átutazásunk alkalmával kicsiknek-nagyoknak egyaránt érdekfeszítő program lehet. Az igényesen kialakított, többféle érzékszervre ható, állandó kiállítás során kiderül, micsoda összetett, rengeteg szakértelmet, állhatatosságot és szeretetet igénylő tevékenység a pásztoroké. Bevallom, ottjártunkkor engem is lenyűgözött ennek a szakmának a részletekbe menő bemutatása, és majdnem 180 fokban változott a pásztorokról, juhászokról addig kialakított képem.

Október egyik legjellegzetesebb népi szokása a szüret és a vele járó ünnepségek, mulatságok.

Bár a házi bort manapság egyre szélesebb körben kiszorítja a kamrák polcairól a palackozott borok rendkívül gazdag választéka, maga a szüret és szüreti bál mint közösségi esemény vidékeinken még mindig élő hagyomány. Régiónként, sőt, falvanként másfajta szokásokkal találkozunk, ami a szüreti bálok szervezését, a csőszök kilétét illeti. Ami azonban mindenhol közös: aki csak teheti, székely népviseletben vesz részt rajta, a környékbeli falvakat is bejáró felvonulás előzi meg, ugyanakkor a néptánc és népdalok éneklése szerves része a mulatságnak.

A korai szőlőfajták szedését helyenként már szeptemberben elkezdik, de a hagyomány szerint az „igazi” szüret október 15-én, Teréz napján indul.

A tokaji aszú szőlő szedését pedig csak október végén szokták elkezdeni, általában Simon-Júdás napján, ami 28-ára esik. A családi körben tartott szüreti munkálatok egyik ünnepélyes pillanata, amikor a kipréselt szőlő nedűjét először megkóstoljuk, számomra ugyanakkor a szőlőnek és mustnak nagyszerű kiegészítője a tejes dió fogyasztása.

De nem csak szőlőt, hanem más bogyós gyümölcsöket is szüretelhetünk októberben, különösen a vadon termők mint a csipkebogyó, galagonya, kökény szedése tehető ekkorra. Ezeknek a gyógyászatban, a konyhában való felhasználási lehetősége nagyon sokszínű, sőt, még a kozmetikai iparban is találkozunk velük mint alapanyagokkal.

A vénasszonyok nyara idén cserben hagyott, ennek ellenére rácsodálkozhatunk arra a gazdagságra, amellyel az esztendő tizedik hónapja elhalmoz bennünket.

korábban írtuk

Mutasd, mi van a kamrádban!
Mutasd, mi van a kamrádban!

Nem idejétmúlt a befőzés, nem csak nagymamák foglalkoznak vele – bizonyítja megszólalóink példája is. Olvasóink nem főállású háziasszonyok, mégis igyekeznek munka és háztartás mellett időt szakítani az eltevésre.