Millió forráson keresztül árad felénk az örök fiatal modell, a bababőrű őszülő színésznő, a botoxtól kisimult arcú sikeres üzletasszony s a feszes mellű háromgyerekes fitt anyuka képe. Nem is csoda tehát, hogy ellenségként tekintünk a ráncokra és gyengülő testünkre, miközben a már klisévé vált lelkünk legyen fiatal szlogenbe kapaszkodunk rendületlenül.
E téma kapcsán kutakodva botlottam bele Polcz Alaine Ideje az öregségnek című könyvének idevágó szövegrészébe, amely igencsak jellemző ránk, nőkre: „Örökösen csak az megy, hogy tartsd magad fiatalon. Mert félünk. Félünk az öregedéstől, félünk a haláltól, elvesztettük a hitünket, nincsenek morális értékeink, nincs, mibe kapaszkodnunk. Figyeld meg, ha valaki szépen tud megöregedni, az morális tartást ad. Derűt. Tudok jól öregedni – fölismerem a dolgokat. De a görcsös tartás az nem jó. Az bekeményít. Borotvaélen járunk. Mi az, ami szükséges, mi az, ami jó, mi az, ami tényleg kondícióban, fiatalosan tart. Nem arra gondolok, hogy a ráncaimmal mit tegyek, hanem a gondolkodásom, a nyitottságom, a világlátásom legyen egészséges.”
Amikor a harc elkezdődik
Szászi Beáta magyarországi pszichológus, a Debreceni Egyetem Pszichológia Tanszékének PhD-hallgatója úgy tapasztalta, hogy a pácienseik negyvenéves kor környékén kezdenek érdeklődni az arcfiatalító sebészeti és nem sebészeti beavatkozások iránt. Általában ezt megelőzően öt–tíz évvel korábban már megfordul a fejükben a műtét gondolata.
Szászi Beáta pszichológus
Az a tapasztalat, hogy negyvenéves korukra a nők arra jutnak, hogy most már ők következnek a családi önmegvalósításban: még elég fiatalok egy műtéthez, de már tapasztalják az öregedés jeleit az arcukon, amit hatékonyan akarnak kezelni. Jellemzően a mell- és a hasplasztika is előtérbe kerül, mivel a nőiesség elsődleges megtestesítői általában ezek a testrészek. Ha az öregedéssel szembeni védekezés módozatairól kérdezik az érintetteket, a nők az arcra vonatkozóan azt válaszolják, hogy kozmetikushoz mennek, arckrémeket, arctornát alkalmaznak. A plasztikai sebészet mint lehetséges megoldás a feltöltéses módszerekkel kerül előtérbe (botox, hyaluronsav, saját vér-zsír feltöltés),
és persze megjelennek a sebészeti megoldások is: szemhéjfelvarrás vagy teljes arcfelvarrás, úgynevezett facelifting.
A test többi részének formálása érdekében különféle tornatípusokat, testkezeléseket, krémeket, öltözködési praktikákat (speciális melltartók, ruhák – akár a ruha mintájára is tekintettel) vetnek be, de ha ezek nem érik el a kívánt hatást, akkor előfordul, hogy plasztikai sebészhez fordulnak.
A bűvös negyvenes
A negyven év jelentette a fordulópontot Annamari számára, ekkor tudatosodott benne, hogy telik az idő fölötte is. Az első pillanatban elkeseredést, majdnem depressziót okozott a felismerés, aztán arra a következtetésre jutott, hogy negyvenévesen az ember két utat választhat: vagy csak azért is összeszedi, vagy elengedi magát. „Én az első mellett döntöttem, még akkor is, ha néha nem könnyű – de legalább hosszabb távon tényleg van eredménye. Nagyon sokat kell dolgozni érte, egyszerűbb egy sima plasztikázás, ráncfelvarrás. De az elégtétel nagyobb, azt hiszem.” Szerinte egy bármilyen korú nő esetében a külsőben tükröződő dolgok belülről kell, hogy fakadjanak. Ha elégedetlen vagy önmagaddal, ezen a ráncfelvarrás nem segít – vallja. „Valaki egyszer azt mondta, »a ráncok a szemem körül az életem lenyomatai, az enyémek, hozzám tartoznak…« Valahogy így gondolom én is. Szerintem egy negyven- vagy ötvenéves nő ne akarjon húszévesnek tűnni. Ha mégis, könnyen nevetség tárgyává válhat…”
„Ha valaki elégedetlen önmagával, azon a plasztikai sebészet aligha segít."
Plasztika helyett Annamari más utat választott. Egy ideje változásokat iktatott be életmódjába, ami szerinte nem feltétlenül a külsőségekben nyilvánul meg. Jobban odafigyel már a táplálkozásra, mint korábban: száműzte étrendjéből a kenyeret, a főtt tésztát, a krumplit. De sok egyéb zöldséget, húst és tojást eszik, illetve néha eszik rizst, mert imádja például a kínai konyhát. Ez nyilván elsősorban a kilók leadásához kellett.
Az édességet gyakorlatilag kiiktatta az étrendjéből, de ez nem azt jelenti, hogy egy ünnepségen egy falat süteményt sem eszik, csupán azt, hogy mértékkel teszi. Emellett heti kétszer úszni jár, és próbál tornászni is. „És nem, nem lehetetlen ez kisgyermek és család, illetve munka mellett sem, fontos a jó időbeosztás. Ha néha elcsúszom ebben, megvan az eredmény, de nem pánikolok, mindenki túléli, ha egy nap rántotta az ebéd” – véli az édesanya, aki most már havonta előjegyezteti magát a manikűrösnél, illetve rendszeresen jár fodrászhoz is. A hétköznapokban egy egyszerű nappali hidratálókrémet használ, esténként micellás vízzel végez arclemosást. „Munkámból kifolyólag hetente legalább egyszer erős, vastag sminket kell elviselnem órákig, ennyi bőven elég. Emellett néha alkalmakra sminkelek, de mindenképpen diszkréten. Csodálom azokat a nőket, akik minden hétköznap reggel úgy mennek ki a házból, mintha skatulyából… Erre nekem nincs időm, de nem baj. Reggeliben inkább arra koncentrálok, hogy iskolába, munkába indulás előtt hárman háromféle reggelit ehessünk” – osztja meg családi képletét Annamari.
Bőrápolás már fiatalon
Nemes Orsolya mesterkozmetikus szerint a nők már húszéves kor fölött elkezdhetik a bőrápolást. Az a tapasztalata, hogy a krémekkel hosszú távú eredményt lehet felmutatni. Persze a bőr nem lesz persze ránctalan, de a rendszeresen és jól használt, minőségi kozmetikumok egyrészt ápolnak, másrészt valamelyest lassítják a bőr öregedési folyamatát. Egy bizonyos kor után érdemes havonta egyszer felkeresni a kozmetikust – tanácsolja a szakember. Ő évek óta Ilcsi termékekkel dolgozik, maga is azt használja, de nyugodt szívvel ajánlja vendégeinek is, mivel nyolcvan százalékban természetes anyagból készültek, olyan gusztusosak, „hogy szinte megnyalintanánk”.
A megújulásra mindig van megoldás, mondja a mesterkozmetikus.
Bőrmegújító kezelésre hozzá többnyire a 30–35 év fölötti hölgyek jelentkeznek be. Eleinte a száj melletti ráncok és a szarkalábak eltüntetéséért fordulnak hozzá, a negyven év fölöttiek már a homlokráncokkal is elégedetlenek. De a kozmetikus azzal nyugtat: „A megújulásra mindig van megoldás, csak időben jöjjön a kliens, megfelelő termékekkel és gépek használatával tudunk javítani a helyzeten.”
Hat éve dolgozik az Oxyget nevű géppel, amelyet egyféle ráncfeltöltésre, bőrsimításra használ. Emellett az IPL nevű villanófényes szerkezet egyik funkciója ránctalanításra, folteltávolításra és a rosaceás erek eltüntetésére is alkalmas. Ezenkívül alkalmaz olyan kisebb kozmetikai megoldásokat is, amelyekkel hosszabb ideig tartó változtatásokat ér el a hölgyeken: ilyen a tartós száj- és szemkontúr vagy a szemöldöktetoválás.
• Fotó: Illusztráció: Shutterstock
Nemes Orsolya nem ellenzi a plasztikai és esztétikai beavatkozásokat sem, de a természetesség elvét vallja: tehát az eredmény ne legyen mesterkélt, kirívó. „Van egy nyolcvanéves hölgy is, aki már a szalonom nyitása óta vendégem, tehát tizenhét éve jár hozzám. Amellett, hogy néhány esztétikai beavatkozást is végeztetett, rendszeres kozmetikai kezeléseket igényel nálam is. Látni kellene, amint bevonul a szalonba, irigylésre méltó az életereje, a bőre ápoltsága. Körülbelül hatvanévesnek néz ki” – dicséri vendégét a kozmetikus.
Visszanyerték régi önmagukat
Tímea nemrég töltötte a negyvenet, bevallása szerint szinte húsz éve foglalkozik bőre ápoltságával. Olajokkal próbálta megelőzni az idő rohamos múlásának nyomait az arcán. Aztán egyre több időt töltött a fürdőszobában. Visszagondolva úgy érzi, ez volt az egyik jele annak, hogy kezdett tudatosulni benne: halad a korban. Már a reggeli ébredés után hosszabb időt fordított a szépítkezésre, enélkül nem lépett ki a házból. Közben egészségi gondok miatt endokrinológushoz kellett fordulnia, de a felírt hormonkezelés nyomán meghízott, a nemkívánatos pluszkilóktól sehogyan nem sikerült megszabadulnia.
„Az évek során a sok próbálkozásom kudarcot vallott, ezért úgy döntöttem, komolyabb beavatkozással távolítom el azt, amit másként nem sikerült.” Tímea hasi zsírleszívást kért, és nem bánta meg. Pillanatnyilag nincs oka más testrészén változtatni, de ha arra kerülne sor, akkor újból hasonló módszerhez folyamodna. „Bár kényelmetlen és fájdalmas beavatkozásként emlékszem rá, pozitív eredményt hozott. A célt elértem, bármikor megismételném!” – hangzott a magabiztos végkövetkeztetés. A zsírleszívás utáni változást elsősorban ő maga érezte, mivel részleges beavatkozásban volt része, az eredmény külső szemmel nem volt annyira nyilvánvaló.
Önmagáért tette, hogy jól érezze magát a bőrében.
A kétgyerekes Zsuzsa a kicsik szoptatása után szembesült azzal a ténnyel, hogy megereszkedtek a mellei. Azt mondta, változtatni akar ezen, mégpedig szilikonnal. „Csak annyira volt szükségem, hogy melleim visszanyerjék eredeti feszességüket, semmi többre vagy látványosabbra. Eleinte nem is tűnt fel másnak, csak a masszőrnőmnek, illetve nyilván a férjemnek.” Az anyuka egyébként úgy gondolja, ez magánügy, ehhez senkinek semmi köze. Ő azért vágyott erre, hogy ugyanolyan csinosnak érezze magát, mint a gyerekek előtti időszakban.
Időtlen, szép és erős emberideál
A pszichológus úgy gondolja, azok a nők, akik a külsejük megváltoztatása, fiatalítása érdekében komolyabb beavatkozásokra vállalkoznak, más módszerekkel ugyan, de tették ezt korábban is, például eljártak fodrászhoz, kozmetikushoz, törődtek magukkal, időt szenteltek a testüknek.
„Társadalmunk rohamléptekben halad az időtlen, szép és erős emberek irányába. A külső szinten tartására pedig a plasztikai sebészet nagyon jó opció, mert viszonylag kevés saját energiával látványos és tartós eredmény érhető el” – osztja meg páciensei visszajelzéseit Szászi Beáta. Úgy tapasztalja, gyakori, hogy egy esztétikai műtéttel kapcsolatos döntésnél szerepet játszik egy ismerős vagy egy barátnő, aki átesett hasonló beavatkozáson. Ez a momentum sok nőt indít el azon a gondolati íven,
hogy ha ő végigcsinálta, akkor én is!
Az is fontos, ha kompetens és szimpatikus orvost talál valaki, mert a jó együttműködés könnyebb döntésre sarkall. Ugyanakkor kiderült, hogy a beavatkozásra jelentkezők közül sokan párkapcsolati okokból jönnek: új párt szeretnének találni vagy a meglévő kapcsolatot kiszínezni. Többen kiemelik, hogy a szexuális életüket akarják a megújult testükkel feldobni. „A kórházi tapasztalatok alapján elmondhatom: a nők egyértelműen jelzik, hogy mi zavarja őket a külsejükben, az idő múlása melyik testrészüket nem kímélte, mit szeretnének helyrehozni. Amikor megkérdezzük, hogy miért most akarják magukat megoperáltatni, akkor jellemző a válaszok körében a nagyobb életeseménybeli változás (válás, szakítás, munkahelyváltás), ami katalizálja a döntésüket” – meséli Szászi Beáta.
Ördögi kör lehet
Edit nem ellenzi a ráncfelvarrást, sőt nem tartja kizártnak, hogy majd egyszer minimális invazív dolgokra ő is időt és pénzt fog szánni. Aggasztónak tartja azonban, ahogyan egyes nők ennek a témának rabjaivá válnak, és valósággal nem tudnak leállni, folyamatosan azon agyalnak, melyik testrészükön mikor és hogyan lehetne még valamit módosítani, szépíteni. Valószínűsíti, hogy az illető hölgyek a testképzavar áldozatai. „Mert mi mással lehetne azt megmagyarázni, ha egy nő kisebb esztétikai változtatások mellett, viszonylag rövid idő alatt, a hasi ráncai eltüntetését kérte a sebésztől, majd két mellimplantátumot vállalt be, és tetkókat is akart. Jelenleg a diéták és edzések mellett botoxon és újabb ráncfelvarráson gondolkodik” – meséli Edit megdöbbenve egy fiatal hölgy esetét, akit egyébként a környezete formásnak, mutatósnak tart. Az elégedetlenséget nem a külvilág generálja benne.
• Fotó: Illusztráció: Shutterstock
Az esztétikai beavatkozásra vállalkozó pácienseket Szászi Beáta pszichológus három csoportba sorolja: aki egy bizonyos beavatkozást kér, és soha többé nem akar semmi mást; aki az adott beavatkozás után még tervez mást is; a harmadik csoport pedig egyértelműen egy sorozatot kezd, vagy abban van, hiszen több beavatkozást szeretne. Az első két esetben a leggyakoribb a magas elégedettség, a harmadik esetben mindig felmerül az önértékelési probléma vagy a pszichológiai problémák kérdésköre. Esztétikai beavatkozás esetén ritka az életre szóló változás (az orr- vagy a fülplasztika sorolható ide).
Az időt nem tudja megállítani a sebészet sem, legfeljebb „tartósítja a pácienseket" egy időre.
Az implantátumokat tíz–tizenöt évente cserélni kell, a gravitáció hat ránk, a bőr ereszkedik. Mégis ezek a beavatkozások a legtöbb esetben valóban szép eredményeket tudnak produkálni az önértékelés terén is.
Testképzavar, ami bekavar
Szászi Beáta úgy gondolja, az esztétikai beavatkozásra jelentkező plasztikai sebészeti pácienseket általában nem kell pozitív irányba terelni. Elképzelésük van a külső megjelenésük javításáról, és ha az koherens, egészséges, arányos, akkor az a nő együtt tud élni az új külsejével is. Vannak azonban pszichológiai betegségek, amelyek esetében a műtétet egyértelműen nem javasolják: bipoláris zavar, depresszió, pszichózisok, testképzavarok és evészavarok.
Lukács-Márton Réka, pszichológus és egyetemi adjunktus
Lukács-Márton Réka marosvásárhelyi pszichológus és egyetemi adjunktus szerint több tényező befolyásolhatja a testképzavarok és evészavarok kialakulását: a családon belül tapasztalt viszonyok, mint a túloltalmazás, a merev szabályok szerinti nevelés, valamint konfliktuskerülő viselkedés, a média és a környezet. Ezek a pszichológiai elváltozások már a kisiskolásoknál is kialakulhatnak, olyan gyerekeknél például, akiknek a családjában nagyon fontos szerepet kap a testalkat és a súly.
A testtel való elégedetlenség generációl generációra átöröklődhet, az anya testével való elégedetlenségét átadhatja a lányának.
A pszichológus azt tanácsolja, hogy a tinik közelében legyen olyan személy (családtag, barátnő, szakember), akihez bizalommal fordulhatnak, akiktől segítséget kérhetnek. Kezeletlen zavar esetén a visszaesés gyakorisága is megnő, egy ilyen kritikus periódus lehet a nők életében például a terhesség alatti, illetve a szülést követő időszak.
„Nem arról híres az az állapot, hogy szülés után 90-60-90-es méretekkel vonulnak fel a nők a piros kifutón, holott a photoshopolt képeken a sztárok így néznek ki. A környezet elvárása tehát ez: szülés után is jól kell kinézni” – tárja elénk a valóságot a pszichológus. A klimax időszakában újabb krízisidőszak áll be a nők életében, ami a testükkel való viszonyt illeti. Gyakori ilyenkor, hogy a testképzavar társbetegségeként megjelenik a depresszió is. Egy magára adó, magabiztos nő ezt a súlytémát kordában tudja tartani, ám az egészség szempontjából sem lenne szabad elhanyagolni ezt – véli a szakember.
Csak egy kis korrekció
A harmincas évei közepén járó Erika nem talál semmi ördögtől valót egy kis plasztikai beavatkozásban. Nemrégiben maga is – plasztikusan szólva – tű alá feküdt: azért döntött a botoxos kezelés mellett, mert mérhetetlenül zavarták elmélyülő szemöldökráncai. „Nem a vénség idegesített, hanem az, hogy nagyon szigorú lett tőlük az ábrázatom, és az nem én vagyok. Sokszor megkérdezték tőlem, hogy miért vagyok olyan mérges és komor, pedig nem is voltam. Sajnálom, hogy nem kezdtem el a beavatkozást hamarabb, mert akkor a ráncok nem mélyültek volna el ennyire.”
A botox, amint arról Gyógyír rovatunkban bővebben írunk, az izom-összehúzódásokat gátolja, így tartja simán a bőrt.
A kétszáz euróért igénybe vehető injekciótól persze Erika is félt, bármennyit is bújta a netet, nem tudta elképzelni, hogy milyen mértékű kellemetlenség vár majd rá. Aztán kiderült, hogy az egész nem több szúnyogcsípésnyi fájdalomnál, utána pedig csodálatosan jól érezte magát. „Annyival jobb volt, hogy el sem tudom mondani. Én nem akartam soha megváltoztatni a külsőm, csupán egy kis korrekciót szerettem volna. És ezt is értem, érem el ezzel a kezeléssel, aminek persze egy idő után kimegy a hatása, és akkor – legkorábban négyhavonta – megismételhető.
• Fotó: Illusztráció: Shutterstock
Mondták az ismerőseim, hogy milyen kipihent és nyugodt vagyok, és ennek örültem, hisz csupán ennyit szerettem volna. Ha valaki azért kér valamilyen plasztikai beavatkozást, hogy jobban érezze magát tőle, ha nem átszabatni akarja magát, és nem megfelelni valamilyen ideálnak, az szerintem teljesen rendben van.” Azt mondja, nem is érti, hogy az emberek miért idegenkednek az ilyen jellegű segítségtől. Hiszen ha valaki folyamatosan jár például fogorvosi esztétikai kezelésekre, szabályoztatásra, fehérítésre, azt igényesként, önmagával törődőként ítéli meg a társadalom. Ha pedig egy kis ráncfeltöltést vesz igénybe, máris megbélyegzik. Egyébként úgy látja, különösen igaz ez erdélyi magyar körökben. Ő román környezetben dolgozik, és ott sokkal természetesebben állnak hozzá ezekhez a dolgokhoz.
A fiatalítás érdekében tett plasztikai beavatkozást viszonylag kevesen vállalják fel nyíltan az erdélyi környezetben.
Nem igaz az, hogy kevesen élnek ezzel az eljárással, mert egyre nő azon hölgyeknek a száma, akik a megújhodás ezen módozatát választják. De a plasztikai és esztétikai beavatkozásokat inkább szigorú magánügyként, tabutémaként kezelik még térségünkben. Annál bátrabbak a nők a közösségi oldalakon megosztott testedző programjaikkal és azok sikereivel. A leadott kilókkal, a bioétrenddel, az új smink-frizura-ruha együttessel szívesebben villognak, mint hogy a kisimult arcról készült makrofotót mutassanak be, a megereszkedett bőr eltüntetéséről vagy a mellnagyobbításról meséljenek. Az magánügy – mondanák a szebbik nem képviselői –, akként kell kezelni. Visszatérek Polcz Alaine írásához, amely a jelenről és a múltról egyaránt szól: „Hiszem, hogy az öregedésre nem akkor kell készülni, amikor ott van. Jó azt jóval hamarább tudni, hogy múló a fiatalság, ez a »minden az enyém« érzet.” S ha ezt sikerül elérni, talán könnyebb lesz.
Fotók: Boda L. Gergely, Molnár Szilvia, Tordai Ede
