– Van olyan barátnőm, akinek úgymond élete álma könyvtáros lenni, azért, hogy „egész nap csak olvashasson”. Ehhez a naiv elképzeléshez képest mivel telik a munkaidőd a könyvtárban?
– Ez az álom egy illúzió, ami főként a sztereotípiákból táplálkozik. Egyébként érthetetlen az a feltételezés, hogy a könyvtáros egész nap csak olvas, hiszen hogyan is működhetne úgy az intézmény? A könyvek nem maguktól vándorolnak a polcokra, nem veszik állományba és nem leltározzák be magukat, nem helyezkednek el a polcokon maguktól, és nem is rendezik magukat, amikor az olvasó nem a helyére teszi vissza. És ez csak a jéghegy csúcsa, az alap tevékenységek, amelyekhez mind-mind idő kell. Mivel én már 25 éve dolgozom a könyvtárban, volt lehetőségem kipróbálni a kölcsönzést, ahol 12 évig dolgoztam. Itt nagy a nyüzsgés, zajosabb a pult körül, hiszen mindenki itt áll meg először, még akkor is, ha csak információra van szüksége, így
Ősztől tavaszig rengeteg csoport fordul meg az épületben, a csöpp óvodásoktól a nyugdíjasokig, akik beiratkoznak, különböző foglalkozásokon vesznek részt, amit a könyvtárosok tartanak, tehát nagyon mozgalmas időszak ez ilyenkor. A kölcsönző részleg után az olvasóteremben végeztem olvasószolgálatot 8 évig, ami bár csendesebb és nyugisabb hely, olvasni itt is olyasmit lehet, ami a munkánkhoz kötődik, ez főként az újság- és folyóirat feldolgozást jelenti. A hozzánk beérkező periodikákat helytörténeti vagy irodalom- és kultúrtörténeti szempontból átlapozzuk, és bevezetjük az állományba azoknak a bennük található cikkeknek az alapinformációit, amelyek a fenti szempontokból érdekesek lehetnek a kutatók, érdeklődők számára. Ezen kívül kiszolgáljuk a betérő látogatókat, előkészítjük a termet, amikor könyvbemutató vagy író-olvasó találkozó van, rendben tartjuk a társasjáték termet, kezeljük a sószobát, tehát ismét ugrik a lehetőség az öncélú olvasásra…
– Igen, ezekbe bele sem gondol az átlag könyvbarát...
– Négy éve vagyok osztályvezető, és azóta még újságolvasásra sincs időm, csakis a feldolgozásra váró könyveket bújom, ami annyit jelent, hogy az adatbázisba való bevételhez szükséges információkat olvasom el a könyvből, és esetleg a fülszöveget, hogy tudjam belőni, miről szól. Amíg idáig eljutok, addig viszont topon kell lennem az olvasási trendekkel, vagyis figyelem a közösségi médiát és különböző könyves platformokat több kollégával együtt. Összeírjuk a beszerezni kívánt könyveket, figyelembe véve az olvasóink igényeit is, és lebonyolítjuk a vásárlást, hacsak nem szól közbe a kormány egy rendelettel, hogy befagyasztják a mindenféle beszerzésre, kifizetésre irányuló lehetőségeinket, mint történt ez most is. Ezen kívül még
hiszen hónapokkal előre kell tervezni mindkettő esetében. A mindennapok része tehát a dokumentumok állományba vétele és a kivezetése azoknak, amelyek elvesztek, megrongálódtak, használhatatlanná váltak, ami elég sok számítógépes munkát jelent. Továbbá szinte minden nap érkeznek adományok is, amit át kell nézni, hiszen nem tudunk mindent bevenni, vagy azért, mert használhatatlan, vagy azért mert már több példányban megvan nekünk, ezeket át kell venni, belenézni, eldönteni, hogy mi legyen a sorsa, vagyis idő, idő, idő... Tehát aki azért szeretne könyvtáros lenni, hogy egész nap olvashasson, azt ki kell ábrándítanom. Azonban, ha valaki azért jönne, hogy emberekkel foglalkozhasson, mindamellett, hogy szereti a könyveket és az olvasást, annak szívből ajánlom.
– Ha nem munkaidőben, akkor mikor, miként tudsz olvasni – két gyerek mellett?
– Töredékét olvasom annak a mennyiségnek, mint amit a gyerekek érkezése előtt tudtam. Nehéz volt megszokni a gondolatot, hogy ez már évekig így lesz, és bár már nagyocskák (8 és 12 évesek), nem lett több időm, mint amikor kicsik voltak. Csak hétvégén reggel tudok olvasni, mert akkor van nagyobb nyugalom a házban, nekem márpedig csend kell az elmélyült olvasáshoz. Esténként túl fáradt vagyok, bár tudom, hogy van, aki akkor tud inkább olvasni, én pár oldal után belealszom. Előtte persze minden este olvasok mesét a gyerekeknek, mai napig, és igénylik is.
– Van praktikád, titkod, hogyan lehet értékes olvasásidőket „lopni” (magunktól)?
– Nincs semmilyen titkom, igyekszem olyan helyeken is olvasni, ahol várakozni kell, például orvosi rendelők előtt, sorban állás közben, ha egyedül vagyok, és nem a gyerekekkel.
bár sokszor berakok olyankor egy mosást vagy mosogatok, tehát ez sem mindig sikerül. Ami megnehezíti még ezeknek az alkalmaknak a kihasználását, az a telefon nyomkodása, a scrolling a közösségi média felületeken. Egyszerűen telefonfüggők vagyunk nagyon sokan, ebben kellene kicsit tudatosabbnak lenni.
– Könyvklubot is működtetsz jó ideje, annak mi a célja? Többet olvastok azóta? És milyen szempontok mentén választotok olvasnivalót a klubbal?
– A könyvklubot éppen 13 éve hívtam életre, és ez az egyik nagy büszkeségem, hiszen a covid-időszakot leszámítva töretlenül működik. A célja elsősorban az olvasásélmény megosztása. Jártál már úgy, hogy egy szuper könyvet olvasol épp, és annyi mindent tapasztalsz benne, belőle, hogy muszáj lenne megbeszélned valakivel? Én számtalanszor, és ez az érzés vezérelt leginkább. A Jane Austen Könyvklub című film is inspirált a hangulatával. Egy meghitt, barátságos, intim közeget képzeltem el, ahol tabuk nélkül, nyugodtan átbeszélhetünk kényes témákat is, ahol mindannyian újabb tapasztalatokkal és élményekkel gazdagodunk, és fejlődhetünk. Ehhez persze óriási adag bizalomra és nyitottságra van szükség. Annyi minden történt velünk az évek során, hála Istennek, örömből volt a több. Nagyon jó hangulatú találkozásink szoktak lenni, mindig van tea és nassolnivaló, amit igen gyakran otthonról hoznak a tagok. Időnként sajnos betegség vagy egyéb szomorúság is éri a résztvevőket, ami mindannyiunkkal előfordul, ilyenkor igyekszünk arról is beszélgetni, osztozni a bánatban, feloldani a feszültségeket, segíteni, ahol tudunk.
Mindenki az élethelyzetéhez mérten tud olvasni, nem olvasunk többet, ha nincs időnk, ezt az egyet havonta viszont igen, ami azért elég jó érzés, hiszen legyen bármelyikünk bármilyen elfoglalt, havi egy könyv már nagyon jó arány. Bárcsak mindenki elolvasna havonta egyet, sokkal előbbre tartana a világ. Közösen választunk könyvet, bárki ajánlhat a tagok közül, az egyetlen szempont, ami befolyásolja a döntést, hogy felváltva olvasunk magyar és külföldi szerzőtől, mert az elején észrevettük, hogy a magyarok háttérbe szorultak, amit nem szerettünk volna, hisz rengeteg fantasztikus kortárs és klasszikus mű van a magyar palettán. Van egy szint, ami alá nem megyünk, tehát nem olvasunk lektűrnek számító műveket, hiszen fejlődni csak úgy lehet, ha minőségi olvasmányokat „fogyasztunk”.
– Melyek a sláger könyvek, szerzők most a nők körében? Honnan inspirálódtok, -unk, hogy kiket olvassunk?
– Ez egy nagyon érdekes kérdés, mert nagyon változó, hogy ki mit olvas, mit szeret lapozgatni. Függ a korosztálytól, a műveltségi szinttől, az iskolázottságtól is. Vannak, akik a mai trendeket követik, a felkapott, agyonreklámozott műveket keresik, mint például Valérie Perrin műveit, és vannak, akik a magyar kortárs irodalmat szeretik inkább, Tompa Andrea, Vida Gábor, Visky András, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Grecsó Krisztián, Dragomán György műveit, és még sorolhatnám. Sokan szeretik a kortárs külföldi szerzőket is, mint Fredrik Backman, Ljudmila Ulickaja, Narine Abgarjan, Karin Smirnoff, Karl Ove Knausgård és mások. Vannak, akik a krimit és vannak, akik a romantikus lektűröket részesítik előnyben. Aztán vannak olyan fiatalok, középiskolások vagy fiatal felnőttek, akik a fantasy világában szeretnek elmerülni, és bár már a vámpíros-romantika típusú könyvek ideje leáldozott, a fantasztikus világ még mindig hódít.
A divattal és a híres személyiségekkel foglalkozó könyvek szintén reneszánszukat élik. Szerintem a közösségi média van a legnagyobb hatással az olvasni vágyókra. Minden kiadónak van már hivatalos oldala a különböző felületeken, és nagyon sok sztár és influenszer ajánl olvasnivalót a követőinek. Természetesen, ha valaki a könyvtárban vagy a könyvesboltban kér ajánlót, minden bizonnyal megkapja, hiszen a kollégák igyekeznek naprakészek lenni az újdonságokkal is.
– Kiskamasz gyerekeket nevelsz, a személyes példán túl van bevált tipped, hogy nálatok mi működik, hogy olvassanak a gyerekek?
– Ez az a kérdés, ami minden könyvtárosnak a legfontosabb és sok fejtörést okoz, mert tudjuk, hogy az általános és középiskolás diákok olvasnak a legkevesebbet. Valahogy elemi tagozat után már elveszítik a lelkesedést, sem idejük, sem kedvük nincs hozzá. A személyes tapasztalatom az, hogy
A nagylányom figyelemzavarral küzd, így ő nem igazán olvas, mert ennek az állapotnak az egyik jellemzője, hogy nem tud sokáig egy dologra koncentrálni, viszont szívesen meghallgatja, amikor én olvasok nekik. A kicsi gyakrabban vesz a kezébe könyvet, és csak reménykedni tudok, hogy megmarad ez a szeretet benne.
– Gyermekirodalmat is olvasol? Azokból kiket ajánlasz „kamaszcsalogatónak”?
– Nem olvasok ifjúsági irodalmat, nincs rá kapacitásom sem, de nem is az én világom már. Figyelem az ajánlókat a közösségi médiában, és persze az olvasóinkat is megkérdezzük, amikor visszahoznak egy-egy könyvet, hogy hogy tetszett, meg hát az is irányadó, hogy miket keresnek. A képregények és a mangák egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek, így az utóbbi időben elkezdtük beszerezni ezeket is. Azoknak ajánlom ezeket, akik most kezdenek visszatérni a könyvek világához. Amúgy rengeteg fantasztikus kortárs szerző van, akik a kis- és nagykamaszokat megszólító regényeket írnak, mint például Berg Judit, Kiss Judit Ágnes, Kertész Erzsi, Mészöly Ágnes, Wéber Anikó és sokan mások. Az Abszolút könyvek sorozat a 9-12 éves korosztálynak szól, míg a Tilos az Á a kicsit nagyobbaknak, és ez csak egy kiadó ajánlata, de számos olyan van, ami kimondottan a fiatalokat célozza meg. És a Harry Potter még mindig népszerű.
korábban írtuk
Komplex látásmód, szakmai alázat: Oláh Gyárfás világa
Az Újtusnádon született szobrászművész, divattervező, akitől nem áll messze a határok feszegetése, komoly szakmai utat járt be: ő tervezte két alkalommal a román olimpiai válogatott formaruháját, és a nevéhez fűződik a Rozalb De Mura márka alapítása is.
