Sam Levinson rendező a pandémia idején, alkalmazkodva a körülményekhez, a szigorú járványügyi előírásokhoz forgatta le kis stábbal, csupán két hét alatt Malcolm és Marie című romantikus drámáját. A film címszereplőit John David Washington és Zendaya játszák, két és fél órán keresztül csupán övék a tér – egy modern, nem túl nagy ház látszólag távol mindentől –, övék a vászon (pontosabban a képernyő, hiszen Netflixen elérhető a film), illetve a néző figyelme. Mert
bár a film nem szól másról, mint egy pár – egy ex-drogfüggő, önbizalomhiányos fiatal nő és egy önimádó, okoskodó rendező – veszekedéséről, képes odabilincselni a nézőt a fotelbe, kanapéra.
A Malcolm és Marie nem tökéletes, nem szokványos, de szép. Nem tökéletes, hiszen bár kétszereplős kamaradrámaként a párbeszédek kellene a legerősebb pontját jelentsék, ez korántsem teljesül, a legerősebb inkább a képiség. Mégis a veszekedés bizonyos témákhoz folyton vissza-visszatérő fonala is magával ragadó, a két szereplő szócsatája érzelmekről, életről, sérelmekről, filmről, művészetről, elfogadásról és megbánásról elgondolkodtató és hatásos. Nem szokványos, mivel ritkán látunk a képernyőn (főleg a Netflixen) ilyen erős színpadiasságot, ami a mai világban, amikor sokan alig vagy egyáltalán nem járnak színházba, szinte elbűvölő. Szép, mert Rév Marcell egyre inkább bebizonyítja, hogy zseniális operatőr: képei, a film látványvilága néha még a párbeszédekről, monológokról is elterelik a néző figyelmét.
A Malcolm és Marie nem lesz mindenki kedvence – ezt az internetes pontozások is jelzik –, mert nem ilyen filmekhez vagyunk szokva. De megéri lelassulni, időt adni és elveszni ebben a színházi élménnyel felérő filmben.
Az tény, hogy kell egy kis idő ráhangolódni, és nem szabad megijedni a filmben felsejlő olyan témáktól, mint a rasszizmus, feminizmus, a művészi lét drámája. Ez a film nem ezekről szól, ahogy az életben sem ezekről szólnak a beszélgetések, de a háttérben sokszor felsejlenek.
Az i-re a pontot, pedig az alakítások teszik fel, Zendaya rajongóknak kötelező.
Cikkünk a Nőileg magazin 2022. júliusi lapszámában jelent meg.
korábban írtuk
Őszinte érzelmek: Párhuzamos anyák
Pedro Almodóvar spanyol filmrendező alkotásait hajlamosak vagyunk meghökkentő, megbotránkoztató vagy épp polgárpukkasztó művészfilmekként definiálni, beskatulyázni, de a 72 éves rendező művei – egyre inkább – hozzánk szólnak, rólunk szólnak, egyre aktuálisabban, egyre gondolatébresztőbbek.
