– (…) Gyakran kerültök konkrétan életveszély-közeli helyzetekbe?
– Legtöbbször a füst az, ami veszélyessé teszi a beavatkozásokat, ez utólag is okozhat problémát, ha a helyszínen nem is ítéljük károsnak. De gyakoriak a be-, illetve leesések az instabil szerkezetek, a korlátozott látási viszonyok vagy a sietség miatt. Tavaly például Udvarhelyen, egy ipari létesítménynél történt tűznél több mint egy hónapig tartó sérülést sikerült szereznem. A helyszínen viszont nagyon ritkán hátrálunk meg. Legtöbbször csak utólag mérjük fel, hogy mi is történhetett volna.
(…)
– Két éve az udvarhelyi Fuss neki! elnevezésű jótékonysági rendezvényen tűzoltó felszerelésben szaladtál, két teljes órát… Miért?
– Hasonlóan más civil szervezetekhez, én a tűzoltóságunk javára gyűjtöttem pénzt. Nem számoltam a kilométereket, csak az volt a célom, hogy a teljes rendezvény időtartamán végig szaladjak, ami sikerült is. A súlyos védőruha miatt többen is kérdezték tréfásan, hogy fázok-e? De elmondhatom, hogy a végén már rázott a hideg is…
– Milyen képességgel kell rendelkeznie annak, aki önkéntes tűzoltó akar lenni?
– Én mindig azt mondom azoknak, akik közénk szeretnének állni, hogy a kitartás a legfontosabb, mert mindenkinek megtaláljuk a hozzá illő feladatot. Viszont, ha nincs kitartás, akkor nem jut el arra a szintre, hogy lelkében is tűzoltó legyen. De a testi, lelki erő, a találékonyság, vagy akár különböző gyakorlatias szakmák ismerete is hasznos tud lenni.
– Miért éri meg számodra mindezt vállalni, amivel a tűzoltó-élet jár?
– Egyszerűen szeretem. Kezdve a felszerelésektől, amiket használunk, az itt uralkodó hangulatig, mindent. Mindig feltölt, ha segíthetek, ahol szükséges.
Fotó: Magyari Hunor
