Semmi extra, csak a klasszikus. Nem eszek húst, és nem eszek zsírt, megvonom magamtól az állati eredetű ételeket húsvét vasárnapig. Most bátran le merem ezt írni, mert ez már nem az első, tehát tudom, hogy végig fogom vinni, ha Isten éltet. Nagy lelki vívódáson vagyok túl, mert
több évtizedes teológiai küzdelem dúlt a lelkemben a böjtről.
Talán azért, mert tudtam a böjttel való visszaélés gyakorlatáról. Első hallásra nevetségesnek tűnhet, hogy még a böjttel is vissza lehet élni, de a valóság az, hogy igen. A hitelesség a nyitja a böjtnek is. Mit ér a böjtről hallani olyan ember szájából, aki ajánlja, sőt követeli a böjtöt, mint egyházi előírást, de ő maga zsíros lakomákban él a jóllakás testi gyönyörének? Mit ér olyan embert látni böjtölni, akiről tudjuk, hogy húst ugyan nem eszik, de a másik embernek örömmel okoz szenvedést? Nem ér semmit. Sőt felbosszant. Igen, vívódtam ezekkel a böjtös kérdésekkel, és jólesett megnyugvást találni az Evangéliumban, ahol Jézus azt tanítja, hogy
nem az tesz tisztátalanná, ami bemegy a szádon, hanem az, ami kijön onnan,
mert ami a szíveden, az a szádon. Szóval, ha tisztátalan dolgokat beszélsz, gyűlöletet, irigységet, rosszindulatot, akkor hiába a hústól való megvonás, mert tisztátalan maradsz, sőt, abban erősödsz meg. Szóval, hosszú évekig az Evangéliumnak erre a tanítására koncentráltam, és nem engedtem magamhoz elég közel a másik evangéliumi tanítást, ami Jézus megkísértéséről szól. Nevezetesen azt a részt, amikor Jézus így szól: nem csak kenyérrel él az ember. Kihangsúlyozom a csak szócskát, hogy alátámasszam:
Jézus nem követel lehetetlent,
igenis tudja, hogy kenyérrel is élünk, mert ha ez neki nem lett volna fontos, akkor nem foglalta volna bele a Miatyánkba, hogy add meg a mindennapi kenyerünket. De van valami, ami ugyanolyan fontos, mint a kenyér, a víz, a levegő. A hit, a vallás, a lelkiség, az ima, nevezzed bárhogy, a lelki dolgokkal való foglalatosság, amely által te magad is képes vagy beleszőni magadat e földi világba és az örökkévalóba. Én meggyőződéssel hiszem és hirdetem, hogy Isten szabadnak teremtette az embert. És ezt most olyan értelemben mondom, hogy ne legyél rabja semminek. Ne legyél rabja egy másik embernek, se a szeretetének, se a féltékenységének! Ne legyél rabja az időnek, hagyjad, hogy múljon, s élvezzed, ha úgy érzed, megállt!
Ne legyél rabja az elégedetlenségnek, vágyj jobbra, de az erkölcs feladása nélkül!
Ne legyél rabja a divatnak, nézz jól ki, érződjön rajtad az összhang, de tudd, hogy a divatok változnak! Ne légy rabja a mohóságnak, a kéjnek, az örökös kényelemérzetnek, ne lehessen megvenni téged! Légy ura önmagadnak! Amikor tudatosan megvonsz magadtól valamit, már nem vagy annak rabja. Már szabad vagy. De nem kell ez kényszeres legyen, nem kell tőle szenvedni, ne adj’ Isten, belehalni, csak megnyugodni, hogy legyőztél egy olyan kívánságot, ami egy szokás rabjává tett.
Böjt van. Vond meg magadtól a húst és a zsírt, amíg tart a böjt. De csak akkor, ha kész vagy rá, és ha ez a testi megtisztulás összhangban tud lenni a lelki- és érzelmi megtisztulásoddal is.
Kiemelt kép illusztráció: Shutterstock
korábban írtuk
Böjtölni másképp is lehet – nem csupán húshagyással
Többnyire a hívő keresztények böjtölnek. Húsvét közeledtével környékünk katolikus hitben nevelkedettjei élnek valamiféle önmegtartartóztatással – a protestánsokkal megengedőbb a vallás, a lelkiismeretre van bízva mindez: vagy csak péntekenként böjtöl, vagy betartják a negyven napot az ünnep előtt. Mitől alakult ez így, miért a hús tiltott?
