A napok hetekbe folytak, a hetek hónapokká izmosodtak, és a sérelem fal egyre szélesedett. Majd a fal mindkét oldalán beállt a süketség. Már nem hallották egymás szavait, csak saját sérelmeiket.
Eszébe jutott nagyanyja sokat emlegetett esete a bivallyal. A bivaly ugyanis furfangos állat, csak a gazdájának adja le a tejet, idegen hiába húzogatja a tőgyét, tej nem jön ki belőle. Rendszerint az apja fejte a bivalyt, de egy alkalommal muszáj volt elmennie, s így megkérte lányát, hogy fejje meg helyette. A bivaly hátranézett, és nem tetszett neki, amit látott. Hiába vette fel a fiatal lány az apja kötényét, sapkáját, a bivaly úgy döntött, hogy nem ad tejet. Nem lehet ám őt becsapni! De a bivaly még nem tudta, kivel van dolga. Mert a fiatal lányt, a későbbi nagyanyját, kemény fából faragták. Nem adod le a tejet? Nem baj. Ha te bírod, bírom én is! És este nyolc órától hajnali ötig fejte a bivalyt, mire az kínjában, ha csak cseppenként is, de odaadta a tejét.
A farsangi bál úgy indult, ahogy szokott. A színdarabot hosszan tapsolták, az asztaltársaság tagjai élcelődtek, és kitartóan kínálgatták egymást. Ezt a bort kóstold meg! Ebből a húsból harapjál! Ezzel a süteménnyel nyomtasd el a főételt! Mintha mindenki otthon hagyta volna búját baját, csupa jókedv és móka volt az egész társaság. Az elfogyasztott alkohol mennyiségével arányosan nőtt az ízléstelen viccek előadása. Hogyan kell sírba tenni az anyóst, hogyan kell a munkahelyen lévő nőt, majd az otthon lévőt is kielégíteni, hogyan kell a lassú komát gyors ritmusra tanítani, miért előnyösebb az önkielégítés, és hasonlók. Ki bírja tovább? Látta a férjén, hogy kezd részegedni. Az évek során megtanulta, hogy van a részegségnek egy olyan foka, ami kimondottan előnyösen hat a férjére, jámbor lesz és előzékeny. Ha azonban ezt a fokot megtetőzi néhány pohárral, akkor trágár lesz és agresszív.
Szélesre húzta a mosolyt arcán, csacsogott édes semmiségekről a mellette ülőkkel, időjárás, ruhadivat, zenei stílusok, új ételek, minden témán végig csacsogott. Oldalt pillantva látta, hogy a férje nézi őt. Szemében hol kedvesség, hol végtelen düh szikrái pattogtak. Ha te bírod, bírom én is. Idővel átült egy másik asztalhoz, rég nem látott barátokkal beszélgetett. A szokásos hogy vagy kérdésre a világ legtermészetesebb hangján válaszolta, hogy nagyon jól vannak, mindenki egészséges, s telegetik az élet, na, telegetik, mint mindenkinél, aki még a földön él.
Hogy hogy lehet élni egy ilyen asszonnyal, aki mindig haza akar menni?! De miért akar hazamenni?! Azért, hogy az orra előtt bevágja az ajtót! Hogy lehet élni egy ilyen nővel, aki nem is nőként viselkedik, hanem főnökként, anyaként, mindenként, csak nem nőként?! Az asztaltársaság kezdett megbomlani, innen is onnan is búcsúzkodás hallatszott. Megkérdezze, ne kérdezze? Menjen haza egyedül? Akkor azért lesz cirkusz, hogy otthagyta, megszégyenítette. Ha te bírod, bírom én is. Hajnalban megivott még egy kávét, pedig már érezte, a gyomra fordul fel. Aztán amikor a férje mellett ülő barát is indulóban volt, s kérdezte, hát ti még maradtok, akkor végre kimondatott: mi is megyünk haza.
Az autóban sem szóltak egymáshoz. Ha te bírod, bírom én is. És hallgatott. Megint eszébe jutott a nagyanyja esete a bivallyal. De most nem tudott mosolyogni. Mert mi van, ha a saját történetében ő maga lett a bivaly?!
korábban írtuk
A brutalista jobb keze – Adrian Brody kézdublőre: Sógor Ákos
Egy évvel ezelőtt letarolta a Golden Globe-gálát A brutalista című amerikai film, az Oscar-gálán pedig a fiktív brutalista építész alakjának megszemélyesítője, Adrian Brody kapta a legjobb férfi főszereplő díját. Rajzoló keze Sógor Ákos révén kelt életre.
