Villáminterjú Tiboldi Beával: Merj kérni és tudj elfogadni

Tiboldi Bea az idén tizenöt éves Csíki Anyák Egyesületének alapítója és elnöke, máig egyik mozgatórugója a civil szervezet tevékenységének. A Nőileg magazin korábbi, Mutass jó példát! programjának Hargita megyei példaképe volt, és ennek kapcsán a 2017. júniusi lapunk címlaposa is. Egy lány és két fiú édesanyja. Ezúttal őt kérdeztük, Marcel Proust „közreműködésével”.

Hirdetés

Fotó: Tiboldi Bea archívuma

– Hogyan indul a reggeled?

– Nehezen, főleg ha éjszaka sokáig dolgoztam a számítógépen. Bagoly-típus vagyok,

ha tehetném, a reggel 11 órakor kezdődne.

De mivel „lábbusz-sofőr” is vagyok, így 7.35-kor már kint vagyok a megállóban, és várom az elemiseket, hogy szedjük össze a többi „stoppolót” a sulikezdés előtt. A reggel akkor jó nálam, ha a lábbusz-sofőrködés után még szundizhatok egyet (kacag).

Hirdetés

– Mi a legkedvesebb időtöltésed?

– Szabadságolás a családdal, kávézás a barátokkal, kultúr-pillanatok, olvasás, zenehallgatás. Nem tudok csak egyet említeni, ezek mind egyenrangú kedvességek.

– Hát a legjellegzetesebb tulajdonságod?

– Nehéz kérdés, de talán a kitartás. Ebből jobb, ha csak egyet említek.

– Kik a hétköznapi hőseid?

– A gyermekeim. Egy ideje már figyelem őket, közelebbről, távolabbról, melyikük mennyire engedi.

Rájöttem, hogy nem egyszerű gyermeknek lenni ebben a korszakban. Ennyi inger, lehetőség, és mégis tartani kell magukat egy saját rendszerhez.

Sok az elvárás minden irányból, amiben tudunk, segítünk, amibe nem lát(hat)unk bele, abban támaszt biztosítunk nekik.

– Melyik élő embert tiszteled a leginkább?

– Elsősorban a felmenőimet. Úgy kell élnünk szerintem, hogy mindig legyen időnk segíteni a szüleinket, és általában véve az idősebbeket. Mindenki afelé közelít, érdemes az ő hajójukba képzelni magunkat, meglátni az akadályokat, enyhíteni ezeken, ha vannak.

– Mit bánsz a legjobban?

– Hát, ilyen nem igazán van, ami nyilvános. Talán azt a fajta emberi szólásszabadság hiányát, egészséges kultúráját, amit érteni kellene, megszívlelni, és nem személyeskedésnek vélni. A kritikát érdemes meghallgatni, az is egy külső vélemény, minden fenékberúgás egy pár centis előrejutás. Sokat változott a térség vitakultúrája (inkább az online térben), de még mindig van, ahová fejlődni.

– Melyik tulajdonságot tartod a legfontosabbnak egy nőben?

– A szervezési készséget és a rugalmasságot, ezek számomra elválaszthatatlanok.

– És egy férfiban?

– A biztonság megteremtését, fenntartását. Minden értelemben.

– Mit tartasz a legmélyebb gyötrelemnek?

– Aggasztó ez a háborús pszichózis a közelünkben. A világ – tudom – átalakulóban van, de nem emberi életek árán kellene.

Senkinek sem szabadna meghalnia az érdekek oltárán.

Főleg nem ártatlan embereknek… Kicsi kortól a bizalomra tanítjuk gyermekeinket, miközben a gyakorlatban egyre kevésbé tapasztalható ez a hozzáállás, folyton csalódik mindenki mindenben, és ez nem jó. Helyre kellene pattanjanak a fejek, végre!

– Mi a legértékesebb tulajdonod?

– A hitem.

– Van mottód?

– Légy jól és tegyél jót! Merj kérni, tudj elfogadni és megköszönni. (Biztosan van még más is...)

korábban írtuk

Perui lány Székelyföldön: Mintha egy álomban lennék
Perui lány Székelyföldön: Mintha egy álomban lennék

A perui Ysabella Angelest a szerelem hozta Székelyföldre. Limában nőtt fel, ahol a forgalom, a zsúfoltság és a hangos utcák a mindennapok részei, Csíkszeredában viszont – mint mondja – a nyugalom, a tisztelet és a biztonság uralkodik.

Hirdetés