A nyárban a legjobb, hogy nem kell iskolába menni, és vannak táborok – véli Hanna és Viola. A táborban pedig a legjobb, hogy nincsen ott anyu és apu, teszik hozzá. És ez itt a probléma veleje: szülőként elengedni porontyunkat egy-két éjszakára, vagy huzamosabb ideig, s gyermekként elszakadni a szülők nyújtotta biztonságtól. A táborozás viszont nagyon fontos, hisz önállósul a gyerek, megtanul közösségbe beilleszkedni, önmagáról gondoskodni.
Az, hogy milyen kortól ajánlott a gyereket táborba küldeni, gyerekfüggő, véli Deme Ilona pszichológus, az Életfa Családsegítő Egyesület elnöke. Hozzáteszi: óvodás korúaknak nem javasolt, hogy egyedül táborozzanak, az ideális a 8-10 éves kor. „A legfőbb kritériuma annak, hogy egy gyermek táborba elengedhető legyen, az, hogy mennyire képes elszakadni, távol lenni szüleitől, főként az édesanyjától” – magyarázza a szakember. Akkor javasolt tehát ottalvós kirándulásra engedni a csemetét, ha már aludt a szülőktől külön, például nagyszülőknél, barátoknál vagy osztálytársaknál.
Az első élmény
Kezdetben olyan tábort válasszunk, ahol a gyermek ismer legalább egy kísérő felnőttet, illetve a résztvevő gyermekek sem teljesen ismeretlenek. Azonban ne „tanulós” tábor legyen –hangsúlyozza a szakember –, hanem szabadidős, kirándulós, azaz olyan tevékenységekkel teli, amit a gyermek szívesen végez, megfelel az érdeklődési körének. Illetve, az első alkalommal a kirándulás ne legyen hosszabb 4–5 naposnál.
Mire jó egy tábor?
Az iskolás időszakban a gyermeknek nagy az igénye a kortárskapcsolatokra, unatkozik, ha ők nincsenek jelen. Így minden együtt töltött idő nagy kincs, nagy kaland. A közösen megélt élményeknek, kalandoknak nagy a varázsuk, még akkor is, ha a lefekvés előtti időszakban előbújik a honvágy. Az önállóság megtapasztalása, az élmény, hogy távol a szüleimtől is megállom a helyem, kibírtam nélkülük, erősítik a gyermek önbizalmát, a saját erejébe vetett hitét. Végül nem lebecsülendő az összekovácsolódás élménye sem, barátságok szövődnek, a kalandok fokozzák az összetartozás élményét.
Délia 5 éves kora óta viszi táborokba Erik fiát: a gyerek többnyire sport-, túlélési- és hagyományőrző táborokban fordult meg, de járt már sí-, biciklis- és vegyes (foci, repülőtányér, falmászás, íjazás, kosarazás) sporttáborban is. A táborokat azért szereti, mert Erik önállóbb lesz általuk, megtanul keretek között élni és szabályokat tisztelni, betartani, ugyanakkor megtanul osztozkodni, másra is figyelni, segíteni a rászorulókon, a bajban levőkön, a nála kisebb társain. Megjegyzi: a megfelelő tábor kiválasztásában fontos szempont, hogy a gyerek személyiségéhez és érdeklődési köréhez találjon, például nem fogja festőtáborba vagy sakktáborba küldeni. A tevékenységeket illetően a saját nevelési elvei kell passzoljanak a tábort szervezők felfogásával. Ugyanígy fontos, hogy a szervezők megbízhatók legyenek: Déliáéknál csak olyan táborok jöhetnek szóba, ahol személyesen ismer valakit a szervező csapatból, és akit a gyerek is elfogad. „Erik már többször volt ugyanazon szervezők által rendezett táborban (pl. sítábor, bringatábor). Ha a visszajelzés pozitív, a következő táborban biztos jelen lesz a fiam, mert ez azt jelenti, hogy jól és biztonságban érzi magát, visszakívánkozik. És mindig megvan a lehetősége hazajönni, ha mégis nem tetszene: a szervezőkön keresztül kapcsolatba tud lépni velem, megvan az a biztonsága, hogy anya bármikor értem jön, és hazamehetek az én biztonsági zónámba” – magyarázza az édesanya.
Készítsük fel a gyermeket!
Tábor előtt, a praktikus teendő mellett, érzelmileg is fel kell készíteni a kicsit az útra. „Mesélhetünk a saját pozitív élményeinkről, a helyről, ahová menni fog, hisz a gyermek biztonságérzetének kialakítása szempontjából ez fontos” – sorolja Deme Ilona.
TIPP:
Barátkozzunk meg a hellyel már előzetesen! Mondjuk el a tábor nevét, a helyszín nevét a gyereknek, nézzük meg a térképen, hogy hol van, esetleg melyek azok a közelben lévő helyek, ahol a gyerek már járt. Az interneten a szállást és legtöbbször magát a helyszínt is megmutathatjuk a kicsinek, de beszéljünk olyan részletekről, hogy hányan alszanak majd egy szobában, az éjjeli lámpa ég-e majd, vagy sötétben kell aludni stb.
Fontos, hogy ne mondjunk a gyerekeknek olyan dolgokat, hogy „Nagyon fogsz hiányozni”, „Hogy leszek meg nélküled?”, „Nagyon fogunk izgulni, vagy szorítani” stb. – int a szakember, hisz ezek a gondolatok azt az érzést keltik a gyermekben, hogy nem szívesen engedjük el, és azt is, hogy nem vagyunk biztosak abban, hogy megállja a helyét, jó helyre kerül, jól fogja érezni magát.
Kertész Katalin marosvásárhelyi óvónő, a Garabonciás Egyesület tagja 2009óta vesz részt a táborok szervezésében, a legnépszerűbb rendezvényük a biciklis tábor, melyre nemcsak kicsiket, hanem felnőtteket is várnak. A pedagógus úgy véli, az, hogy a kicsi szeret-e táborba járni, vagy sem, nagymértékben a szülőn múlik. „Fontos az, hogy milyen példát lát otthon a gyermek. Ha azt látja, hogy a tv, számítógép előtt ücsörgünk, akkor az lesz neki kedves. Viszont, ha már pici korától abba nő bele, hogy a család kirándul, túrázik, biciklizik, télen sízik, akkor ez lassan számára teljesen természetessé válik” – magyarázza. Így a kicsi akár már 5–6 éves korától szívesen vesz részt egyedül is pár napos táborokban.
Az óvodás korú gyerekeknél felmerül a kérdés: a szülő elkísérje-e a kicsit a táborba? „Mindenkinek saját érzése alapján kell döntenie. Természetesen ezt közösen szoktuk megbeszélni. Van olyan gyerek, aki igényli a szülő jelenlétét, viszont vannak olyanok is, akik gond nélkül élvezik a tábor nyújtotta „szabad" perceket” – osztja meg tapasztalatait a táborszervező.
Praktikus teendők
A szakemberek tanácsa, hogy a csomagolást együtt végezzük a gyerekkel, hogy majd tudja, mit hol talál. „Lehetőleg ne pakoljunk túl sok dolgot, inkább a hasznosságra törekedjünk. Jó eséllyel a gyermek jó sok tiszta ruhával fog hazaérkezni, és egy-két piszkossal, amit végig viselt” – jegyzi meg nevetve Deme Ilona. Ne feledjük ugyanakkor a szervezőkkel átbeszélni, ha a gyereknek valamilyen egészségügyi problémája van, vannak-e speciális igényei, tud-e úszni, vihet-e zsebpénzt stb.
TIPP:
A csomagolás az érzelmi biztonsághoz is hozzátartozik, jó tanács, hogy a kisebb gyerek vigyen magával alvótársat (például kispárnát vagy plüssállatot). Ez segíthet az elalvás előtti szorongás, honvágy csökkentésében, vigaszt nyújt a gyermeknek, ha hiányzik az otthona.
Telefonálni, vagy sem?
Deme Ilona javaslata, hogya kísérő személlyel, és ne a gyerekkel tartsuk a kapcsolatot: a gyakori, nagyon intenzív érdeklődés például a kisebb gyerek számára megnehezíti a táborba való beilleszkedést, kizökkenti a tábori életből, ritmusból. Az is előfordulhat, hogy a gyermeket épp egy pillanatnyi rossz hangulatban találjuk, vagy egy konfliktust él meg egy másik gyermekkel vagy a táborvezetővel, és mindezt felnagyítva látja, kéri, hogy menjünk érte. „Gyakori, hogy ilyenkor a szülő csapot-papot hagyva a gyermek után megy, és mire odaér, már rég elmúlt a sérelem, a rossz hangulat, és a gyermek már nem akar hazamenni. Ezt úgy tudjuk kiküszöbölni, hogy mielőtt még a gyermek után mennénk, beszélünk a kísérő személlyel. Ebben a vonatkozásban nagyon fontos az, hogy megbízzunk ebben a személyben, az ítélőképességében” – sorolja a szakember.
Fotó: Boda L. Gergely, Kertész Katalin
A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2015. júliusi-augusztusi lapszámában jelent meg.
