Címke: diák

Bukás: büntetés vagy lehetőség?

A napokban két újságcikket is elém hozott a Facebook, amelyek meglehetősen felborzolták a kedélyeket, a megosztó kommentáradatot olvasva, engem is arra késztettek, hogy elgondolkodjam a témán.

Helló, csókolom!

Te szoktál köszönni a tanáraidnak? - szegezem neki könyörtelenül a kérdést tinédzser unokaöcsémnek, miközben a haját vágom. Láthatóan meglepődik a minden előzmény nélküli kérdésen, néhány másodperc csend után kissé kelletlenül válaszol. Hát… ha muszáj… Hogy érted? – firtatom tovább, enyhén szadista felhanggal, kihasználva, hogy most – egy félig nyírt bak kecskéhez hasonlatosan – a helyzetből adódóan, nem tud kitérni a válasz elől. Ha szemtől szemben találkozom velük a folyosón, akkor nyilván köszönök. S

Az önkéntesség nemcsak menő: jövő is

Napjaink fiataljai az a generáció, akik számára a legegyszerűbben megszerezhető a tudás. Ennek ellenére, mintha egyre nagyobb nehézségekkel kellene megküzdeniük a munkaerőpiacra való belépés esetén és a munkaerőpiacon való megmaradás érdekében is. HR szakemberek szerint azonban az önkéntesség növeli a fiatalok elhelyezkedési esélyeit.

Legyen ideje annak, ami örök!

Új év, új kezdet. Ilyenkor sokan számvetést tartunk az elmúlt év élményeiből, sikereiből és hiányosságaiból, terveket, fogadalmakat fogalmazunk meg a jövő évre tartogatott vágyainkból. Miből lenne jó, ha több lenne, miből legyen kevesebb?

A jó tanár nem csak jól magyaráz, hanem jól hallgat is

Volt szerencsém néhány kivételes pedagógushoz középiskolai és egyetemi éveim alatt: mindig is foglalkoztatott, mi a recept, mitől olyan megnyerő egyik, s unalmas, ellenszenves a másik tanár? Nem árt, ha a pedagógus kedveli is a gyerekeket – jegyzik meg nevetve a diákok. S bár első hallásra kissé infantilisnak tűnhet a megjegyzés, elképzelhető, hogy csupán ennyin múlik?

Egyetemre menni – szinte mindegy is, hogy miért?

Sajátos időszak az egyetemi évek, receptre kellene felírni a legtöbb fiatalnak – nem feltétlenül csak a diplomaszerzés céljából, hanem mert fontos állomás az önállósulás felé. HarmincX-évesen nosztalgiázom, de gyanítom: a motiváció manapság más is lehet.

Diákmunka nem cselédsors: Pénzért dolgozni? Azért nem éri meg!

Az erdélyi- és főként a székelyföldi munkaadók zöme rosszul értelmezi a diákmunka fogalmát – summázzuk magunkban fiatalokkal folytatott beszélgetések sora után. Sokan dolgoznának, de méltó bánásmódot is elvárnak a fizetség mellett: a vállalati kultúrában nálunk még gyakran fehér holló.

Évtizedek távlatából: mi is voltunk iskolások

Botházi Mária őszi újságíró-közhelytárából idézve: becsengettek. Csaknem hárommillió gyermek és fiatal kezdte el az országban az idei tanévet, s gyerekeik révén kezdődik a koránkelés, a feladatok és a rendszer harmincvalahány héten át a szülőknek is. Talán rémesnek tűnik most, ebben a szomorú, esős időben, de vigasz lehet mindannyiunk számára: az iskolaévek évtizedek távlatából megszépülnek. Meg – nem mellesleg – életre szólóan hasznosak is.

A költészet hatalmáról: huszonnégy vers a halálról

Vajon a Netflixen felnövő generációk számára már tényleg nincs hatalma a költészetnek? Netán túlságosan fiatalok a versekhez? Egy magyartanár elmélkedései decemberben – miközben a tizenhétévesek megmutatják, mekkora az ereje ma is a költészetnek: társuk öngyilkosságát dolgozzák fel verssel.

Gondoskodás testnek, léleknek: krémlevesek

Talán nem is gondolnánk, hogy egy tányér forró leves mi mindenre képes. Ezt most már a tudomány is megerősíti: a leves nemcsak összetevői által javít a közérzetünkön, hanem azáltal is, hogy miközben elfogyasztjuk, azt éljük meg, hogy gondoskodnak rólunk.

Csehország: várak, sörök és jó emberek

Ha azt mondom, hogy Csehország és utazás, elsőre általában a finom sör és a csodálatos főváros, Prága ugrik be a legtöbb embernek. Tavaly nyáron mi a vidéket, a kisvárosokat céloztuk meg.