Ismerős a kapuzárási pánik, vagy az életközepi válság fogalma? Az életük derekán, 40–50-es éveikben járó emberekre jellemző a lehetőségek beszűkülése miatti szorongás, a valami drasztikusan újba kezdés iránti sóvárgás. Az elmúlt 10–15 évben azonban megjelent az ennek mintájára elnevezett, de egy-két generációval korábban megjelenő kapunyitási pánik.
Megküzdeni a problémákkal mindenkinek mást jelent. Kimozdulni a megszokottból nem egyszerű, és néha egy fenékbe billentés kell hozzá. Egy évvel ezelőtt szó szerint egy ló rúgott fenékbe engem, és ébresztett fel az addigi melankóliámból. Azóta is tart a ló-őrület, s remélem ez még sokáig így lesz, mert a nyeregben megtaláltam azt, ami segít a megküzdésben.
Fiatalon ritkán foglalkozunk azzal, hogy mennyi zöldséget eszünk, iszunk-e elegendő vizet, vagy alszunk-e nyolc órát. Gyorsan élünk, mindent kipróbálunk, folyamatos pörgésben vagyunk. Ahogy mondani szokták, semmi nincs ingyen, és az árat meg kell fizetni. A test jelez, mindenre reagál, s ha süket fülekre talál, akkor kegyetlenül odacsap. De a mi érdekünkben.
Sokan legyintenek, ha másokat pánikbetegségről hallanak beszélni. Vagy elviccelik, elbagatellizálják a helyzetet. Ez azok számára a legrettenetesebb, akik éltek már meg igazi, nagy pánikrohamot. Amiről egy idő után azt hiszik, hogy bármikor újra támadhat. Ugye, nem szeretnénk ilyen ördögien ijesztő ördögi körben élni? A félelmet komolyan kell venni, a pánik nem hiszti – állítják egybehangzóan a szakemberek. Mint ahogy azt is, hogy a pánikbetegség gyógyítható! (Cikkünk a Nőileg magazin 2016. novemberi szá
A középkorúak személyiségfejlődésével mindmáig méltatlanul keveset foglalkozik a szakirodalom, a kutatások is elhanyagolják ezt az időszakot. Ennek talán az az egyik oka, hogy a 40-es és 50-es éveikben járó felnőttekről ugye feltételezzük, hogy túl vannak a kamaszkori identitásválságon, a fiatal felnőttekre jellemző intimitáskeresésen és szakmai útkeresésen, családot alapítottak és stabil karrierjük van. Ugyanakkor megfeledkezünk arról, hogy ez az a korszak, amikor a legtöbb felnőtt élete legnagyobb kihí
Bár a tudomány nem tekint szakterminusként a kapunyitási pánik kifejezésre, hasonlóképpen a kapuzárási pánikhoz, mégis létező jelenségről beszélünk, mégpedig olyanról, aminek a pszichológiában van szakirodalmi előzménye. Sokak számára ismerősen csenghet Erik Erikson neve, aki máig az egyik legnépszerűbb személyiségfejlődési elmélet megalkotója. Amit ma divatos szóval kapunyitási pániknak nevezünk, az Eriksonnál egy személyiségfejlődési szakasz.
Ül velem szemben egy harmincas évei elején járó nő. Szeme riadt, szinte horgonyt vet a tekintetembe, hangja hol tőle idegenül határozott, hol bensőségesen megtört. Hazajöttek a párjával az ünnepekre, amúgy már három éve külföldön dolgoznak. Az egyetem befejezése után mentek el, hogy gyűjtsenek pénzt közös jövőjük, házuk megalapozásához, felépítéséhez. Pánikrohamok gyötrik, egyre erősebbek és gyakoribbak, már dolgozni sem tud, fél egyedül.
Egy kismama, aki végtelen örömmel és türelemmel játszik, beszél a kisdedével, emellett sokat sír és örül, ha nyugodtan letusolhat. Ismerős? Talán a világ összes kismamája ilyen. Nehezített terep, ha a kismama kerekesszékben van.
Egy rendezvény sikere mindig a részletekben rejlik. Nem abban, hogy mennyit költenek rá, sokkal inkább számít az, hogy ne szemfényvesztés, hanem valódi tartalom legyen mögötte. Ennek pedig alapja és melegágya a (rendezvény)protokoll.
Hazug-cumi. Amikor csecsemőkorban nincs idő, vagy nem alkalmas a helyzet a szoptatásra, akkor ezt kapja a gyermek: hazug-cumit. Ennek az elődje a pálinkába mártogatott kenyér volt. Nagyobb gyerekeknél az utódja a telefon lett.
Az autóban ülünk. Zuhog az eső. Körülöttünk mentők szirénáznak, a közlekedésrendészet sürgölődik, teszi a dolgát. Az ablakon utat törő esőcseppek illeszkedésében próbálok rendszerességet találni. Valami logikát vagy sorsszerűséget ebben az egészben.
Ha visszatekintünk eddigi életünkre, talán mindannyian be tudunk számolni fájdalmas kisebbrendűségi érzések szorításáról. Ilyenkor feltámad egy szorító, görcsös érzés, miszerint nem vagyunk elég szépek, okosak, menők, tehát szeretetre méltók.
A húsvéti történetben is – csakúgy, mint a karácsonyiban – a fő cselekmény végrehajtója egy nő. A betlehemi történetben Mária életet ad a kis Jézusnak, a húsvéti történetben magdalai Mária látja meg a feltámadott Jézust.
Munkám révén, akarva-akaratlan számos kisgyermekes szülő válásának kereszttüzébe kerülök. Az elején csak nevek, aztán ahogy egyre inkább beilleszkedem, megismerem a várost, elkezdenek arcok, személyek, történetek kapcsolódni hozzájuk.
Számomra márciusban kezdődik az év, az első csokor hóvirággal és a mellkasomra büszkén tűzött márciuskával. A levetett vastag kabáttal, a buján kacérkodó széllel, a még fukarkodó napsugarakkal, az első szeplőkkel az arcomon, a hónap megannyi ünnepével.
Drága Barátnőm! Ugye érzed, hogy ma neked bomlanak a virágok? Hidd el, hogy ma neked fütyüli rekedtre magát a rigó! Hallod? Kedvenc dalodat susogja a szellő. Tudom, nehéz elhinned, de tedd meg most az egyszer a kedvemért!
A protokoll nagykönyv szerint a megjelenésünk nem csupán fél-, hanem a teljes sikert jelentheti. Ezzel szemben, mifelénk a szürke összes árnyalatát viseljük, pedig van élet a fekete-fehér kombináción túl, még a protokoll szerint is.
Olvasom, hogy a dán iskolákban az év 6. hete az ún. Szex hét. Úgy tűnik, tőlünk északabbra nem kerülik a szexre utaló kifejezéseket a tanórákon. Ellenkezőleg, immár 14 éve ez a mindenkit érintő tematika kerül februárban az iskolai programok fókuszába.
Vannak, akik úgy vélik, reggelire csak gyümölcsöt együnk, így jutunk a legtöbb energiához. Mások a bőséges reggelik mellett szólnak. Abban talán mindenki egyetért, hogy reggelizni valamit mindenképpen kellene, és ezalatt nem a bögre teát vagy kávét értik.
Földúton haladunk az erdő között, Székelyvarság Küküllő nevezetű részén. Már az odaút is sejteti, különleges helyen laknak vendéglátóink, Balog Ágoston és felesége, Katalin. És nem is csalódunk: nyugalomsziget a vadon sűrűjében.
A nyomtatott lap újraindulásának örömére gondoltunk egy merészet, s az elkövetkezőkben kis „magamutogatásba” kezdünk: betekintést engedünk kollégáink gardróbjába is. Egyúttal pedig arról faggatjuk egymást, hogy kinek mit jelent a stílus?
Szeretjük a ráérős reggeleket, amikor nem sietünk sehová. Ilyenkor lassan eszünk, kóstolgatunk, csipegetünk, kapcsolódunk egymáshoz és önmagunkhoz. Ezért van ilyen szempontból is kiemelt jelentőségük az ünnepeknek.
Bár egyre több a napsütés, s szívünket melengeti már a csicsergő madárdal, alig bírjuk kivárni az igazi tavasz érkezését. A hosszú tél elnyelte a vitaminkészletünk, épp ezért epedünk valami zöld, valami zsenge, valami tavaszias íz után.
Talán nem is gondolnánk, hogy egy tányér forró leves mi mindenre képes. Ezt most már a tudomány is megerősíti: a leves nemcsak összetevői által javít a közérzetünkön, hanem azáltal is, hogy miközben elfogyasztjuk, azt éljük meg, hogy gondoskodnak rólunk.