Választásaink történetéről

Finnország volt az első olyan ország, ahol a nők választójogot kaptak 1906-ban, gyakorlatilag egyetlen országként a múlt század első évtizedében. Majd csak 1913-ban követte őt Norvégia. Tájainkon egészen más volt a helyzet. Magyarországon is volt feminista mozgalom az 1900-as évek elején, de a férfiak nem feltétlenül értettek egyet a női egyenjogúság fogalmával.

Lehet, hogy még él egy olyan negatív sztereotípia, hogy a nők nem feltétlenül döntenek racionálisan. De ez csak előítélet. Nézd meg, hogy a közéletben is egyre határozottabban vannak jelen a nők – mondja Deme Ilona kolozsvári pszichológus. Szerinte a nők sem választanak másként, mint a férfiak, ha döntéshelyzetben vannak. Nem fognak például a jobban kinéző jelöltre voksolni a parlamenti vagy államelnöki választásokon. Annál sokkal tájékozottabb egy mai nő, mint hogy a jelölt külsejére szavazzon. Az, hogy például a 90-es évek elején volt olyan férfi miniszterelnök-jelölt, akiért odavoltak a nők (igaz, csak rövid ideig), Deme Ilona szerint azért lehetett, mert valójában egészen mást képviselt, mint amit korábban az emberek megszoktak. A közvetlenség, a látszólagos emberségesebb magatartás volt a megnyerő, nem feltétlenül a külső.

Nagyon lebutítanánk a saját nemünket, ha azt gondolnánk, hogy kinézet, sárm vagy szimpátia alapján döntenek a nők a választásokon.

– Ha sematikusan vagy felszínesen gondolkodnának a nők, akkor a legutóbbi hazai elnökválasztáson valószínűleg a női jelöltre szavaztak volna, mert ugye egy nő elvileg jobban képviselné a gyerekek, öregek, elesettek jogait. De ennél azért jóval tájékozottabbak vagyunk. Ráadásul az sem mondható el általánosan, hogy a férfiak kizárólag racionálisan szavaznának. Ha így lenne, akkor nem hallanánk gyakran, hogy rá szavazok azért, mert magyar, vagy rá szavazok, mert nem magyar, rá szavazok, mert szász, nem szavazok rá, mert román stb. És ha tényleg minden esetben racionálisan szavaznának, annak alapján, hogy ki mit mutat fel, mire képes, akkor megkockáztatom, hogy több nő ülne a parlamentben, mint most… – teszi hozzá Deme Ilona.

(…)

Hirdetés

A világon sok millió nő él úgy, hogy nincs választása. Abban, hogy kire néz, hogy mit vesz fel, kit választ élete társául, megbocsátja-e az ellene elkövetett bűnöket. Mi itt azonban a világ szerencsésebb feléhez tartozunk. Jogunkban áll azt tenni, azt ölteni magunkra, azt szeretni, akit és amit akarunk. Megbocsátani, ha akarunk. A mi választásunk. Egyedül a döntéseinknek lesz következménye.

Kiemelt kép: Shutterstock

A cikk teljes változata a Nőileg magazin 2020. januári lapszámában jelent meg. Keresd az újságárusoknál.