Ha senki nem tudja, akkor hívjuk fel Hegedüs Csillát! – egyféle szállóige ez már az erdélyi magyar újságírók között. Politikusként, kulturális szervezőként, alapítványi vezetőként annyi mindenben részt vállalt már, hogy a viccesnek szánt felvetés valahol jogos is. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. júniusi lapszámában jelent meg.)
Pár éve meglepetésszerűen kiszállt – nem is kiszállt: kiugrott – a politikából, és a mikrofon másik végére ült. Kovács Péter hosszú évekig volt élvonalbeli politikus, ma a Kolozsvári Rádió főszerkesztője, mellesleg két gyerek édesapja, aki azt mondja: nyugalomra vágyik (de mi nem hiszünk neki). (Cikkünk a Nőileg 2021. májusi lapszámában jelent meg.)
Ha munkáról van szó, két nagy szerelmet kell említeni: a színházat és gyermekekkel való foglalkozást. Egyedülálló anyaként neveli tizenkét éve kislányait, a foglalkozásai alapján pedig tagadhatatlan, hogy Benő Kinga marosvásárhelyi színésznő ismeri a gyermekek nyelvét. Azt is mondja, hogy velük érzi igazán jól magát, s ezt a gyermekek sem gondolják másképp. (Cikkünk a 2021-es Nőileg magazin májusi számában jelent meg.)
Sokoldalú nőként ismertem meg. Munkaszerető és maximalista, de nem karrierista, vallja magáról Sepsiszentgyörgy korábbi alpolgármestere. Már gyerekként szorgalmas és céltudatos volt, mégis úgy gondolja, véletlenek sora befolyásolta pályájának alakulását. 16 évig volt alpolgármester, úgy érzi, épp időben adta át a stafétát. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. áprilisi lapszámában jelent meg.)
Hatalmas szerep jut az újságíróknak, riportereknek abban, hogy a feldolgozott témákat miként tárják a közönség elé, írják meg, mondják el. A szerepnél azonban csak a felelősség nagyobb. A legrosszabb, ha az újságírónak nincs beleszólása abba, hogy mit, hogyan tálal – ilyenre is van példa. A családon belüli erőszak a sajtóban úgy tűnik, akkor ér célba, ha szenzációkét csomagolják. Ez pedig beszél mind a sajtóról, mind pedig a befogadó közönségről.
Amíg ezeket a sorokat írom, a Hobo Blues Band Kivándorlás című albumát hallgatom. Amikor – több mint húsz évvel ezelőtt –, egyetemista korunkban, a párommal szinte naponta dúdoltuk Hobóval, hogy „Fiuméban ültem fel a hajóra…”, nem gondoltuk, hogy a férjem felmenői közt tényleg volt, aki így tett. Azt tudtuk, hogy a férjem dédnagyapja amerikás magyar volt, aki hazatért és itthon alapított családot. Két öccse viszont az Egyesült Államokban maradt. Ők teljesen elvesztek a családi emlékezet számára.
Szoros közelségben a kicsivel, összefonódva születés után is, vagy inkább vágjunk bele minél hamarabb az önálló alvás kialakításába? Nagy kérdés ez sok családban, bár manapság mintha egyre népszerűbb lenne az együttalvást választani. A döntések hátterébe is bepillantottunk. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. februári lapszámában jelent meg.)
Sinka Erzsébet és Ignác neve nem ismeretlen az udvarhelyieknek: Erzsike és Náci – ahogyan a legtöbben ismerik – alapítói voltak az egykori népszínháznak, s Náci bácsi azóta is fel-felbukkan a Tomcsa Sándor Színház egy-egy előadásában. A székelyföldi kisváros elválaszthatatlan párosa voltak, sokat megélt, bölcs derűjük azóta sem lankad. Az alapvetően házasságellenes újságíró – akinek tízéves korában épp Sinka Erzsi adott mikrofont először a kezébe – harminc évvel később a harmonikus házasság titkáért láto
Amikor betoppan a kávéházba, rögtön az jut eszembe: ilyen az, aki boldog. Cudar, fénytelen a január, ő mégis ragyog, mosolyog. Rózsa ugyanis az elmúlt másfél évben kétgyermekes édesanya lett, férjével két tündéri kislányt fogadtak örökbe. Hihetetlenül pozitív történet az övék. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. februári lapszámában jelent meg.)
Írónő. Meg kommunikációs szakember. Az írónő megszólításra mai napig nem figyel, mert még mindig nem szokta meg a kifejezést, bár már két népszerű könyvet írt. Szórakoztató irodalom a műfaj, amiben alkot, ezt nem sokan művelik Erdélyben. Végtelenül derűs személyiség, pedig több nehéz történés is volt a családjában. Hosszú időn át küzdöttek a gyermekrákkal, férje fiát végül elveszítették. Éppen ezért nehéz interjúra készültem, de másképp történt. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. februári lapszámában jelent
A karácsony sokakban felerősíti a megfelelési vágyat. Mi, nők különösen nehezen tudjuk leküzdeni a tökéletességre törekvésünket.
Varázserővel hatottak rá a színek. A piros volt a kedvence. Árnyalatainak skáláján kimagaslott a meggypiros. Nincs szebb a meggypirosnál, a csőszleány pártája meggypiros bársony. A meggypirosat szorosan követte a sompiros és az érett galagonya pirosa.
Azt írja Orvos-Tóth Noémi Örökölt sors című könyvében, hogy minden családnak van titka, csak idő kérdése, hogy mikor derül ki. Ezeket a családi titkokat gyakran generációról generációra cipeljük, sokszor azt sem tudjuk, hogy mit, csak a terhét érezzük. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. decemberi lapszámában jelent meg.)
Hány férfit ismertek, aki lovon járta be a Kárpátok gerincét, dacolva esővel, váratlan helyzetekkel és hegyekkel? Kincses Kálmán – zarándoktársaival együtt – megtette a trianoni évforduló emlékére – maximálisan bízva a gondviselésben. Csapatokat szervezett Nagy Magyarország minden elszakított országrészében, ő maga Észak-Erdély és Nyugat-Felvidék határát járta be. A székelyszenterzsébeti református lelkész biztos támasza szűk családjának, nagyhatású pásztora gyülekezetének és kiváló közösségformálója a n
Gyakran hallhatunk a házasság válságáról, akárcsak a válások magas számáról. Kutatók és az átlagemberek is elemezgetik a helyzetet, keresik az okokat, a miérteket a problémára. Ugyanakkor az is elhangzik gyakran, hogy a házasságnál jobbat még nem igazán találtak ki, és kismillió tippet találunk arra, hogyan őrizzük meg épségét. Akiknek ez sikerült, azok jól tudják, mit nyújt, és miért érdemes tenni érte. Akiknek pedig (még) nem, a rossz hírek ellenére mégis vágynak rá. Talán A dán lány című filmben hangz
Egy esős délután úgy beszélgetünk két órán át egy kolozsvári kávézóban, mintha ezer éve ismernénk egymást, pedig akkor találkozunk először. Nyíltan faggatom, és ugyanúgy válaszol. Az interjú alatt rájövök: Kati megtanult hatékonynak lenni. Nincs idő a kertelésre, vár a család, várnak a feladatok, a lehetőségek. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. novemberi számában jelent meg.)
Múlt hónapban egy oláhszentgyörgyi polgármester tizennégy éves kamasz lányát nevelési célzattal úgy büntette meg, hogy falhoz térdeltette meztelenül, miközben le is videózta, ahogy az „elszemtelendő” lánya utána sorolja, amiket az apa diktál neki. A videó kiszivárgott, számos sajtóorgánum kommentálta az esetet.
Ady-szakértő kultúrantropológusként, a nagyváradi Ady Endre Emlékmúzeum igazgatójaként ismerte meg Nagyvárad és a sajtó közvetítésével talán az egész Kárpát-medence. Aztán megismertük benne a rockzenészt, a képzőművészt, a családapát, és a mostani beszélgetésünkkor arra is fény derült, hogy mélyrehatóan foglalkozik a buddhizmussal, olyannyira, hogy ebből írja készülő doktori disszertációját. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. októberi számában jelent meg.)
Lejárt az anyák-napi ünneplés, amely általában nagyon megható és túlidealizált szokott lenni, és, ha felitattuk arcunkról a meghatottság könnyeit, akkor ajánlom, hogy vessünk egy pillantást az anyaság sötét oldalára is.
Anya, emlékszel? Emlékszel még arra, hogy hároméves voltam? Hároméves, s akkor, ott, a kicsi szobában nem voltak gondjaink. Apa nem volt otthon, s csak mi ketten voltunk. Ketten, és mesét olvastál nekem, a nagy meséskönyvből, amelyiket úgy szerettem.
Néhány nappal ezelőtt kerek születésnapot ünnepelt a Nőileg. Alapítók és régi munkatársak, újságírók, szerkesztők, fotósok és külsős szerzők együtt elevenítettük fel a lap történetének emlékezetes eseményeit, örömeink, nehézségeink és kalandjaink.
Egész éjszaka nyugtalanul alszom. Hajnalodik, s amíg az ébresztőt várom, végiggondolom, hogy mi az oka a nyugtalanságomnak. Meglepődöm, amikor rájövök, hogy a mesemondó versenyről van szó. Kislányom életének első mesemondó versenyéről.
Egy rendezvény sikere mindig a részletekben rejlik. Nem abban, hogy mennyit költenek rá, sokkal inkább számít az, hogy ne szemfényvesztés, hanem valódi tartalom legyen mögötte. Ennek pedig alapja és melegágya a (rendezvény)protokoll.
Hazug-cumi. Amikor csecsemőkorban nincs idő, vagy nem alkalmas a helyzet a szoptatásra, akkor ezt kapja a gyermek: hazug-cumit. Ennek az elődje a pálinkába mártogatott kenyér volt. Nagyobb gyerekeknél az utódja a telefon lett.
Az autóban ülünk. Zuhog az eső. Körülöttünk mentők szirénáznak, a közlekedésrendészet sürgölődik, teszi a dolgát. Az ablakon utat törő esőcseppek illeszkedésében próbálok rendszerességet találni. Valami logikát vagy sorsszerűséget ebben az egészben.
Ha visszatekintünk eddigi életünkre, talán mindannyian be tudunk számolni fájdalmas kisebbrendűségi érzések szorításáról. Ilyenkor feltámad egy szorító, görcsös érzés, miszerint nem vagyunk elég szépek, okosak, menők, tehát szeretetre méltók.
A húsvéti történetben is – csakúgy, mint a karácsonyiban – a fő cselekmény végrehajtója egy nő. A betlehemi történetben Mária életet ad a kis Jézusnak, a húsvéti történetben magdalai Mária látja meg a feltámadott Jézust.
Munkám révén, akarva-akaratlan számos kisgyermekes szülő válásának kereszttüzébe kerülök. Az elején csak nevek, aztán ahogy egyre inkább beilleszkedem, megismerem a várost, elkezdenek arcok, személyek, történetek kapcsolódni hozzájuk.
Számomra márciusban kezdődik az év, az első csokor hóvirággal és a mellkasomra büszkén tűzött márciuskával. A levetett vastag kabáttal, a buján kacérkodó széllel, a még fukarkodó napsugarakkal, az első szeplőkkel az arcomon, a hónap megannyi ünnepével.
A régi és az új egymás mellé helyezése, a természet közelsége, az egyszerűség és a funkcionalitás voltak a fő jelszavai a gyergyócsomafalvi építésznek, amikor dédnagyapja házának újragondolásába belekezdett. A végeredmény ennél is több lett...
Követi a divatot, de nem rabja annak, stílusa klasszikus, nőies, itt-ott egy kis izgalmas fűszerezéssel. Asztalos Ágnes kolléganőnk engedett betekintést a gardróbjába.
Rendszeresen, hetente több alkalommal fogyasztva, a gombák rákmegelőző hatásúak, D-vitaminnal látják el a szervezetet, hozzájárulnak az agy, valamint az emésztőrendszer egészségéhez, ezáltal a jobb immunitáshoz is.
Arany Prága – jutott eszembe a cseh főváros egyik jelzője, miközben emlékeimet próbáltam feleleveníteni. Pedig arany fényekben, napsütésben szűkölködött az a három nap, amit ott töltöttünk, de az élmény és emléke bennem valóban aranyértékű.
Vannak, akik úgy vélik, reggelire csak gyümölcsöt együnk, így jutunk a legtöbb energiához. Mások a bőséges reggelik mellett szólnak. Abban talán mindenki egyetért, hogy reggelizni valamit mindenképpen kellene, és ezalatt nem a bögre teát vagy kávét értik.
Földúton haladunk az erdő között, Székelyvarság Küküllő nevezetű részén. Már az odaút is sejteti, különleges helyen laknak vendéglátóink, Balog Ágoston és felesége, Katalin. És nem is csalódunk: nyugalomsziget a vadon sűrűjében.