Amikor tavaly igent mondtam a lánykérésre, még nem tudatosult bennem az, hogy lassan elérkeztem a családalapítás sorsfordító eseményéhez. Egyebek mellett főként az anyaság az, ami foglalkoztat, fiatal nőként számos kérdésem van ezzel kapcsolatban. Félelmetes, ugyanakkor izgalmas. Arra gondolva, hogy bizonyára nem csak én vagyok így ezzel, kérdéseimmel Tulit-Incze Ágnest, a csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház klinikai pszichológusát és családtervezőjét faggattam.

Varázslatos idővel köszöntött be a május. Az ég szikrázó kékjével, a virágba boruló fákkal elbűvölő díszletet biztosított a kettős ünnephez. Az idén egy napra esett a munka ünnepe és az anyák napja. Mintha ezt a jeles eseményt szeretné kihangsúlyozni a természet a színek, illatok, hangok eszement tobzódásával, mintegy varázsütésre érkezett meg a leggyönyörűbb tavasz.

Gyermekorvosnak tanult, imádta, ha a koraszülött osztályon dolgozhat. Majd a sors úgy hozta, hogy a marosvásárhelyi gyermekotthon vezetője lett. A legkisebbekkel, elhagyottakkal és sérült gyerekekkel is foglalkozott Kalakatroni Mária, akinek munkája mindig összefonódott a gyerekekkel. Az anyaság, az anyai érzések nagyon sokféle változatát élhette meg munkájában és magánéletében is.

Karrier, család, szépség, függetlenség: csupa olyan dolog, amelyekben nőként a tökéletességre törekszünk. Igyekszünk az élet minden frontján maximumot nyújtani. S ha ez nem lenne elég, még hasonlítgatjuk is önmagunkat nőtársainkhoz. De miért? Simon (Köllő) Orsolya marosvásárhelyi pszichológust kérdeztük.

„Iron what?” (vas mi?) – ironizál stílusosan Basilidesz László pólóján a felirat. Bazi, a „megszelídült vasember”, közel harminc éven át jégkorongozott profi szinten, tagja volt a román válogatottnak, és majdnem tíz évig játszott a Steaua alapjátékosaként. Mostanra azonban új életet kezdett: tetoválóművész és zenész, ugyanakkor nem mellesleg egy kétéves kislány apukája. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. áprilisi lapszámában jelent meg.)

Mindig várakozásokkal telnek az ünnepeink. Készülünk rá, és forgatókönyveket ír előre az elménk, amelyben együtt vagyunk szeretteinkkel, finomak az ételek, kedvesek és jókedvűek a jelenlévők, és az otthonunkat a szeretet tisztasága lengi be.

Mindannyiunknak vannak családi történetei. Hallottuk őket, azonban kevésbé látjuk összefüggéseiben, hol és hogyan jelenik meg az ősök sorsa a mi életünkben. Dr. Tóth Erzsébet Fanni pszichológus és traumakutató Vibók Ildivel közösen megjelent könyve – beszÉLJ! Hogyan tárjuk fel a családi múltat? – épp ezt a fontos láncszemet illeszti a folyamatba: egy gyerek perspektívájából meséli el egy csehszlovákiai magyar család történetét, és rávilágít arra, hogy nemcsak Felvidéken, de Székelyföldön is lenne miről b

Nehéz ügy háborús időben írni. Mert semmiség, ami velem történik. Ami a mindennapjaimban zavar, amitől kiborulok, mind önző problémák, amik tényleg nem számítanak. Kitöltik ugyan a napokat, de vajon hányan voltunk konkrét menekülési helyzetben eddig? Amikor tényleg élet-halál a kérdés. Én ugyan voltam, és már többször hagytam hátra szinte minden kísérő tárgyamat, de ami most történik, elképzelhetetlen, nem hinném, hogy jól lehet ilyenkor dönteni. Csak dönteni kell, és menni előre.

Bölöni, Selymes, Hadnagy. A három legeredményesebb erdélyi magyar focista. A sepsiszentgyörgyi Hadnagy Attila közülük az „újonc”, noha már ő is visszavonult, mert klubvezetői ajánlatot kapott attól a csapattól, amelyet ő juttatott fel az első ligába. Nem először sikerül ez neki: eddigi összes csapata vele lett A-ligás. Van-e titok? Talán most kiderül... (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. márciusi lapszámában jelent meg.)

Nagyi a fővárosban járt. Nem Bukarestben, hanem Budapesten. Hegyen, várban és szigeten – de egyik sem olyan volt, mint mifelénk a hegy, a vár, a sziget. Nagyi nem érti, az emberek miért nem ülnek veszteg.

A borok világának az ízekből, illatokból szőtt tekervényeiben, az árnyalatok, szőlőfajták, vidékek, technikák, hagyományok labirintusában sokszor nem könnyű az eligazodás. Ki gondolta volna, hogy ennek a mesés világnak az egyik legrangosabb, világszinten elismert szakértője Sepsiszentgyörgyön él? Ádám Előd sármos, elegáns, szerény, kellemes társaság. Ha a pezsgőkről, borokról kezd el beszélni, olyan érzése van az embernek, hogy megszűnik körülötte a világ. Ilyenkor mintha átlépne egy álomba, ahol élénkeb

Ülünk az autóban, alig haladunk. Reggel van, dugó, időre megyünk, de már nem is idegeskedünk emiatt egy ideje. Beépült a mindennapokba: az itt töltött idővel számolni kell, ha valamiért később érnénk be az iskolába, mint kellene, mindenikünk tudja, hogy nem érdemes ezért egymást hibáztatni. Próbálnánk más útvonalakat is, de nem léteznek, ez van, és ez ennyi időt vesz igénybe.

Csak ülök és nézem szótlanul a kicsiny, törékeny fiatalasszonyt, aki a fotelben összekucorodva, lábait maga alá húzva mesél. Néha kortyol egyet az almaléből, harap egyet a pozsonyi kifliből, aztán folytatja. Úgy teszek, mintha lejegyeznék valamit, hogy félrefordulhassak. Nem akarom, hogy lássa, sírok.

Nagyinak merőben más elképzelése van a karácsonyról, az ünnepi előkészületekről, de a meghittség forrását is másban látja, mint az unokája.

Szülei hónapokkal az ünnep előtt kérdezgették, hogy írt-e már az Angyalnak, de ő mindig nemmel válaszolt. Tizenhét évesen is ugyanúgy vágyott a csodára, mint kisgyerek korában, és bízott abban, hogy szerettei kitalálják, minek örülne.

Az ENSZ közgyűlése 1999. decemberében nyilvánította november 25-ét a nők elleni erőszak megszüntetésének nemzetközi napjává, hogy felhívják a figyelmet a problémákra. A Nőileg karakteres, tevékeny, véleményformáló nőket kérdezett arról, hogyan látják, miben nyilvánul meg manapság leginkább a nők elleni erőszak, és mit lehet tenni ellene. A válaszok annyira sokfélék, mint amennyire sokrétű a probléma maga.

Ritka jelenség, hogy egy testvérpárból mindkét fél pap legyen. Az még ritkább, hogy ikerpárról legyen szó, az meg tényleg „fehér hollónak” számít, ha a megszólalásig hasonlító ikertestvérek ugyanabban az egyházközségben szolgálnak. Tamás Barna és Huba négy éve egy székelyudvarhelyi plébánián dolgoznak együtt. Nem mindennapi kapcsolatukról, az iker-lét másságáról beszélgettünk.

A mindenit, angyalom, hogy értél ide ilyen hamar? Alig fél órája beszéltünk, s még otthon voltál. Mi a mennydörgős mennykővel? Elektromos rollerrel?! Valahogy rázasd meg magad! El van-e menve a szép eszed? Nagyi véleménye az okos kütyük koráról.