Nincs olyan sarka otthonának, ami ne lenne kidíszítve, ez mégsem hat soknak, hiszen a szimmetria mindenhol jelen van. Az antik tárgyaktól a bolhapiacon vásárolt apróságokig minden fellelhető Babos Ani, kézdivásárhelyi dekoratőr házában. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. júniusi lapszámában jelent meg.)
Nemcsak a színek szabhatnak trendeket lakásdekorálásnál. Van, amikor a technika az, ami újat nyújt. Ha tavasszal éppen átfestenénk néhány szobát odahaza, vannak már különleges festési technikák, melyek az unalmas, egyszínű falat feledtetik. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. áprilisi lapszámában jelent meg.)
El tudnád képzelni, hogy az otthonodban vagy egy szobában mindössze egy szín uralkodjon? A fürdőd csupa szürke legyen, vagy tán az egész nappalid. Sokan vannak, akiket elriaszt, hogy egy színre redukálják a különböző helyiségek színeit, ám ezt a lakberendezési stílust is lehet nagyon ízlésesen alkalmazni. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. márciusi lapszámában jelent meg.)
Megörökölsz egy darabot a nagymamától vagy régiségkereskedőnél csábulsz el: a népies bútornak nem kell rögtön a sufniban kikötnie, még akkor sem, ha modern panellakásban élsz. Mutatjuk, hogyan lehet az etno az otthon része. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. januári lapszámában jelent meg.)
Van egy féllábú, öreg Mikulásunk. Barnásnarancs színű, a mintegy 15 évvel ezelőtti karácsonyok divatszínét idézve. Egy nagy üzlet üres polcán árválkodott az ünnep vége felé. Nem kellett senkinek, mert kinek is kellene egy trendi színű, féllábú Mikulás? Hazavittük. Úgy tűnt nekünk, hogy hálás érte. Azóta is minden karácsonykor előkerül, mindig kicsit kopottabb, feslik már a sapkája, de ugye, divat a vintage. Velünk marad a következő karácsonyokra is. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. decemberi lapszámában j
Ne másszon sehova – a karácsonyi dekoráció lényege az ünnepi hangulat megteremtése. Vannak otthonok, amelyek elbírják a picit több és fényesebb díszítést, és vannak lakások, ahol giccsesnek hat, ha túl sok a csili-vili. Nézzük, hogyan legyen a karácsonyi otthonunk ízléses és szerethető. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. decemberi lapszámában jelent meg.)
Megörökölsz egy darabot a nagymamától vagy régiségkereskedőnél csábulsz el: a népies bútornak nem kell rögtön a sufniban kikötnie, még akkor sem, ha modern panellakásban élsz. Januári lapszámunk Otthon-rovatában megmutatjuk, hogyan lehet ízléssel kombinálni a két különböző stílust, itt pedig annak kiegészítéseként mutatunk egy alapdarabot Forrai Szerénke kollégánk otthonából. A történet teszi igazán különlegessé régiségeinket.
Ha kutyatartásra adja a fejét a család, fontos tudnunk: a nevelés a szülő dolga lesz. Helyesen viselkedni ugyanis nem csak az állatot, de a csemeténket is meg kell tanítanunk.
Kilencéves volt, amikor a faluban az a hír járta, hogy a legszebb eladó sorban lévő lánynak a kedvesét a leány szülei nem akarják vőnek. Sőt, megtiltották, hogy a házukba belépjen.
E havi címlapinterjúnk olyan mély gondolatokat hordoz, hogy talán többször is érdemes elolvasni ahhoz, hogy igazán át tudjuk engedni magunkon. Elsőre mindenkit más fog meg, attól függően, kinek milyen küzdelemben volt, van része...
A minap, iskolába menet, két negyedikes-forma gyerek mellett elhaladva, egy beszélgetésre lettem figyelmes. Az egyikőjük azt újságolta a társának, hogy percek alatt készült el a román házi feladattal, mert a Google-fordítóval lefordíttatta.
Gyermekkoromban összesen négy óvodába jártam. Kettőből megszöktem, rendíthetetlen célirányossággal hazalógtam a városi forgalmon keresztül. A másik kettőben is legtöbbet 2-3 hónapot jártam folyamatosan. Egyszóval utáltam az óvodát.
A parton hasalok, a proseccóm szürcsölve. Tüske voltam egész nap. Szerencsére, a férjem rögtön reagált, és nem hagyta elrontani az egész délutánt. Hozta a kedvenc italom, a gyerekeket kézen fogta, és irány a tenger!
A nagy közhelyek egyike, hogy az ember – amióta megszületett – mindig úton van. S akármennyire nem szeretjük a közhelyeket, attól az egyik legismertebb hasonlat az életre. Te épp merre tartasz? Hol jár a lelked?
Az ablakból figyelem, hogy a szemközti domboldalon miként közelít lassan a napsütés, míg eléri a kertet. A szomszéd kertből friss széna illatáküzdést hozza a reggeli szellő, melyet lassú mozdulatokkal egy nyolcvankét éves bácsi hord kazalba.
A kerti függőágyban pihen, mint oly sokszor nyár ideje alatt. Egy megszáradt diófalevél száll lomhán meztelen lábára. Épp így kúszik vissza életünkbe a nyár könnyedsége után az ősz terhe is, gondolja.
Az ágytól az asztalig két lépés. Az ágytól a mocskos vödörig tíz. De ha kérem, ide teszik nekem az ágy mellé. Az ágytól a kapuig ötvenkét lépés. Régebb nem számoltam. Hogyhogy nem vettem észre, hogy vénülök?
Jócskán benne vagyunk az esküvőszezonban, de a java azért még hátravan. Van néhány dolog, amit az ember ösztönösen tud vagy érez, és vannak írott és íratlan szabályok is, amelyeket, ha nem is tartunk be, jó, ha tudunk róluk.
A húspotyoló a jólét szimbóluma, mert a húsevés a magasabb életszínvonalról árulkodik ezen a vidéken. Disznót vágni, borjút vágni, nem adatott meg minden földművesnek, mint ahogy jó minőségű húst enni sem adatott meg minden városi atyafinak.
A macskát csak akkor tudom barátilag kezelni, ha egyedül maradok, s beszélgetnék valakivel, de emberi lény nincs a közelemben. Milyen napod van, Cirmos? A macska erre dorombol, s én világosan értem, hogy azt mondja: Jó napom van, legyen a tiéd is jó.
Az elmúlt hetekben a Nőileg hírlevelének feliratkozói körében is kutattuk a videófogyasztási szokásokat. Ezúton is köszönjük annak a csaknem 1000 felhasználónak, akik idejüket nem sajnálva válaszoltak a kérdésekre.
Brassó környéke bővelkedik látványosságokban. Vannak a tömegturizmus által elözönlött célpontok, de találunk olyan csendesebb gyöngyszemeket is, ahol kis séta után már csak magunk maradunk a tájjal, a színekkel és a kristálytiszta levegővel.
Egy kis eldugott ékszerfalu, Székelyszállás az úticélunk, Marosvásárhelytől fél órányira. A kanyargós úton azon gondolkodom, mennyire nyugodt lehet itt az élet. Aztán mosolyra húzódik a szám: na, vajon mennyire lehet nyugodt egy ötgyermekes családnál?!
Biztosan voltak olyan napjaid, amikor mindenki bókolt, hogy milyen jól nézel ki, máskor pedig, bár semmi bajod nem volt, betegnek, fáradtnak láttak. Ez azon is múlik, hogy épp milyen színű ruhát viseltél. Erről szól az évszakelmélet az öltözködésben.
Eszterünk maga a kifinomult elegancia. Öltözködésében sok az egyéni „hang”, ugyanakkor azokat az alapszabályokat is jól ismeri és alkalmazza, amelyek megóvják az ember lányát attól, hogy slampos vagy ízléstelen legyen.
Az erdélyi konyha egyik jellegzetessége a folyamatos megújulás. Az elmúlt századok során mindig nyitott volt az új hatásokra, ezek folyamatos keveredéséből alakult ki mindaz, amit ma erdélyi konyha néven emlegetünk.