Alulírott, vállaltam, ország-világ előtt, teljes meggyőződéssel, hogy a két, általam kihordott és megszült gyermeket tisztességes körülmények között felnevelem. A fogadalom időpontjában még nem voltam Facebook-felhasználó. Sem egyéb közösségi oldal tagja. Na, jó, talán Iwiwes voltam. Zilmann Zsuzsi tapasztalatai az okostelefonos gyermeknevelés kusza világáról.
A mindenit, angyalom, hogy értél ide ilyen hamar? Alig fél órája beszéltünk, s még otthon voltál. Mi a mennydörgős mennykővel? Elektromos rollerrel?! Valahogy rázasd meg magad! El van-e menve a szép eszed? Nagyi véleménye az okos kütyük koráról.
Gyere, angyalom, ülj le, el kell meséljem, milyen volt apádékkal Kolozsváron. Hogyhogy ettől féltél? Nincs itt semmi félnivaló, hál’Istennek szerencsésen megjártuk. De ott töltöttünk két álló napot! Mi törökbúzát le tudtam volna fejteni ez idő alatt!
Jaj, de szép így a hajad, Henikém, kiemeli az arcodat! Végre valami leányka formád van! Sokszor olyan frizurát csinálsz magadnak, hogy a guta üt meg. Hát a fiúkkal hogy állsz? Van-e valaki, akivel így járkáltok, vagy hogy szoktátok mondani? Mi az, hogy nem tartozik rám?
Szakmai és emberi tapasztalataim alapján olyan sorsokat, kapcsolatokat, félelmeket, szorongásokat és olykor megmagyarázhatatlannak tűnő viselkedéseket, érzéseket láttam, amelyeket családtagoktól örökίtettek át, akár több generáción keresztül, és ennek nem voltak tudatában. Ezen örökséget akaratunkon kίvüli batyuként hurcoljuk magunkkal, és sokan a feloldás, megoldás megtalálása helyett a menekülést választják. Pedig az örökölt traumák feloldhatóak!
Valamikor a kilencvenes évek második felében bukkantam rá a „fiókra”. Azt hiszem mifelénk szinte minden lakásban van ilyen kacatos fiók. Az ilyen fiókok emlékeket rejtenek. Nem családi fotókat vagy szerelmes levelet, hanem személytelenebb tárgyakat: folyóiratokat, kivágott újságcikkeket, sztárfotókat, recepteket, esetleg képeslapokat, tájékoztató füzetkéket. Olyan tárgyakat, amelyek régen kincsek voltak, de az internet korában gyűjtésük fölöslegessé vált.
„Jó, hogy jöttél, angyalom. Éppen most lett kész a fuszulykafőzelék, mindjárt sütöm ki melléje a fasírtot. Gyere, segítsél, mert ha ketten bügyürgetjük a fasírtnak valót, hamarabb megy. És miért nem fogod meg? Undorító a nénéd kontya!” Nagyi főz, és beavat a konyha titkaiba is.
Nagyi másmilyen ruhadarabokra esküszik, mint az unokája. Másfajta divatot követ, bár ő valószínűleg nem nevezné annak – csupán egy belülről jövő, íratlan szabályrendszernek, amely megszabta: mit illik viselni és mit nem.
Vass Orsolya – vagy csak fiatalosan, Orsi – kilenc éve az Udvarhelyi Fiatal Fórum (UFF) elnöke, aktív részt vállalt korábban a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborok szervezésében, bőven van rálátása a fiatalokra, ráadásul nem tanárként, iskolai környezetben. És bár elmúlt harminc, máig tart magának tini hétvégéket. A Fiatalok Nemzetközi Napja alkalmából kérdeztük tőle: fiatalság – bolondság?
Mihály Ágnes úgy lett cukrász, hogy nem akart tanár lenni. Magyar-angol szakon diplomázott. Három éve az Ide süss! televíziós vetélkedő győztese volt Magyarországon. A mindig mosolygós cukrászlányt Kovács Eszter faggatta kortársai életviteléről és a Z generációról.
Nagyinak mindenről van véleménye, nagyi egy másik világba született. Nagyi sok mindent nem ért, de mindig jót akar. Nagymama kalauzol ismét a generációs különbségeink nyomába.
„Az emberiség soha nem látott forradalmak előtt áll, régi történeteink roskadoznak, és eddig nem támadt helyükre új. Hogyan készíthetjük fel magunkat és gyermekeinket a példátlan átalakulások és radikális bizonytalanságok e világára? – teszi fel a kérdést Yuval Noah Harari történész, író a 21 lecke a 21. századra című könyvében.
A kézdivásárhelyi származású Deme Balázs 23 évesen egy több százezer eurót érő céget vezet, amely saját ötlete alapján jött létre, és amelyet önképzés útján épített fel a nulláról. Szakterületén nagyágyúnak számít, nagyon fiatalon sikerült létrehoznia egy sikeres vállalkozást, amelyre befolyásos üzletemberek haraptak rá.
Gyakran hallunk a generációk közti mélyülő szakadékokról: az idősebbek nehezményezik, hogy a fiatalok már nem néznek fel rájuk, kirepülni készülő gyermekeikkel szemben a szülők tehetetlennek érzik magukat. Az ifjak pedig bizonytalanok az érzelmi támasz és megértés hiányában. Ez lenne korunk (egyik) nagy problémája? Júliusi mellékletünkben igent mondunk az új generációra.
A korkülönbség nem akadály – hangzik el gyakran a párkapcsolatokkal összefüggésben. De vajon így van-e, amikor családon belül távoli generációk próbálnak szót érteni egymással, akiket akár 50–60 év választ el egymástól, annak tapasztalataival és érzelmi, lelki örökségével?
Emlékeznek? Hogy lüktetett, hogy hullámzott, morajlott, tombolt, mint a tenger vihara: hajnalig tartó délutánból és a tökéletesből is kettő kellett, hogy csillapítson, szelídítsen, hogy megzabolázzon. A vágy elemi, a kor csak ráncba szedi: megölni, örökre kioltani nem tudja. Vajon milyen lehet ágyba bújn
Lejárt az anyák-napi ünneplés, amely általában nagyon megható és túlidealizált szokott lenni, és, ha felitattuk arcunkról a meghatottság könnyeit, akkor ajánlom, hogy vessünk egy pillantást az anyaság sötét oldalára is.
Anya, emlékszel? Emlékszel még arra, hogy hároméves voltam? Hároméves, s akkor, ott, a kicsi szobában nem voltak gondjaink. Apa nem volt otthon, s csak mi ketten voltunk. Ketten, és mesét olvastál nekem, a nagy meséskönyvből, amelyiket úgy szerettem.
Néhány nappal ezelőtt kerek születésnapot ünnepelt a Nőileg. Alapítók és régi munkatársak, újságírók, szerkesztők, fotósok és külsős szerzők együtt elevenítettük fel a lap történetének emlékezetes eseményeit, örömeink, nehézségeink és kalandjaink.
Egész éjszaka nyugtalanul alszom. Hajnalodik, s amíg az ébresztőt várom, végiggondolom, hogy mi az oka a nyugtalanságomnak. Meglepődöm, amikor rájövök, hogy a mesemondó versenyről van szó. Kislányom életének első mesemondó versenyéről.
Egy rendezvény sikere mindig a részletekben rejlik. Nem abban, hogy mennyit költenek rá, sokkal inkább számít az, hogy ne szemfényvesztés, hanem valódi tartalom legyen mögötte. Ennek pedig alapja és melegágya a (rendezvény)protokoll.
Hazug-cumi. Amikor csecsemőkorban nincs idő, vagy nem alkalmas a helyzet a szoptatásra, akkor ezt kapja a gyermek: hazug-cumit. Ennek az elődje a pálinkába mártogatott kenyér volt. Nagyobb gyerekeknél az utódja a telefon lett.
Az autóban ülünk. Zuhog az eső. Körülöttünk mentők szirénáznak, a közlekedésrendészet sürgölődik, teszi a dolgát. Az ablakon utat törő esőcseppek illeszkedésében próbálok rendszerességet találni. Valami logikát vagy sorsszerűséget ebben az egészben.
Ha visszatekintünk eddigi életünkre, talán mindannyian be tudunk számolni fájdalmas kisebbrendűségi érzések szorításáról. Ilyenkor feltámad egy szorító, görcsös érzés, miszerint nem vagyunk elég szépek, okosak, menők, tehát szeretetre méltók.
A húsvéti történetben is – csakúgy, mint a karácsonyiban – a fő cselekmény végrehajtója egy nő. A betlehemi történetben Mária életet ad a kis Jézusnak, a húsvéti történetben magdalai Mária látja meg a feltámadott Jézust.
Munkám révén, akarva-akaratlan számos kisgyermekes szülő válásának kereszttüzébe kerülök. Az elején csak nevek, aztán ahogy egyre inkább beilleszkedem, megismerem a várost, elkezdenek arcok, személyek, történetek kapcsolódni hozzájuk.
Számomra márciusban kezdődik az év, az első csokor hóvirággal és a mellkasomra büszkén tűzött márciuskával. A levetett vastag kabáttal, a buján kacérkodó széllel, a még fukarkodó napsugarakkal, az első szeplőkkel az arcomon, a hónap megannyi ünnepével.
A régi és az új egymás mellé helyezése, a természet közelsége, az egyszerűség és a funkcionalitás voltak a fő jelszavai a gyergyócsomafalvi építésznek, amikor dédnagyapja házának újragondolásába belekezdett. A végeredmény ennél is több lett...
Követi a divatot, de nem rabja annak, stílusa klasszikus, nőies, itt-ott egy kis izgalmas fűszerezéssel. Asztalos Ágnes kolléganőnk engedett betekintést a gardróbjába.
Rendszeresen, hetente több alkalommal fogyasztva, a gombák rákmegelőző hatásúak, D-vitaminnal látják el a szervezetet, hozzájárulnak az agy, valamint az emésztőrendszer egészségéhez, ezáltal a jobb immunitáshoz is.
Arany Prága – jutott eszembe a cseh főváros egyik jelzője, miközben emlékeimet próbáltam feleleveníteni. Pedig arany fényekben, napsütésben szűkölködött az a három nap, amit ott töltöttünk, de az élmény és emléke bennem valóban aranyértékű.
Vannak, akik úgy vélik, reggelire csak gyümölcsöt együnk, így jutunk a legtöbb energiához. Mások a bőséges reggelik mellett szólnak. Abban talán mindenki egyetért, hogy reggelizni valamit mindenképpen kellene, és ezalatt nem a bögre teát vagy kávét értik.
Földúton haladunk az erdő között, Székelyvarság Küküllő nevezetű részén. Már az odaút is sejteti, különleges helyen laknak vendéglátóink, Balog Ágoston és felesége, Katalin. És nem is csalódunk: nyugalomsziget a vadon sűrűjében.