Mindig elbűvöltek azok a csendéletek, amelyek számomra ismeretlen gyümölcsöket ábrázoltak. Sokáig így voltam a birsalmával és a gránátalmával. Előbb láttam őket festményeken, mint a valóságban. S bár a birsalma Erdélyben is megterem, viszonylag ritka volt az én gyermekkoromban, amikor elsősorban azt a gyümölcsöt ettük, ami megtermett a kertben.

„Bűnözünk egyet!” - hallom gyakran lányoktól, nőktől. Arra utalnak, hogy a cukrászda felé veszik az irányt. „Sajnos hétvégén bűnöztünk…” - hangzik el sokszor egészségtudatos fiatalok szájából, és elmesélik, hogy otthon sütit sütöttek, amiből jóízűen ettek. „Mi nem eszünk édességet, mi egészségesen élünk” - mondja kevés meggyőződéssel a hangjában és kissé szomorúan egy kisfiú az iskolában. De hogyan lett a cukorból ősellenség? És miért olyan nehéz mégis felvenni a harcot vele?

Kolozsvári káposzta, borsófőzelék és lencse, panírozott tejberizs és cseh rántottának nevezett almás sütemény készül Szőcs Előd csíkcsomortáni konyhájában. Receptjei egytől egyig az 1680-as évekből, a csíksomlyói ferencesektől származnak. Szilvával töltött ravioli gyúródik a vágódeszkán (székelyeknek: lapítón és laska), a lábosban tehénlé fortyog tiszta borssal – egyfajta húsleves marhalábszárral. Rendhagyó szakácskönyv készül, szerzetes módra. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. októberi lapszámában jelent

Miközben fügét válogatok a boltban, mediterrán tájak lebegnek lelki szemeim előtt: árnyat adó fügefák, tele érett és éretlen gyümölccsel, hatalmas, ruhának is beillő levelekkel. A mézédes gyümölcsök ott hevernek a földön, az utak mentén, képtelenség mindeniket felszedni, megmenteni. A szétnyílt gyümölcsökben ezernyi mag hirdeti a túlélést, a termékenységet, nem véletlen, hogy a füge az egyik legerotikusabbnak számító gyümölcsünk.

Malacfül és borjúmirigy, tokhal, békacomb és távol-keleti pacal – csak néhány (t)étel Borbély Zsolt Attila mindennapos munkájából. Az Aradon élő étteremkritikus a kilencvenes évek eleje óta járja a Kárpát-medence éttermeit, és következetesen jegyzi is az ott tapasztaltakat: kritikái és ajánlásai a világhálón is megtalálhatóak. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. szeptemberi lapszámában jelent meg.)

Egyél szépen! – mindannyian emlékszünk a szülői intelemre, amikor gyerekként az asztalnál ránk szóltak. Albert Bea szó szerint értelmezi a mondást, Egyél szépen nevű gasztroblogja egyszerre idézi gyermekkorunk ízeit, hangulatát és a fine dining éttermek rafinériáját. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. augusztusi lapszámában jelent meg.)

Vallom, hogy egy országot, egy régiót, egy kultúrát nem lehet megismerni annak gasztronómiai kultúrája nélkül. Ha utazunk, legjobb, ha az ételeken keresztül is kapcsolódunk a tájhoz, az emberekhez. Ehhez néha kell egy kis bátorság, főként a gasztronómiai komfortzónánknak számító Európából kilépve. A legtöbbet mégis az ilyen „nagy levegőt vevős”, „valami újat kipróbálós” helyzetekből tanulunk. Ételekről, szokásokról, emberekről és nem utolsó sorban önmagunkról.

Kúszik a hőmérő higanyszála felfelé, előbb-utóbb érkezik a kánikula riadó. Ilyenkor legszívesebben a konyha közelébe sem megyünk, a hűtőnek van becsülete, nem a sütőnek. Nem vágyunk nehéz ételekre, sokkal inkább olyan zöldségekre, gyümölcsökre, amelyek nagy része víz. Az is fontos szempont, hogy az ételek pikk-pakk elkészüljenek, van jobb dolgunk is, mint a konyhában főni a saját levünkben. Ilyenkor jön el az ideje a hideg-, mi több, jéghideg leveseknek.

Van, aki a karácsonyt várja, más a színpompás őszt vagy a virágzó tavaszt. Számomra az év legszebb időszaka a koranyár, az új termések időszaka, amikor végre új árutól roskadoznak a piaci asztalok. Olyan ez, mint egy ígéret beteljesülése. Hogy bármilyen nehéz is volt a tél vagy az elmúlt hónapok, könnyebb idők jönnek: sok-sok várakozás és vágyakozás után újra van napfény, újra van gyümölcs! És micsoda gyümölcs! Az eper, az szerelem. Első szerelem.

Több száz éves receptek, szakácskönyvek bujkálnak a marosvásárhelyi Teleki Téka polcain, a könyvek illata mellett ízekkel is megtöltik a patinás könyvtárat. László Lóránt, a Téka munkatársa kedvtelésből és kíváncsiságból kezdett kutatni a gasztronómiai tematikájú könyvek után, meglepetésére össze is gyűlt egy kiállításra való. A régi receptek közül többet is kipróbált. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. júniusi lapszámában jelent meg.)

Több szakmában kipróbálta magát, mire elérkezett a gasztronómiához: ekkor tudatosította, hogy ebben a hivatásban tudja megmutatni valódi képzelőerejét, mindig új kihívásokkal tarkítani hétköznapjait. KicsiZsiga ételkölteményeit több gyergyószéki étterem kínálatában megtalálhatjuk, de nevével tulajdonképpen bárhol találkozhatunk, ahol a gasztronómia a főszereplő. A séfet báránypörkölt készítése közben faggattuk. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. májusi lapszámában jelent meg.)

Az a jó a rosszban, hogy elmúlik, mert nem lehet mindig rossz, és ez olyan jó – ez a felirat az első, ami szemünkbe tűnik Madaras Aliz gyergyószentmiklósi cukrászműhelyében. Ahogy körbenézünk, nem tudjuk eldönteni, hogy a hűtő hívogató aprósüteményeit csodáljuk, vagy a mosolygós arcokat, akik a kicsi műhelyben szorgoskodnak: ilyen, ha megvalósul és minden elképzelést felülmúl egy hobbiból lett vállalkozás. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. áprilisi lapszámában jelent meg.)

Az évek során egyre fontosabbá vált számomra úgy vásárolni, főzni, hogy lehetőleg ne dobjunk ki maradékot. Az ételpazarlásnak hatalmas környezeti lábnyoma van világszerte, ezért nem csak a családi konyhák és költségvetések problémája ez. Tulajdonképpen gyermekeink, unokáink jövőjével játszunk, amikor ész nélkül vásárolunk- és dobunk ki ételeket. Pedig a megoldás nem olyan bonyolult, és anyagilag is jól járunk vele.

Aki járt már az UNESCO Világörökség részét képező székelyderzsi erődtemplom falai közt, minden bizonnyal nemcsak a XV. századi Szent László falképek emlékét vitte magával, de az erődtemplom bástyáiból a füstölt szalonna csalogató illatát is. Merthogy nem csupán a lelki táplálék helye a derzsi unitárius templom, de a helyiek évszázadok óta a templom bástyáiban tárolják a szalonnájukat is. Mazochizmusnak tűnhet sokak számára böjt idején ínycsiklandó szalonnákat mustrálni, ám az unitáriusok számára nem előí

Talán nincs olyan ember, aki a hosszú tél után ne várná a tavaszt. Legyünk bár télimádók, a szürkeség, a fény hiánya, a hideg általában felemészti belső tartalékainkat. Egy nap azonban észrevesszük, hogy másképp süt a nap. Olyan tavasziasan. Mindez arra sarkall, hogy többet legyünk a szabadban. A természet, a napfény, a madárcsicsergés és az ébredező természet megfigyelése pedig maga után vonja a jobb hangulatot. Tegyük hát töltőre a lelkünket! De hogyan?

Itt a böjt időszaka, de egyre kevesebben vannak, akik ilyenkor böjtölnek is. Pedig a böjtnek nemcsak vallási vonatkozása van, hanem a szervezetünkre nézve is fontos segítség lehetne ma is. De már a régiek sem csupán vallási meggyőződésből vonták meg a húst maguktól. Egyszerűbb volt minden. Az étkezés is. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. februári lapszámában jelent meg).

Ez a tél a megszorítások tele pénzügyi szempontból. Sok család az élelmezésre szánt keretből vesz el a fűtésköltség javára. Ilyenkor mindig nagy kérdés, hogyan főzzünk úgy, hogy ne lemondásnak, hanem inkább kreativitásunk kibontakozásának éljük meg a konyhában töltött időt. Erre az az egyik javaslatom, hogy az egyszerű, olcsó, de hasznos alapanyagokat, például a gyökérzöldségeket készítsük el különlegesebb módon.

Székelyföldön is bimbózik a gasztroforradalom, s ennek részeként egyre több étteremben látni prémium húsokat is a kínálatban. A híres Angus steak azonban kissé túlmisztifikált, főként mifelénk, ahol ez a marhafajta nem is őshonos. Az érlelés viszont lehetőség arra, hogy újra-brandingeljünk hazai prémium minőségű húsokat. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. januári lapszámában jelent meg.)