Szülői rábólintás kell ahhoz, hogy a gyermek szexuális nevelésen vehessen részt az iskolában. Sokan gondolják, hogy ez teljesen rendben van, de vannak, akiknek fenntartásaik is vannak. Mert például mi van, ha a szülő nemet mond, de közben otthon sem foglalkoznak a témával? Tudunk egyáltalán beszélni a szexről? (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. augusztusi számában jelent meg.)
Szinte minden gyermek megtapasztalja, megtanulja az önkielégítést. Tény, amelyet szülőként többféle módon kezelhetünk. Zavarba hoz? Megmosolyogtat? Aggodalomra ad okot, vagy „ez az ő dolga”?
Ásó, kapa, nagyharang...? Inkább választ el anyós, trauma, megcsalás. De mit tud tenni egy pár, ha kiüresedik a kapcsolat, ha nem lát már egymáshoz vezető utat? Hogyan lehet túllépni a megcsaláson, avagy hogyan melegíti fel a kihűlt hitvesi ágyat a férfi s a nő? Van-e kiút az elvárásainkból, szorongásainkból állított csapdából? Kettőn áll a vásár. (Cikkünk a 2019-es Nőileg magazin júliusi számában jelent meg.)
A felvilágosító órák szerves része a név nélküli kérdezés lehetősége. Az otthoni beszélgetésekhez is lehet ezekből ötleteket meríteni, hogy milyen válaszok születhetnek a szexkérdésekre.
Felvilágosító foglalkozásokat tartok, és mindig jól éreztem magam ebben. A kamaszok rengeteg energiát, derűt és könnyedséget sugároznak, amivel könnyen lehet azonosulni és remekül lehet velük együtt dolgozni.
Egy szolid vasárnap délben ülünk a családommal a gőzölgő húslevest kanalazgatva az asztal körül, amikor lányom szó szerint áthasítja kérdésével a finom hallgatás leplét: – Akik szexelnek, pontosan mit csinálnak? Hogyan lesz abból gyerek?
Ti szoktatok apával szexelni? – szegezi anyjának a kérdést az óvodás. Tegye a szívére a kezét az, aki erre kapásból tudja a helyes, megfelelő választ. Mi azt reméljük, hogy sokan vannak, pedig látjuk, hogy bizony néha elakad a szó.
Alapszükséglet ugyan, viszont a táplálkozással vagy a légzéssel ellentétben, szex nélkül lehet élni: trauma okozta testi vagy lelki sebek gyakorta a libidó csökkenésével járnak, de a megfelelő társ hiányában is nélkülözhetünk.
A székely férfiak hidegek, rosszul kommunikálnak, nem tudnak udvarolni, nem kedvesek. Sokszor halljuk a székely nőktől ezeket a sztereotípiákat, így ezen kijelentéseknek kell legyen valamiféle alapjuk. Bár általánosítani nem lehet, mert kivételek mindig vannak, jó megvizsgálni, honnan is fúj a szél. Mert az udvarlás jó befektetés. Időt és energiát áldozunk a másikra, és szeretetet kapunk cserébe. Megéri, nem? (Cikkünk a Nőileg magazin 2014. szeptemberi számában jelent meg.)
„Van nekem egy csíkos gatyám, abban tartom a ceruzám. Minden este írok vele, mégsem kopik el a hegye” – szól az ismert pajzán dalocska. Azt már kevésbé foglalják dalba, ha nem ír, vagy nem eléggé kemény a cerka. A székely férfiideállal ugyanis nem összeegyeztethetők a merevedési zavarok, holott – szakemberek szerint – ez majd minden férfival előfordul élete során. A teljesítőképesség csökkenése tabu, a férfiak férfitársaikkal ritkán, partnerükkel pedig még ritkábban beszélnek arról, hogy mi van, ha nem á
Református lelkész, aki kántorként is szolgál, népzenész, népzenetanár és kórusvezető, négy gyermek édesanyja és babahordozási tanácsadó is. A Vajdaságból költözött Erdélybe, s mára már nagy ismerője az udvarhelyszéki népdaloknak.
Kilencéves volt, amikor a faluban az a hír járta, hogy a legszebb eladó sorban lévő lánynak a kedvesét a leány szülei nem akarják vőnek. Sőt, megtiltották, hogy a házukba belépjen.
E havi címlapinterjúnk olyan mély gondolatokat hordoz, hogy talán többször is érdemes elolvasni ahhoz, hogy igazán át tudjuk engedni magunkon. Elsőre mindenkit más fog meg, attól függően, kinek milyen küzdelemben volt, van része...
A minap, iskolába menet, két negyedikes-forma gyerek mellett elhaladva, egy beszélgetésre lettem figyelmes. Az egyikőjük azt újságolta a társának, hogy percek alatt készült el a román házi feladattal, mert a Google-fordítóval lefordíttatta.
Gyermekkoromban összesen négy óvodába jártam. Kettőből megszöktem, rendíthetetlen célirányossággal hazalógtam a városi forgalmon keresztül. A másik kettőben is legtöbbet 2-3 hónapot jártam folyamatosan. Egyszóval utáltam az óvodát.
A parton hasalok, a proseccóm szürcsölve. Tüske voltam egész nap. Szerencsére, a férjem rögtön reagált, és nem hagyta elrontani az egész délutánt. Hozta a kedvenc italom, a gyerekeket kézen fogta, és irány a tenger!
A nagy közhelyek egyike, hogy az ember – amióta megszületett – mindig úton van. S akármennyire nem szeretjük a közhelyeket, attól az egyik legismertebb hasonlat az életre. Te épp merre tartasz? Hol jár a lelked?
Az ablakból figyelem, hogy a szemközti domboldalon miként közelít lassan a napsütés, míg eléri a kertet. A szomszéd kertből friss széna illatáküzdést hozza a reggeli szellő, melyet lassú mozdulatokkal egy nyolcvankét éves bácsi hord kazalba.
A kerti függőágyban pihen, mint oly sokszor nyár ideje alatt. Egy megszáradt diófalevél száll lomhán meztelen lábára. Épp így kúszik vissza életünkbe a nyár könnyedsége után az ősz terhe is, gondolja.
Az ágytól az asztalig két lépés. Az ágytól a mocskos vödörig tíz. De ha kérem, ide teszik nekem az ágy mellé. Az ágytól a kapuig ötvenkét lépés. Régebb nem számoltam. Hogyhogy nem vettem észre, hogy vénülök?
Jócskán benne vagyunk az esküvőszezonban, de a java azért még hátravan. Van néhány dolog, amit az ember ösztönösen tud vagy érez, és vannak írott és íratlan szabályok is, amelyeket, ha nem is tartunk be, jó, ha tudunk róluk.
A húspotyoló a jólét szimbóluma, mert a húsevés a magasabb életszínvonalról árulkodik ezen a vidéken. Disznót vágni, borjút vágni, nem adatott meg minden földművesnek, mint ahogy jó minőségű húst enni sem adatott meg minden városi atyafinak.
A macskát csak akkor tudom barátilag kezelni, ha egyedül maradok, s beszélgetnék valakivel, de emberi lény nincs a közelemben. Milyen napod van, Cirmos? A macska erre dorombol, s én világosan értem, hogy azt mondja: Jó napom van, legyen a tiéd is jó.
Az elmúlt hetekben a Nőileg hírlevelének feliratkozói körében is kutattuk a videófogyasztási szokásokat. Ezúton is köszönjük annak a csaknem 1000 felhasználónak, akik idejüket nem sajnálva válaszoltak a kérdésekre.
Brassó környéke bővelkedik látványosságokban. Vannak a tömegturizmus által elözönlött célpontok, de találunk olyan csendesebb gyöngyszemeket is, ahol kis séta után már csak magunk maradunk a tájjal, a színekkel és a kristálytiszta levegővel.
Egy kis eldugott ékszerfalu, Székelyszállás az úticélunk, Marosvásárhelytől fél órányira. A kanyargós úton azon gondolkodom, mennyire nyugodt lehet itt az élet. Aztán mosolyra húzódik a szám: na, vajon mennyire lehet nyugodt egy ötgyermekes családnál?!
Biztosan voltak olyan napjaid, amikor mindenki bókolt, hogy milyen jól nézel ki, máskor pedig, bár semmi bajod nem volt, betegnek, fáradtnak láttak. Ez azon is múlik, hogy épp milyen színű ruhát viseltél. Erről szól az évszakelmélet az öltözködésben.
Eszterünk maga a kifinomult elegancia. Öltözködésében sok az egyéni „hang”, ugyanakkor azokat az alapszabályokat is jól ismeri és alkalmazza, amelyek megóvják az ember lányát attól, hogy slampos vagy ízléstelen legyen.
Az erdélyi konyha egyik jellegzetessége a folyamatos megújulás. Az elmúlt századok során mindig nyitott volt az új hatásokra, ezek folyamatos keveredéséből alakult ki mindaz, amit ma erdélyi konyha néven emlegetünk.