Főzéssel idézzük meg a nyarat ételmese

Ólmos eső csepereg, végérvényessé téve a tényt, hogy véget ért a nyár. Nem panaszkodhatunk, májustól szeptemberig tartott, volt részünk D-vitamint adó napsütésben bőven. Mégis, mint egy jó baráttól, aki hosszú útra megy, nehéz búcsút venni. Adomány minden újabb napsugaras nap, szandálos, nyári ruhás séta. Ünnep az utolsó úszás a szabadban, az utolsó teraszon ücsörgés, amikor még nem kell a pléd.

Fotó: Dimény-Varga Tünde

A nyarat és a nyaralást úgy őrzöm magamban – azon kívül, hogy újra és újra nézegetem a fényképeket –, hogy sorra megfőzöm azokat az ételeket, amelyeket a nyaralás során ettem. Vagy nem ettem, de szerettem volna enni. Vagy azokat, amelyek egyszerűen csak a nyaralásra emlékeztetnek, mert egy-egy vidék, ország, régió jellegzetességei.

Itáliával könnyű dolgom van. Bármit főzhetek, ami olasz, mindenki szeretni fogja.

Miközben krumplit hámozok a gnocchihoz, a Caruso dallama cseng a fülemben. Lucio Dalla klasszikusa Andrea Bocelli hangján szólal meg a fejemben. Gnocchit formázok, és gondolatban a festői szépségű Sorrentói-öbölben járok. A boltok előtt hatalmas kosár citromok, itt mindenki limoncellót akar kóstoltatni. Paradicsomot hámozok, és közben

a Vezúv lábánál termő, nap érlelte paradicsomok ízét érzem a számban. Itthon a szeptemberi paradicsomok a legízletesebbek, bennük van a nyár összes napsugara.

Hogy a vegetáriánusok után a húsevők is jóllakjanak, ossobucót készítek. Valamikor a cucina povera, vagyis a szegénykonyha étele volt, most elegáns éttermek kínálják. Bár borjúlábszárhoz itthon ritkán jutok hozzá, ha mégis, örömmel szeletelem a zöldséget a sofritóhoz, reszelem a citromot a gremolatához. A főzés egyben nyelvlecke is. S közben földrajz. A milánói dóm csipkés tornyai között járok, Bergamo reneszánsz terein, a Comói-tó körüli villákat, vagy a Garda-tó körüli ciromligeteket látogatom. Lombardiát egy élet sem elég megismerni.

A rozmaringos panna cotta ötletét a Toszkána című, amúgy feledhető filmből veszem.

A hozzá komponált szilvaszósz segít átbillenni a nyárból az őszbe. A panna cottáról egy észak-olasz cukrászda jut eszembe, ahová az eső elől menekültünk be az akkor még kicsi gyermekeinkkel. Álltunk vizesen, csöpögő esőkabátban a fényes pult előtt, és a lányom felkiáltott: „Kottapannát kérek!” A családban azóta így hívjuk, magyarítva ezt az édességet. Valahogy így formáljuk át a saját szájunk íze szerint a távoli tájak ételeit is.

Gnocchi Sorrentóból – Gnocchi alla sorrentina

Hozzávalók: 60 dkg krumpli, kb. 20 dkg liszt, egy csipet só, 1 tojás, olívaolaj, 1 kg nap érlelte paradicsom, 2 cikk fokhagyma, 1 csokor bazsalikom, 20 dkg mozarella, 5 dkg parmezán

•  Fotó: Dimény-Varga Tünde

Fotó: Dimény-Varga Tünde

Elkészítése: A krumplit megfőzzük. Még melegen áttörjük, a tojással, a liszttel és kevés sóval tésztává gyúrjuk. Apró nudlikat szaggatunk, forró vízben kifőzzük. A paradicsomot forró vízbe mártjuk, héját lehúzzuk, feldaraboljuk. Forró olívaolajra dobjuk az áttört fokhagymát, majd beletesszük a paradicsomot, sózzuk, és addig főzzük, amíg besűrűsödik. Beletesszük a bazsalikomot. A kifőtt gnocchit a paradicsomszószba forgatjuk. Egy sütőedényt kiolajozunk, beletesszük a paradicsomos gnocchit, ráhelyezzük a szeletelt mozarellát és átsütjük. A végén reszelt parmezánt szórunk rá és hagyjuk ráolvadni.

Ossobuco – omlós borjúlábszár lombardiai módra

Hozzávalók: 4 szelet borjúlábszár, 2 evőkanál liszt, só, bors, 2 evőkanál olívaolaj, 2 evőkanál vaj, 2 dl száraz fehérbor, 3 dl húsleves

A sofritóhoz: 1 hagyma, 1 sárgarépa, 2 zellerszár, 2 babérlevél, 2 evőkanál olívaolaj, 2 evőkanál vaj

A gremolatához: 1 csokor petrezselyemzöld, 1 citrom héja, pár csepp citrom, 2 cikk fokhagyma

•  Fotó: Dimény-Varga Tünde

Fotó: Dimény-Varga Tünde

Elkészítése: A borjúlábszár szeleteket nagyon vékonyan lisztbe forgatjuk, sózzuk, borsozzuk. Olívaolaj és vaj keverékén mindkét oldalukat kissé megpirítjuk. Kiszedjük a zsiradékból, melegen tartjuk. A sofritóhoz a hagymát, sárgarépát, zellerszárat megpucoljuk, apróra vágjuk, illetve lereszeljük. Egy másik edényben olívaolaj és vaj keverékén megpároljuk, pirítjuk a hagyma-szárzeller-sárgarépa triászt. A hús zsiradékát leöntjük, az edénybe bort öntünk és felkapargatjuk a húspörköltet. Beletesszük a sofritót, a hússzeleteket, a babérlevelet, kevés húslevet adunk hozzá, és lassú tűzön vajpuhára pároljuk. Ha a leve elfő, mindig csak kevés, forró húslevest adunk hozzá. A petrezselyemzöldet és a fokhagymát apróra vágjuk, elkavarjuk a citrom reszelt héjával és pár csepp citromlével. A gremolatát a szószos húshoz adjuk és az ételt polentával vagy rizottóval tálaljuk.

Rozmaringos panna cotta szilvaszósszal

Hozzávalók: 1,5 dl tejszín, 2,5 dl tej, 3 evőkanál cukor, 1 ág rozmaring, 7 g zselatin por

A szilvaszószhoz: 40 dkg szilva, 3 evőkanál cukor, 1 fahéjrúd

A tálaláshoz: rozmaringbóbiták

•  Fotó: Dimény-Varga Tünde

Fotó: Dimény-Varga Tünde

Elkészítése: A tejszínt felforraljuk, beletesszük a cukrot és a rozmaringot. Hagyjuk langyosra hűlni. A tejet langyosra melegítjük, elkeverjük benne a zselatinport. Eltávolítjuk a tejszínből a rozmaringot, a zselatinos tejjel összevegyítjük, és elosztjuk a formákban. A szilvát kimagozzuk, a cukorral és a fahéjrúddal összefőzzük. A kihűlt szilvaszószt a megdermedt panna cottára kanalazzuk. Rozmaringbóbitával díszítve tálaljuk.

korábban írtuk

Csizmadia Attila Japánban: Kirúgtam a komfortzónám ajtaját
Csizmadia Attila Japánban: Kirúgtam a komfortzónám ajtaját

Bizonyára sokaknak ismerősen cseng a Rádió GaGa hullámhosszán Csizmadia Attila hangja, azt viszont talán kevesebben tudják róla, hogy szenvedélyes utazó: amikor csak teheti, világot lát, új kultúrákkal és emberekkel ismerkedik.