Karácsonyi vacsorára, szilveszteri buliba, randira készülsz, és pont akkor, pont ott lesz egy förmedvény, pattanás, folt, valami az ábrázatodon. Tipikus, ugye? Nemcsak tiniknél, felnőtt korban is nagyon gyakori az ilyen. Nem kell pánikolni: mutatjuk, hogyan rakd rendbe a fizimiskád odahaza. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. decemberi lapszámában jelent meg.)
A fázós nők egyikeként állíthatom: megváltás, amikor az ember lánya kitapasztalja, hogyan lehet kényelmesen, sikkesen rétegelni télen. A teljes ruhatárunkat sem kell kicserélni, csupán néhány kulcsfontosságú darabra érdemes szert tenni.
Csak kedvenc ruhái vannak, mert úgy hiszi, kizárólag olyan göncökbe érdemes felöltözni, amiket szeretünk, amelyekért rajongunk. Bár Bartos Gyöngyvért többnyire sportszerkóban látni, imád csinosan öltözni, még arra a rövid útra is, amíg Szentdemeterről beér a vásárhelyi edzőterembe a csoportjához.
Vannak rivaldafényben élő emberek, és vannak azok, akik nélkül nem tudnának sikeresek lenni az első sorban állók. Ők azok a háttéremberek, akiknek teljesítménye legalább akkora, mint a főszereplőké, mégis, róluk ritkán ejtünk szót. A rugonfalvi panziótulajdonos, László Lujza is ilyen: mindene a vendéglátás, de az ő gyakorlatiassága áll a Székelyföldi Tánctáborok hátterében is. Ha a vendéglátás művészete tanítható lenne, Lujzika professzora lehetne. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. decemberi lapszámában je
Ne másszon sehova – a karácsonyi dekoráció lényege az ünnepi hangulat megteremtése. Vannak otthonok, amelyek elbírják a picit több és fényesebb díszítést, és vannak lakások, ahol giccsesnek hat, ha túl sok a csili-vili. Nézzük, hogyan legyen a karácsonyi otthonunk ízléses és szerethető. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. decemberi lapszámában jelent meg.)
Régen a téli ünnepkör, a karácsony elengedhetetlen velejárója volt a disznóvágás. Falun minden háznál levágták az addig nevelgetett disznót, hogy hurka és kolbász legyen az ünnepi asztalon, hogy legyen lesütött hús, szalonna a kamrában, sőt, általában a városi rokonok is „hazamentek” a disznótorra, hogy kapjanak házias finomságokat. Bár ma már számos vidéki is boltban veszi a hústermékeket, a disznóvágás hagyománya él, sokan éltetik.
Ünnepekkor hazaözönlik a rokonság és a barátok serege, ilyenkor válunk leggyakrabban vendéglátókká. Mert a vendégnek Székelyföldön illik örülni, főként a szálló, háló vendégnek… De mihez kezdjünk, ha nincsen vendégszoba, de mégsem aludnánk egymás hegyén-hátán? Praktikus tippek (le)fektetéshez. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. decemberi lapszámában jelent meg.)
Napraforgók, levendulák és mandalák mindenhol. Ezek a fő motívumok Erdély legismertebb gyermekpszichológusának házában. Anna és férje, Ede centiről centire tervezték meg és építették fel álmaik otthonát. Sok mindent maguk készítettek el, így – ahogy ők fogalmaznak – handmade házuk lett. Fészkük folyamatosan alakul, mert mindig van még egy-két ötlet, ami megvalósításra vár. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. novemberi lapszámában jelent meg.)
A nagyváradi kulturális események feltűnő résztvevője a mindenki által Ciniként ismert Dobos Erzsébet képzőművész, aki vörös göndör haja mellett hétköznapinak semmiképp sem mondható, extravagáns öltözetével is magára vonzza a tekintetet. Arra kértük, mutassa meg kedvenc darabjait.
A sütőtök az egyik legjobb téli alapanyag, szinte bármihez felhasználható, főételekben és levesekben zöldségként, süteményekben, illetve desszertekben gyümölcs helyett használható. Azon zöldségek közé tartozik, amely a hideg időszakban is jól tárolható, így ősztől tavaszig étlapra kerülhet.
Gyergyószentmiklóson mondhatni minden háziasszony ismeri a hurutot, az örmény hagyományos konyha elengedhetetlen ételízesítőjét, míg máshol a világban kevésbé elterjedt. Mezei Anikó több mint egy évtizede érleli, főzi, gyúrja ezeket a zöld kis kúpokat, elérhetővé téve mindenki számára, életben tartva a hagyományt.
Nem a márka ígéretei szerint, hanem a hozzávalók alapján kellene kiválasztani azokat a kencéket, amelyeket használunk. De nem vagyunk mind vegyészek... Eligazodhatunk viszont az alábbi segítséggel.
Az öltözködésben sem szereti a feltűnést, megjelenésében mégis van valami vagány, figyelemfelkeltő. Fodor Tünde, a kolozsvári Paprika Rádió programigazgatója-hírszerkesztője a praktikusságra esküszik – igaz, egy kis csavarral.
Őszi gyümölcsökből kiváló ételpárosításokat készíthetünk. Sültek mellé nagyon jól passzolnak a savanykás zöldségek, bizonyos húsokat pedig a dió markáns íze valósággal megkoronáz.
Nem tudatos, inkább ösztönös döntés vezérelte Dobos Albertet, amikor megvásárolta Kiskede (Hargita megye) egyik legöregebb házát. Meg akarta menteni a romos épületet. A nagyszülei itt éltek ebben a kis ékszerdoboz-faluban – fogalmaz csillogó szemmel –, így számtalan gyermekkori emlék és élmény köti ide, ahová csak egy éve vezet aszfaltút Rugonfalváról. Albert célja, hogy minden eladósorba kerülő ház jó gazdára leljen, és az elhagyatott épületek felújításra kerüljenek. De nem akárhogyan! (Cikkünk a Nőileg
A visszaeső bűnöző bizonyosságával mondom ezt. Magam sem értem, miért fordult elő egynél többször, hogy a teljes ellátást biztosító vendéglátási formát választottuk. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. szeptemberi számában jelent meg.)
Erdélyben is egyre népszerűbbek a lovasrendezvények, valószínű, hogy ennek hatására is vált felkapottá a lovassport mint kikapcsolódás, illetve mozgásforma.
Kis helyen külön lányos és fiús birodalom – ez az érzésem, amikor belépek Koppány, majd Bogi szobájába. A Hajdó család székelyudvarhelyi otthonában járunk. Nem csal az olvasó szeme, itt már megfordultunk „Nőileg”, de azóta – hat év alatt – felnőttek a gyerekek, megérett az idő a szobák átépítésére is. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. szeptemberi számában jelent meg.)
Ha kutyatartásra adja a fejét a család, fontos tudnunk: a nevelés a szülő dolga lesz. Helyesen viselkedni ugyanis nem csak az állatot, de a csemeténket is meg kell tanítanunk.
Kilencéves volt, amikor a faluban az a hír járta, hogy a legszebb eladó sorban lévő lánynak a kedvesét a leány szülei nem akarják vőnek. Sőt, megtiltották, hogy a házukba belépjen.
E havi címlapinterjúnk olyan mély gondolatokat hordoz, hogy talán többször is érdemes elolvasni ahhoz, hogy igazán át tudjuk engedni magunkon. Elsőre mindenkit más fog meg, attól függően, kinek milyen küzdelemben volt, van része...
A minap, iskolába menet, két negyedikes-forma gyerek mellett elhaladva, egy beszélgetésre lettem figyelmes. Az egyikőjük azt újságolta a társának, hogy percek alatt készült el a román házi feladattal, mert a Google-fordítóval lefordíttatta.
Gyermekkoromban összesen négy óvodába jártam. Kettőből megszöktem, rendíthetetlen célirányossággal hazalógtam a városi forgalmon keresztül. A másik kettőben is legtöbbet 2-3 hónapot jártam folyamatosan. Egyszóval utáltam az óvodát.
A parton hasalok, a proseccóm szürcsölve. Tüske voltam egész nap. Szerencsére, a férjem rögtön reagált, és nem hagyta elrontani az egész délutánt. Hozta a kedvenc italom, a gyerekeket kézen fogta, és irány a tenger!
A nagy közhelyek egyike, hogy az ember – amióta megszületett – mindig úton van. S akármennyire nem szeretjük a közhelyeket, attól az egyik legismertebb hasonlat az életre. Te épp merre tartasz? Hol jár a lelked?
Az ablakból figyelem, hogy a szemközti domboldalon miként közelít lassan a napsütés, míg eléri a kertet. A szomszéd kertből friss széna illatáküzdést hozza a reggeli szellő, melyet lassú mozdulatokkal egy nyolcvankét éves bácsi hord kazalba.
A kerti függőágyban pihen, mint oly sokszor nyár ideje alatt. Egy megszáradt diófalevél száll lomhán meztelen lábára. Épp így kúszik vissza életünkbe a nyár könnyedsége után az ősz terhe is, gondolja.
Az ágytól az asztalig két lépés. Az ágytól a mocskos vödörig tíz. De ha kérem, ide teszik nekem az ágy mellé. Az ágytól a kapuig ötvenkét lépés. Régebb nem számoltam. Hogyhogy nem vettem észre, hogy vénülök?
Jócskán benne vagyunk az esküvőszezonban, de a java azért még hátravan. Van néhány dolog, amit az ember ösztönösen tud vagy érez, és vannak írott és íratlan szabályok is, amelyeket, ha nem is tartunk be, jó, ha tudunk róluk.
A húspotyoló a jólét szimbóluma, mert a húsevés a magasabb életszínvonalról árulkodik ezen a vidéken. Disznót vágni, borjút vágni, nem adatott meg minden földművesnek, mint ahogy jó minőségű húst enni sem adatott meg minden városi atyafinak.
A macskát csak akkor tudom barátilag kezelni, ha egyedül maradok, s beszélgetnék valakivel, de emberi lény nincs a közelemben. Milyen napod van, Cirmos? A macska erre dorombol, s én világosan értem, hogy azt mondja: Jó napom van, legyen a tiéd is jó.
Az elmúlt hetekben a Nőileg hírlevelének feliratkozói körében is kutattuk a videófogyasztási szokásokat. Ezúton is köszönjük annak a csaknem 1000 felhasználónak, akik idejüket nem sajnálva válaszoltak a kérdésekre.
Brassó környéke bővelkedik látványosságokban. Vannak a tömegturizmus által elözönlött célpontok, de találunk olyan csendesebb gyöngyszemeket is, ahol kis séta után már csak magunk maradunk a tájjal, a színekkel és a kristálytiszta levegővel.
Egy kis eldugott ékszerfalu, Székelyszállás az úticélunk, Marosvásárhelytől fél órányira. A kanyargós úton azon gondolkodom, mennyire nyugodt lehet itt az élet. Aztán mosolyra húzódik a szám: na, vajon mennyire lehet nyugodt egy ötgyermekes családnál?!
Biztosan voltak olyan napjaid, amikor mindenki bókolt, hogy milyen jól nézel ki, máskor pedig, bár semmi bajod nem volt, betegnek, fáradtnak láttak. Ez azon is múlik, hogy épp milyen színű ruhát viseltél. Erről szól az évszakelmélet az öltözködésben.
Eszterünk maga a kifinomult elegancia. Öltözködésében sok az egyéni „hang”, ugyanakkor azokat az alapszabályokat is jól ismeri és alkalmazza, amelyek megóvják az ember lányát attól, hogy slampos vagy ízléstelen legyen.
Az erdélyi konyha egyik jellegzetessége a folyamatos megújulás. Az elmúlt századok során mindig nyitott volt az új hatásokra, ezek folyamatos keveredéséből alakult ki mindaz, amit ma erdélyi konyha néven emlegetünk.