Módos földbirtokos családban született Lugoson, 1881. május 17-én, ennek megfelelő klasszikus nevelésben részesült. A kisebbségi politika már zsenge fiatalkorban foglalkoztatta, amitől nem vonatkoztatható el a pályaválasztása sem: a Budapesti Tudományegyetem jogi karán előbb államtudományból, majd jogtudományból szerzett diplomát. Ahogy „illik”, ügyvédi irodát is működtetett Lugoson 1908-tól 1919-ig, amelyet gyakorlatilag a világ gyökeres átalakulása zárt be.
Politikai karrierjét is fiatalon kezdte: 1910-től a Magyar Országgyűlésben a Nemzeti Munkapárt színeiben képviselte a Krassó-Szörény vármegyei Boksánbánya (Németbogsán) választókerületének érdekeit.
A demokratizáció lelkes híveként tartották számon, kiállt a szavazati jog kiszélesítése mellett, támogatta a nők választójogának kiterjesztését – ezt támasztja alá A választójogi bizottság tagjai a nők választójogáról címen, 1918-ban közölt tanulmánya is.
Az impériumváltást, valamint a végleges hazatérést követően Jakabffy újfajta közéleti munkába kezdett. Az Országos Magyar Párt (OMP) bánsági tagozatának elnökeként, legjobb munkatársaival – Krenner Miklós (Spectator), Balogh Artúr, Szentimrei Jenő, Bitay Árpád, Hegedűs Nándor, Paál Árpád és a melléje felzárkózó fiatalok, Asztalos Sándor, Mikó Imre, Takáts Lajos – a párt reform szárnyát alkotta.
így több alkalommal is közös platformra került a MADOSZ és a munkásmozgalom irányvonalával. Például a spanyol polgárháború idején, amikor kiállt a baszkok és katalánok mellett, de nyilvánosan helytelenítette Mussolini szlávellenes kijelentéseit, szembefordult a bánsági Gauleiterrel. De a térség szülötteként hirdette a román néppel való baráti kapcsolat erősítését, a nacionalista sajtó támadásainak visszaverése során többször is Nicolae Iorga, Petru Groza, Victor Cheresteşiu, C. Rădulescu-Motru, Nicolae Titulescu, Teodorescu-Branişte, Silviu Dragomir, Victor Iamandi írásainak elvi állásfoglalásaira, nyilatkozataira támaszkodott. A román parlamentben 1927 és 1937 között tevékenykedett, előbb Háromszék, majd két cikluson át Szatmár megye választott képviselőjeként.
A nemzetpolitikai szemlének tartott kiadványban többek között Mikó Imre, Nicolae Iorga, Bíró Vencel, Paál Árpád, Balogh Artúr is közölt cikkeket, a jogtudomány, a politológia és a társadalomtörténet mellett irodalompolitikai vagy művészetszociológiai írások is napvilágot láttak a lapban. A legelső szám sorozatnyitó cikkét Román példa címen írta, célul tűzve ki, hogy példaként mutassa be az erdélyi és bánsági románság múltját, egyház-és iskolatörténetét, politikai és társadalmi szervezeteit, sajtóját, fejlődését. Mindezek a kérdések már a háború idején foglalkoztatták.
Sulyok kiválása után 1939-ben Jakabffy Willerrel, de leginkább egyedül szerkesztette tovább a lapot, amely 1942 augusztusáig jelenhetett meg, havi két alkalommal. A lap nemzetiségi témához való racionális hozzáállását az is jól jelzi, hogy 1923-ban elindította a folyóirat román párját Glasul minorităţilor címmel (később német és francia nyelvű cikkeket is közöltek). Ennek különlenyomatait Bánsági és Erdélyországi Füzetek, majd Délerdélyi és Bánsági Tudományos Füzetek címmel szociológiai és politikai, valamint művelődés- és helytörténeti sorozatként jelentette meg.
Az OMP 1938-as betiltásakor megtagadta a Romániai Magyar Népközösségbe való belépést, ám miután egy időre visszavonult a közélettől, 1943-tól mégiscsak segítette az RMN munkáját. Az ugyancsak hangsúlyos kisebbségtudományi munkát folytató Mikó Imre barátjával együtt ő is megszenvedte az 1944-es eseményeket, nemzetiségi túszként internálták Bukarestbe. Nyolc hónapnyi fogva tartás után Hátszeget jelölték ki új lakhelyéül, ahol kéziratban maradt kétkötetnyi önéletírásával gazdagította az erdélyi emlékirat-irodalom örökségét.
Szakmai tevékenysége, szakírói munkássága elismeréseként, 1938-ban a Magyar Tudományos Akadémia külső taggá választotta, amelytől az 1960-os akadémiai tagrevízió során indoklás vagy magyarázat nélkül megfosztották. Bennünket viszont semmi nem foszthat meg Cseresnyés Iván vagy Hagepian – azaz Jakabffy Elemér – írásaitól, életművétől.
korábban írtuk
Tudós nők – Dr. Nemes-Nagy Enikő: Szinte minden attól függ, hogy milyen támogatást kap az ember otthonról
Nemes-Nagy Enikő 1993-ban lépett be a MOGYE kapuján, és több mint három évtizede az élete része az intézmény. Már orvostanhallgatóként önkéntesen mentősként dolgozott, aztán laborvezető orvos lett és hallgatók útjait egyengető egyetemi docens.
