Üresen álló székelykeresztúri telekre érkezünk. „Az autóban vannak a nyári rucik dobozolva, az irodában a kabátok többsége, a cipők és kiegészítők a cégem raktárjában, a többi pedig a varró műhelyemben. Amiből pedig aktuálisan öltözködöm, az a kis lakásunk szekrényében. De ez a telek a remény már az igazi gardróbra is: ha felépül a házunk, minimum 3×2,5m-es ruhatár lesz benne. Minimum!” – mutatja nevetve a gardrób helyét Faluvégi Bartha Noémi.
„Nincs egy göncöm sem…”
– futott át az ő agyán is először, amikor felhívtuk, de aztán mégis talált egyet-kettőt… Mint magyarázza Noémi, a ruhagyűjtéssel gyerekkora álmait valósítja meg. Mivel rendezvényszervezéssel és dekorálással is foglalkozik, állandó késztetést érez arra, hogy témában legyen az aktuális trendekkel, ugyanakkor azt sem adta fel még, hogy egyszer saját ruhamárkája legyen.
„Bébi-cipőben” jár ugyan még a vállalkozása, de működőképesnek ígérkezik: hétköznapi ruhákat ötvöz tradicionális székely motívumokkal és anyagokkal, a géppark rendelkezésére áll, már csak varrni kell megtanulni – ez is a bakancslistáján szerepel.
Alkalmi ruhát csak egyszer – esetenként egyszer sem
„Ahogy a nőiesség legszebb kora fele haladok, úgy tisztul és egyszerűsödik a ruhatáram is: egyre kevesebb a szín és a minta, egyre időtállóbb és karakteresebb darabokat szerzek be” – fogalmaz Noémi.
Ha alkalmi ruhát vásárol – márpedig nagyon gyakran visel ilyet – legtöbbször egyetlen alkalomra veszi. Leghamarabb évek múlva viseli újra vagy pedig átszabva, levágva, felvágva, kivágva. De mutat néhány címkés darabot is: nem viselte egyszer sem.
A ruha ne legyen banális
„A stílusom nem különleges, de utálom a banálisan egyértelmű és unalmasan társító megoldásokat. A táska és a cipő rajtam nem lehet ugyanolyan piros, elegáns ruhához semmiképp sem viselek klasszikus zakót. Sokkal inkább szóba jön a bőr- vagy farmerdzseki.
A legnagyobb kihívást azonban a hétköznapok jelentik: úgy felöltözni reggel, hogy a nap folyamán, ha négy különféle jelenés van, mindegyikre alkalmas legyen a viselet” – magyarázza Noémi, miközben a nagyon rendezett emberek módszerességével öltözik át pillanatok alatt – már a Vox rádióban.
„Nekem ez a hobbim”
„Vannak, akik szerint túl sokat költök ruhákra. Pedig szerintem nem többet, mint az, aki naponta dohányzik vagy egy költséges sportot, hobbit gyakorol” – véli a székelykeresztúri műsorvezető. De az is gyakran megesik, hogy dugiban vásárol, és olyan is történt már, hogy a férje megtalálta a „gondosan” elrejtett ruhacímkéket. Tavaly karácsonykor például két maréknyi „dugi-ruhacímke” lett az ajándéka – Noémi nem kis meglepetésére, majd ő kreatív öniróniával a karácsonyfa ékévé varázsolta azokat.
De nagy fejtörést okoz már az is, hogy mi legyen a rég nem használt darabokkal, lezsákolt ruhákkal – teszi hozzá Noémi. „Szívesen értékesíteném őket, de túl sok időt, energiát vennének el az életemből és mély nosztalgikus hangulatba merülést okoznának. Semmi pénzért ki nem dobnám őket, de érik lassan az ötlet, miszerint jótékonysági turkálós vásárt szervezzek. Mert valamit már nagyon kell tenni, ha nem akarom magamat és a családot megfojtani a sok textillel” – teszi hozzá a szép ruhák keresztúri szerelmese.
Fotók: Csedő Attila
