Nem nyugodt lélekkel, de határozottan kijelenthetjük, hogy a figyelemgazdaság korát éljük. Ma a figyelem vált az egyik legértékesebb erőforrrásunkká, csak ezt még nem tudatosítottuk magunkban, főleg akkor nem, ha egész nap rohanunk, egyik feladatból átesünk a másikba, egyik pipát tesszük a másik után, anélkül, hogy szusszanásnyi időt hagynánk a kettő között.
Ezek a platformok algoritmusok használatával olyan tartalomhálót vetnek ki a felhasználóra, amiből nagyon nehéz szabadulni. Figyelik a szokásait, preferenciáit és egy ún. szűrőburkot (a szakirodalom filter bubble-nek nevezi) hoznak létre, amelyben a felhasználó által látott tartalmakat egy AI-vezérelt algoritmus szűri. Ez fontos szerepet játszik a felhasználó hiedelmeinek és preferenciáinak megerősítésében.
Az okostelefonok elterjedésével egyre nagyobb nyomás alá kerülnek a szülők is: a szomszéd gyereknek, az osztálytársaknak, az ovistársaknak (sic!) már van, akkor én miért ne? Nagyon tudom tisztelni azokat, akik kitartanak az elveik mellett, és csak 16 éves születésnapjára jutalmazzák meg a csemetéjüket egy okostelefonnal.
Nem lehet sokáig halogatni, mert a fiataljaink már nem telefonálnak, hanem csevegő alkalmazásokat – mint pl. a WhatsApp – használnak kommunikációs eszközként. Ennek két előnye van: nem kell azonnal reagálni, ráér akkor is, amikor van időm, és egyszerre több emberhez elérhet ugyanaz az infó, azaz a csoportos kommunikációt segíti elő.
amelynek szerkezetét négy fogalommal lehet leírni: trigger (külső, vagy belső), cselekvés, jutalom és befektetés. Hogy jobban megértsd, vegyük például a hűtőszekrényt: mindenki tudja, hogy ha kinyitjuk a hűtőszekrényt, akkor felkapcsolódik a villany. Ez a tudat azonban nem fog téged arra sarkallni, hogy folyamatosan nyitogasd a hűtőt. Egy-két próbálkozás után már tudod, mi fog történni, ezért nem érdekes.
Ez a gondolat már egyfolytában ott motoszkál a háttérben, és a „kisördög” mind súgja, hogy nyisd már ki a hűtőt, és nézd meg, mi vár rád! Ugye, ismerős? Hányszor vetted észre magadon, hogy csak úgy, kíváncsiságból (trigger) felcsaptad a Facebookot, Instát vagy a TikTokot? Mivel viszketett a … [saját szóhasználatod helye], abban a pillanatban, amint megnyitottad a kedvenc alkalmazásod, megszűnt a viszketegség. Megnyugodtál, mert a cselekvést követően (megnyitottad az appot) megkaptad a jutalmad. A bektetésről röviden csak annyit, hogy minden hozzászólás, poszt egy újabb „befektetés”, ami egy újabb horogutazást eredményez, mert megint lesz egy trigger, amelynek eredményeképpen meg kell nyitnod az alkalmazást stb.
Saját empirikus megfigyeléseim alapján jelentem ki, amit most leírok: ha veszel egy gyereket, akinek rengeteg szabadideje van, a kezébe adsz egy okostelefont, letöltöd a legnépszerűbb alkalmazásokat, akkor egy nap számtalanszor végigmegy a fent leírt horgon.
Elkezd nézni egy rövid videót (shorts) a YouTube-on, és órák múlva száll ki a hálóról, amikor már a türelmetlen szülő hangján rászólsz, hogy ebédidő van, tegye már le az az átkozott kütyüt!
Ha nem lépsz közbe, és nem szabsz határokat, a gyerek minden figyelme a képernyőre összpontosul, mert annyira ingergazdag, hogy folyamatosan leköti. Ilyenkor bontják a tech vállalatok vezetői a pezsgőt, mert sikerült növelni a képernyőidőt.
Ne add fel! A helyzet nem reménytelen, csak más megközelítést igényel. Ha már odáig jutottál, hogy a csemete állandóan a képernyőt bámulja, ne hibáztasd magad. Szinte minden szülő ugyanezt éli át, csak nem beszélünk róla, mert úgy érezzük, hogy mi vagyunk a „rossz szülők".
Mert hiába prédikálsz a gyereknek arról, hogy tegye le a telefont, ha te magad folyamatosan nyomkodod. A gyerekek nem azt csinálják, amit mondasz nekik, hanem azt, amit tőled látnak.
Ülj le a kölökkel, és beszéljétek meg, milyen szabályokat szeretnétek felállítani. Amikor ő is részt vesz a szabályalkotásban, sokkal nagyobb az esély arra, hogy be is tartja őket.
És végül: ne feledd, hogy
Mert amikor lerakod a telefont, és ténylegesen odafigyelsz rá, akkor versenyképes alternatívát kínálsz azokkal az algoritmusokkal szemben, amelyek a figyelméért harcolnak. A küzdelem folytatódik, de legalább most már tudod, mit és miért csinálsz. És ez már fél győzelem.
korábban írtuk
Horváth Mária: Addig élünk igazán, amíg tudunk változni
Horváth Mária férjével, Horváth Levente református lelkész-teológiai tanárral csaknem harminc éve álmodta létre a Bonus Pastor Alapítványt, ahol drog-, játék- és alkoholfüggőket segítenek a szabadulásban. Szakmája szerint tanár, öt gyermek édesanyja.
