Megvallom, hosszú ideig nem értettem, miért hajlandók egyes szülőtársak szép summát költeni egy-egy rendezvényterem kibérlésére, csak azért, hogy a csemetéjük születésnapját ott tartsák. Aztán a mi fiunk is cseperedni kezdett, a két-három fős szülinapból „bulika” lett, s amikor tíz kisiskolás rohangált a lakásunkban, ráeszméltem: hát ezért!
De a könnyebbség igen hamar teherré válik: amikor már nagyobb a baráti társaság, egy buli nem is elég, s következésképpen minden héten visszahívás is van. Szülőként felültünk a „szülibuli vonatra”, mert ez tűnt a legjobb megoldásnak, de vajon, van-e kiszállás?
Nincs – jelenti ki határozottan Réka. A két kisiskolás fiú édesanyja úgy számolja: majd’ minden második héten valamilyen születésnapi partira hordozza a fiait. „Hála Istennek, a szülők részéről nem elvárás, hogy a felnőttek is részt vegyenek egy-egy ilyen eseményen. Szerintem ők is rettentően unják” – nevet, amikor meséli. De viccet félretéve:
Hogy ne kerüljön egy vagyonba, egyrészt azért, mert minden héten nem költhetünk több száz lejt ajándékokra, másrészt a többi szülőt sem hozhatjuk kellemetlen helyzetbe. Nehogy azt érezzék, hogy ez az elvárás” – sorolja egy szuszra. Bár a fiúk rendkívül örülnek minden egyes meghívásnak, Réka úgy érzi, kezd elharapózni a helyzet. „Jó lenne valamilyen mértéket szabni a mulatozásnak, de úgy érzem, nem elég, ha ezt csak én teszem. Csak az enyémeket büntetem, ha nem engedem őket több buliba. Valahogyan a szülőkkel kellene egyezségre jutnunk” – jegyzi meg.
Egyezményesen
Segítségünkre lehet a szülinapi ajándékok vásárlásánál, ha közös nevezőre jutunk a szülőkkel: beszéljük meg, hogy milyen értékben fogunk vásárolni a jövőben egymás gyerekeinek. A legegyszerűbb megoldás pedig, ha a gyermekek kedvenc játék- vagy könyvesboltjában váltunk fix összegű ajándékutalványt, így a választással sem tévedhetünk.
Kingáéknál három gyerek van, így teljes mértékben kizárt, hogy mindenikük eljusson minden egyes szülinapi meghívásra. „Nemcsak anyagilag terhelne meg, hanem egyszerűen képtelenség lenne megoldani a logisztikát is. Elvégre a férjemmel is csak ketten vagyunk” – jegyzi meg mosolyogva.
„Igazság szerint – ha az egész évet nézzük – akkor ez is sok, de nem akartuk, hogy a gyerekek kimaradjanak a mókából, így igyekszünk megoldani. Előfordul tehát, hogy egy-egy szülinap pont ugyanarra a hétre esik. Olyankor kicsit kiborulok” – teszi hozzá Réka.
Kössünk alkut!
Beszéljük meg a gyermekünkkel, hogy egy évben vagy havonta hány szülinapi meghívást fogadhat el. Így nemcsak a saját dolgunkat könnyítjük meg, hanem arra ösztönözzük a csemeténket, hogy mérlegeljen: melyik kapcsolata elég fontos és értékes számára, melyik kevésbé. Természetesen nem kell vaskalaposnak lenni, egy plusz buli még nem a világ vége, ha annak nemcsak a gyermek, de mi is látjuk értelmét.
„Nekem megfizethetetlen, hogy nem otthon tombol a sok gyermek. Mi már évek óta valahol máshol szervezzük a szülinapokat. Tortát és ennivalót mindig rendelünk, azzal sincsen gondom, így jelen lehetek a gyermekeim születésnapján, nem a vendégek kiszolgálásával kell foglalkoznom. Nem utolsó sorban, amikor minden lejárt, hazamegyünk a rendezett otthonunkba, ahol sem rumli, sem mosatlan edény nem vár” – sorolja Kincső. Megpróbáltak határokat szabni a szülinapozásnak, de Kincső bevallja: lelkiismeretfurdalása volt.
Így mi is sok szülinapi buliba járunk” – ismeri be. Hozzáteszi: egy gyermekkel teljesíthető, sőt, elviselhető mindez, a többgyermekes családokban azonban kétségkívül problémás.
Katiék általában két-három alkalommal is megülik a gyermekek szülinapját: egyszer a családdal ünnepelnek, majd jön a baráti társaság, a keresztszülők és a gyerekeik, valamint az osztálytársak is. „Az egy nagy buli helyett több kisebbet tartunk, megosztjuk a társaságot. Így mindenkit otthon tudunk fogadni” – magyarázza. Lányuk másodikos, a fiúk pedig negyedikes, ennek a rendszernek tehát rövidesen vége szakad, jegyzi meg.
„Egyelőre örülünk annak, hogy még mi is beleférünk a buliba, hogy nem gáz, hogy anya és apa is jelen van. Attól tartok ugyanis, hogy néhány éven belül majd hallani sem akarnak arról, hogy itthon tartsunk bulit, sőt, előfordulhat, hogy minket meg sem hívnak” – nevet keserédesen.
Összevont buli
A sok szülinapi zsúr okozta fejfájás elkerülésére hasznos lehet, ha egyeztetünk a szülőtársakkal: minden hónapban egy nagyobb, közös bulit szervezzünk a gyermekeknek. Így a teher és a költségek is oszlanak. Az összevont buli egyértelműen kisebb közösségeknél működik, ahol szoros, aktív a kapcsolat a szülők között.
A lakodalmi illemtant követik a gyerek-szülinapok is, magyarázza Áron: ha téged meghívtak, akkor azért visszahívás jár. „Azt tapasztalom, hogy nem is feltétlenül a gyermekek, hanem sokszor a szülők lihegik túl a dolgokat. Ők tartják számon, kit kell visszahívni, kinek mennyi pénzre vásároltak ajándékot, és így tovább. Így lesznek a gyerekzsúrból harminc-negyven fős afférok” – mondja. Áronék harmadikos fia meglehetősen rapszodikus: ha éppen összeveszett valamelyik barátjával, akkor képes arra, hogy dacból nem tesz eleget a szülinapi meghívásnak, ellenben a hozzá kevésbé közel álló gyerekek zsúrján részt vesz, ha izgalmasnak ígérkezik a buli. „Iskolakezdő korában megegyeztünk:
Úgy érzem, ez kellő kötöttség ahhoz, hogy a gyerek mérlegeljen, azonban döntési joga, mozgástere is van” – sorolja az édesapa.
Summázásként tehát mérlegeljünk mi is: a boldog születésnap kulcsa nem feltétlenül a nagy felhajtás, sokkal inkább a figyelem, az odafigyelés.
korábban írtuk
Anya, apa, mikor jösztök haza? – Öt történet a millióból
A Mentsétek Meg a Gyermekeket Alapítvány 2022-ben közzétett felmérése azt mutatja, csaknem egymillió gyermek úgy nő fel Romániában, hogy a szülei távol tőle, egy másik országban vállalnak munkát, és évente csak pár hetet töltenek együtt.
