Az mondják, az étkezés összehoz, és ha közösen étkezik a család, az elsődlegesen azt az üzenetet közvetíti a tagjai felé, hogy képesek egymásról gondoskodni, egymást táplálni, figyelnek egymás alapvető szükségleteire, magyarázza Dimény-Varga Tünde pszichológus, gyermek-pszichoterapeuta. De önmagában nem elég az együttlét, hanem annak körülményei, hangulata talán még meghatározóbb ebből a szempontból: az egymásra hangolódás, a kielégítő kommunikáció, az alapvető derű, az egymásra irányuló figyelem és természetesen a mindenki számára kielégítő ételek, teszi hozzá.
az egészségesebb étkezési szokások kialakulása, az elhízás kisebb valószínűsége” – sorolja Tünde. Tehát nem önmagának az étkezésnek van közösségépítő szerepe, hanem az örömteli együttlétnek, a beszélgetéseknek, egymás támogatásának.
Ezzel szemben a „magyar ember evés közben nem beszél”, mondják. A magyar ember egyáltalán mikor beszél fontos dolgokról? – dobja vissza a labdát a szakember. Nálunk nagyon erős az elhallgatás kultúrája. „Nyilván tele szájjal nem beszélünk, és az is érthető, ha vitás kérdéseket nem étkezés alatt akarunk megbeszélni. De a közös étkezésnek más értelme is van a táplálék bevitelén túl. Ha nem beszélgetünk egymással, akár ki-ki el is vonulhatna az ételével, ami sajnos meg is történik sok családban. Nem tudom, honnan ered a mondás, valamikor, bizonyos körülmények között esetleg lehetett létjogosultsága, de ma már általánosan nézve értelmetlen, sőt káros!” – hangsúlyozza Tünde.
A magyar ember és az étel viszonyát számtalan más mondásunk megörökíti, de irodalmunk és a kultúrtörténet is azt tükrözi:
„Ezek a mondások a hagyományos nemi szerepekben gyökereznek, amikor még egyoldalúan a nő feladata volt a főzés, és a nők számára az érvényesülés útja csak a férjhez menés volt. A férfiak szempontjából is káros, leegyszerűsíti őket, mintha csak ösztönlények lennének” – hangsúlyozza. Mindezek mellett azonban a legújabb tudományos eredmények valóban alátámasztják a gyomrunk és érzelmeink közti szoros kapcsolatot – lásd: agy-bél tengely –, de ez mindkét nem esetében érvényes.
Az étkezéshez való viszonyunk már a gyermekkorunkban kialakul, tehát ha gyerekkorban már rosszul indul a viszony, akkor utána elég nehéz rendet tenni e téren. „A kutatások azt mutatják, hogy azok a gyerekek, akik már 9 éves koruk előtt túlsúlyosak, sokkal nehezebben tudnak lefogyni felnőttként. Gyerekkorban alakulnak ki a (helyes) étkezési szokásaink, amibe sajnos gyerekként nincsen sok beleszólásunk, hiszen ez nagymértékben a családtól, a szülőktől függ” – szögezi le Krizbai Tímea klinikai szakpszichológus, gyermekpszichológus. „Megfigyelhető, hogy például a túlsúlyos felnőtteknél gyerekkorban rendszerint megjelenik a túletetés, azaz az erőltetett etetés, hogy „Most ezt megeszed”, „Addig onnan nem állsz fel”, ami tulajdonképpen
– hoz fel egy példát a szakember.
Az erőltetett etetés forrása lehet – tudjuk meg –, hogy alapvetően megváltozott a táplálkozással kapcsolatos értékrendünk. Régen az ételnek teljesen más volt a jelentősége, mert a korábbi generációk nem fértek olyan könnyen hozzá az ételhez. „A nagyszüleim a háborús időszakban éltek, amikor nem volt elérhető akármilyen étel, akárhogy. Akkor az volt az értékrendszer, hogy az ételt tiszteljük, becsüljük, ha ez a szelet kenyér van, azt a szelet kenyeret megesszük, mert lehet, hogy holnap nem lesz. Értékrendbeli eltérés van a generációk között: nehéz az idősebb generációnak elfogadni, hogy az a krumpli például, amiért megdolgozott, akár maga termesztette, az nem kell a gyermeknek” – magyarázza Krizbai Tímea.
A mai gyerekeknek nincsenek olyan megtapasztalásai vagy félelmei, hogy lehet, hogy holnap nem lesz mit enni. Sőt, alapvetően előfordul, hogy az igazi éhségérzetet sem tapasztalja meg sok gyermek, hiszen a mai fogyasztói társadalomban lépten-nyomon elérhető mindenféle ennivaló. Ennek a hozadéka viszont az, hogy a gyermekeink nem tanulják meg a mértéket, a mértékletességet. És ugyanígy a szezonalitás is kiveszett. „Gyerekkoromban ki kellett várni azt, hogy mikor jön a nyár, mikor ehetek epret, mikor érik a cseresznye. Teljesen felborult ez a rend, ebből kifolyólag megváltozott az étkezéshez, az evéssel kapcsolatos rituálékhoz való viszonyunk. Maga az étrend, annak a szezonalitása ad egy bizonyos szabályosságot, egy keretet az életünknek, és hogyha ez felborul, akkor felborulhat a ritmus is.
– így a szakember.
Egyre elterjedtebbek a táplálkozási zavarok is, erősíti meg Krizbai Tímea. Úgy véli, talán a családoknak a szétesésével kapcsolatos ez is. „Ebben a rohanó világban nincs meg a ritmusunk, a gyerekeknek a nagy része kicsi kortól nem reggelizik, mert reggel mindenki rohan. Kimaradnak a közös családi ebédek, egyre kevesebb a közös rituálé a családban, és ez azért nagymértékben rányomja a bélyegét arra, hogy milyen lesz később a gyereknek a viszonya a táplálkozással” – fejti ki.
A közösségi média hatására az evés ma már nem magánügy: megosztjuk ország-világgal, hogy mit, hol és kivel ettünk. Mindennek közösségkovácsoló jellege is lehet, beszélgetésindító egy-egy ilyen bejegyzés. Ellenben érdemes megfigyelnünk, hogy például ilyenkor hajlamosabbak vagyunk többet enni, mint amennyit egyébként, jegyzi meg Lukács-Márton Réka pszichológus. „Nyilván olyan emberekkel szeretünk enni, olyanokat választunk »evőtársul«, akiket szeretünk, kedvelünk. Ha a közösségi média tükrén nézzük ezt, akkor ez egy príma lehetőség, hogy megvillogtassuk a barátságainkat, az ismerőseinket, akár megerősíthetünk barátságokat ezzel. De nem feltétlenül mindig ilyen nagyon szép és habos és minden: a sok felszín mögött kiderülhet, hogy evés közben mindenki csak nyomta a telefonját, nem is hangolódtunk egymásra”– mutat rá a szakember.
Ugyancsak a közösségi média hozadéka, hogy egyre trendibb az egészséges táplálkozásra való túlzott odafigyelés és ennek a megosztása.
gyakran pedig a hétköznapi, emberi kapcsolatok kárára lesz. „Fizikailag lehet, hogy maximálisan egészséges ez a fajta tudatosság, ellenben lelkileg rettentően megterhelő, hosszú távon pedig nem fenntartható. Szorongással jár, akár azért, hogy honnan szerezzük be, hogyan készítjük el a fogásokat, vagy azért, ha véletlenül nem jön össze minden alkalommal a legegészségesebbet ennünk” – sorolja a pszichológus.
Az egészségkultusz révén a táplálkozással kapcsolatos bűntudatkeltés is mindennapos, olyannyira, hogy sok népszerű diétában „bűnözésnek” vagy „csalásnak” nevezik azt, amikor megengedett, hogy azt együnk, amit szeretnénk.
Holott az volna a legfontosabb, hogy megtartsunk egy egészséges egyensúlyt a táplálkozásban, és ne büntessük magunkat azért, mert bekerült egy ilyen »tiltott gyümölcs« az aznapi táplálékomba. Tudjuk racionálisan átgondolni, és ne nevezzük bűnözésnek, ha néha mást eszünk, mint a lehető legegészségesebbet. Negyven évig nem lehet csak salátán és csirkemellen élni, mentálisan az ilyen szintű megvonás egyáltalán nem egészséges” – hangsúlyozza Lukács-Márton Réka.
A body positive (test-pozitivitás) mozgalom révén ma már a közösségi médiában is megjelennek azok az influenszerek, akik görbe tükröt tartanak az egészségkultusznak. Mindez azonban nem azt jelenti, hogy fittyet hányhatunk az egészséges, kiegyensúlyozott táplálkozás alapelveire. „Azért figyeljünk arra, hogy a »mindent megengedek magamnak, és hogy XXL-es nadrágot viselek tizenöt évesen« már nem a body positivityhez tartozik, hanem egészségtelen” – jegyzi meg a szakember.
„Senki nem posztolja az uzsonnára megkent zsíros kenyeret. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a közösségi média nem a realitást mutatja. Lehet, hogy a fitnessz-influenszer a szuper-egészséges kajákat osztja meg, s közben esténként csokifagyit eszik a tévé előtt. Próbáljunk tehát mindig mögé nézni annak a csillogásnak, amit a közösségi média láttat, igaz ez a táplálkozási szokásokra is” – mondja útravalóul a szakember.
A mediterrán étrend nem véletlenül vált a Világörökség részévé, mint a jelenleg legegészségesebbnek tartott étrend és életmód, véli Dimény-Varga Tünde. Hozzátartozik az élet, az étel szeretete, az étkezésnek megadják a módját, akár hétköznapokon is. Családok, baráti társaságok járnak össze, étkeznek együtt vendéglőkben, bisztrókban, akár késő éjszakáig. Bár fogyasztanak alkoholt, nem jellemző a lerészegedés, a gyermekek pedig együtt vannak a felnőttekkel. Az ún. kék zónákra vonatkozó kutatások is rávilágítottak a táplálkozás és a hosszú élet összefüggéseire. A kék zónák közül kettő – Szardínia és Ikaria szigete – a mediterrán térséghez tartozik. De a kaliforniai Loma Lindán, a japán Okinava szigetén, valamint a Costa Rica-i Nicoya félszigeten nemcsak az étrend miatt élnek tovább az emberek, hanem mentalitásuk, aktív életmódjuk is hozzájárul ehhez.
korábban írtuk
Csipkebogyó, kökény, galagonya – Őszi vitaminraktározás vadgyümölcsökkel
Októberben a meleg színekbe burkolódzó levelek arra sarkallnak, hogy rácsodálkozzunk a természet színjátékának utolsó felvonására. Ha gyakran járjuk a természetet, megtalálhatjuk azokat a „titkos” helyeket, ahol vadgyümölcsöt tudunk gyűjteni.
