Egy nőnapi rendezvénysorozat részeként látták vendégül Farkaslakán Ugron Zsolnát néhány nappal ezelőtt. Az erdélyi származású, egyébként Budapesten élő és dolgozó Zsolna író, újságíró, műsorvezető, kommunikációs szakember és két kislány édesanyja. Szakmai szerepei közül – amiből akad bőven – kedvence az író, árulja el, amikor kérdezzük. „Nehezen szoktam hozzá az íróságomhoz, néhány évvel az első könyvem megjelenése után még mindig meglepett, amikor annak neveztek” – idézi fel. Zsolna talán legismertebb történelmi regényeiről (Úrilányok Erdélyben, valamint az Úrasszonyok trilógia – Erdélyi menyegző, A Nádor asszonyai, Hollóasszony), amelyek főhősei mind nők.
Otthonról haza, majd vissza, haza
Az, hogy arisztokrata család sarja, második-harmadik osztályos korában tudatosult benne. „Egy Arany-kötetet vittem az iskolába. Abban volt egy ex-libris, ami nem volt megfelelően beragasztva és kiesett. Rajta volt a családi címer. Az osztálytársaim kérdezték, hogy ez mi. Mondtam, hogy ez az Ugron-címer. Furcsán reagáltak, és nekem akkor esett le, hogy itt valami másról van szó. De soha nem volt ez téma otthon, legalábbis nem beszéltünk erről” – magyarázza. A kolozsvári évekről szép emlékeket őriz, teszi hozzá. „Otthonról hazajövök Erdélybe, Kolozsvárra, de Székelyföldre is. Sőt, a lányaim is otthon érzik magukat itt. Nagyon szeretem Kolozsvárt, de teljesen más, mint a gyermekkoromban. Szinte felismerhetetlenségig megváltozott. De így is szeretem” – meséli.
A beszélgetés során felelevenítjük: az Úrilányok Erdélyben eredetileg szakácskönyvnek készült. „A nagymamám receptgyűjteményéből szerettem volna szakácskönyvet írni. Végül egy kiadó javaslatára írtam meg az Úrilányok Erdélybent, ami gasztróregénynek készült. Elsöprő, meglepő sikere volt.
Az Erdélyi menyegzőt azonban igazából magamnak írtam.
A kortárs magyar irodalomban nem volt olyan könyv, amit én olvasni szerettem volna, úgyhogy megírtam magamnak” – árulja el.
Szakácskönyv is lett végül
Báthory Anna, Nyáry Krisztina, Várday Katalin és Szilágyi Erzsébet alakja elevenedik meg az Úrasszonyok trilógiában: Zsolna mintegy küldetésének érezte bemutatni azon nagyasszonyokat, akikről méltatlanul kevés szó esik a történelemkönyvekben. A kutatói munkát is nagyon élvezte, meséli, hiszen a történelmi hűség rendkívül fontos volt számára, ám a regényeket elolvasásra szánta, így – ahol a felkutatható információk elfogytak – ott a fantázia töltötte ki az űrt. Egyébként Zsolna korai vágya is teljesült: Hét év címmel receptes könyve is megjelent.
„Olyan receptek vannak benne, amelyeket 15 perc alatt el lehet készíteni, vagy olyanok, amelyeket odakészítesz és órákig fő, közben meg csinálhatsz bármit.
Nagyon praktikus receptek ezek, olyanok, amelyekben sok hozzávaló mással helyettesíthető. Valljuk be, a mindennapokban ez gyakran elő is fordul. Ezért is volt nehéz a szakácskönyv megírása: én ösztönösen főzök. Kérdezték, ehhez a recepthez mennyi vaj kell. Mondtam, ennyi. De, hogy az hány gramm, azt már nem tudom” – jegyzi meg nevetve. Ma már kevesebbet, ritkábban főz, de ha képzeletbeli vacsorára hívhatna bárkit, akkor a két nagymamáját látná vendégül, akikkel nem volt lehetősége találkozni. „Talán a nagymamám recepteskönyvéből készíteném el a citromos csirkét nekik. Meg darázsfészket sütnék. Azt mondják, finom darázsfészket sütök” – elmélkedik.
Volt azonban, hogy a főzés életének napi része volt: a Zabolán töltött hét év alatt a kastély-panzió konyháját Zsolna vezette. „Túlzás az, hogy vezettem. Főleg az elején. Nagy segítségemre voltak a helyi asszonyok. Mikor a receptben azt írják, hogy vedd a nyúl elejét... Hát, én nem tudtam, hogy hol kezdődik és meddig tart a nyúl eleje. Akkor a helyi asszonyok segítettek, mai napig nagyon hálás vagyok, hiszen nagyon sokat tanultam tőlük” – meséli nevetve.
Nincs egy férfi... Dehogy nincs!
Legutóbbi regénye, a 2021-ben megjelent Nincs egy férfi éles váltás a korábbi köteteihez képest: a novellagyűjtemény egyes darabjai évek óta megvoltak már, avat be.
„Közben meg folyton rajzolgattam. Mindenfélét. Felmerült, hogy a rajzok bekerülhetnének a kötetbe.
Végül a kiadó azt is elfogadta, hogy a borítóra is az egyik rajzom kerüljön” – osztja meg. A cím egyébként sokakat meglepett. „Alapvetően feminista vagyok. Örülök, hogy vannak férfiak is a világon. Ez hamar kiderül a kötetből is. Hogy nincsen egy férfi? Hát, dehogy nincs!” – teszi hozzá.
Az elmúlt években több dokumentumfilm társrendezője is volt, színdarabot írt, sőt, forgatókönyvet is. „Legalább tíz forgatókönyvet írtam, még egyikből sem lett semmi. Bár a darabra azt mondták a lányaim, hogy az már valami” – jegyzi meg nevetve. A következő kötet? Zsolna folyamatosan kutat, de egyelőre még nem talált rá arra az asszonyra, akinek sorsa a következő regényt megihletné. „Kell kedvelnem, szeretnem a főhőst, ahhoz, hogy megírhassam” – mondja. Annyit azonban elárul búcsúzóul: nemsokára Csíkszeredában láthatjuk viszont a Zengő térben.
korábban írtuk
Balla Ede Zsolt: Látó emberekké kell váljunk
A szent helyek kapuk, amelyeken az isteni világba léphetünk – vallja a székelyudvarhelyi Balla Ede Zsolt, aki a szakrális földrajz szenvedélyes kutatója, és meggyőződése, hogy spiritualitás nélkül tartalmatlan és üres lenne az életünk.
