• Fotó: Karda Zenkő illusztrációja
Már kiskorában szeretett rajzolni – mint a legtöbb gyerek –, de számára az is korán bizonyossá vált, hogy az alkotást hivatásaként szeretné művelni. Érdeklődött a festészet, a szobrászat, a fényképészet és az animáció iránt is, mindenbe belekóstolt egy kicsit. Tanulmányait Kolozsváron tervezte elkezdeni fotó-videó szakon, de mivel úgy érezte, hogy az egyre inkább digitalizálódó szelete a képzőművészetnek nem az ő terepe, egy hirtelen ötlet, egy baráti felvetés nyomán a dizájn felé kanyaradott, felvételizett és bejutott a temesvári egyetemre.
„Nagyon sokáig dizájnerként dolgoztam – részben még most is –, az illusztrátori világba teljesen véletlenül kerültem. Dizájnerként valahogy olyan munkakörökben találtam magam, hogy nagyon eltávolodtam a művészi világtól. És ismét egy véletlen terelt új irányba, egy találkozás. Megismertem egy írónőt, akinek akkor kisgyereke volt, mint nekem, és aki látva a rajzaimat, megkért, hogy illusztráljam én a következő könyvét. Így kerültem bele az illusztrátori világba, amiről azt képzelem, hogy a legplasztikusabb módja a dizájnnak.
• Fotó: Karda Zenkő illusztrációja
Népmeserajongás és női könyvek
Zenkő ma már gyerek- és felnőttkönyveket is illusztrál, verset, mesét, novellát, regényt egyaránt. Legutóbb például Nagyálmos Ildikóval dolgozott együtt egy felnőtteknek szóló versesköteten, amelyben huszonhét vers található, és mindenikhez egy egész oldalas illusztráció tartozik. Tulajdonképpen két alkotó koprodukciója a kötet.
„Nagyon-nagyon fontos, hogy milyen szöveggel dolgozik egy illusztrátor, hogy mennyire tudja megfogni, mennyire az ő ritmusa, mennyire az ő jellege.
Ebben a kötetben például nagyon otthon éreztem magam” – magyarázza Zenkő. Meglátása szerint ugyanis ebben a szakmában az számít, hogy kivel dolgozik az alkotó, milyen szöveggel, és mennyire tudja átélni azt, függetlenül attól, hogy gyerekeknek vagy felnőtteknek szóló kiadványról van szó. A Nagyálmos Ildikóval való közös munkája azért is nagyon kedves, fontos számára, mert egy „női könyv”, és szerinte nagyon fontos a női irodalom, valamint megmutatni azt, hogy igenis, létezik női irodalom.
• Fotó: Karda Zenkő illusztrációja
Zenkő egyébként rajong a gyermekirodalomért, számára könnyű gyerekké válni, gyereknek lenni. A népmeséket pedig különösen szereti időtlenségük, örökérvényűségük miatt. Nővérével, aki népmesekutató és meseterapeuta, több, egészen különleges hangulatú közös kötetet is készítettek, kiadtak. Mint meséli, az alkotási folyamat hosszas, minden mű esetében más és más. Néha sokat olvasgatja, ízlelgeti a szövegeket, van, amikor „ezerszer” elolvassa azokat, és sokszor újrarajzolja az illusztrációkat. De
olyan is megesik, hogy azt a képet veti papírra, ami először bevillan, és megannyi újraolvasás után is az bizonyul az „igazinak”. Vannak művek, amelyek dokumentálódást igényelnek, mások inkább belső kalandozást.
Zenkő egyébként hajnalban tud a legjobban dolgozni, négykor kel, a reggeli „csendben” alkot. A munkája persze nem egy szokványos, nyolctól négyig munkahely. Gyakran tart szünetet, azért is, mert fizikailag is megerőltető tud lenni, néha úgy belefeledkezik, belemelegedik az alkotásba, hogy teljesen eláll a nyaka, a háta, görcsbe rándul a keze. „Megtanultam, hogy mozogni kell, mert elég kegyetlen az ülőmunka fizikai szempontból” – meséli.
• Fotó: Karda Zenkő illusztrációja
Technikák terén munkásságát a változatosság jellemzi, szeret kísérletezni. Jelent már meg kollázsait tartalmazó kiadvány, élvezettel használ természetes színezőanyagokat, például céklát, kávét.
Munkáit ugyanakkor nem csak a magyar olvasók ismerik, román és külföldi kiadóknak is gyakran dolgozik.
„Úgy alakult, hogy megjelent az első könyvem, és felfigyeltek rá az egyik gyermekmagazin, a Fabulafia szerkesztői – akikkel a mai napig dolgozom – és felkértek egy pár oldalas mese illusztrálására. És amikor megjelent ebben az újságban az illusztráció, akkor hirtelen elkezdtek keresni a román kiadók, hogy vállalnék-e román nyelvű meséskönyveket” – idézi fel. Olyan román kiadó is van, amellyel már több mint húsz mesekönyvet készítettek közösen.
• Fotó: Karda Zenkő illusztrációja
Vizuális ingerdömping vs. egyszerű szépség
Bár alapvetően optimista alkat, Zenkő nem igazán látja pozitívan azt, hogy a gyerekkönyvek, az illusztrációk merre tartanak, ugyanis ezt a világot (is) felnőttek uralják, és marketingtervek, üzleti sikerek reményében rengeteg giccses, a gyerekek vizuális kultúráját nem a megfelelő irányba terelő munka születik. Szerinte ugyanis nagyon fontos, hogy a gyereket milyen ingerek érik otthon,
rohanó világunk túl sok vizuális ingere negatívan hathat, a gyerek könnyen érdektelenné válhat az egyszerűen szép dolgok iránt, de a szülők sokat tehetnek azért, hogy ez ne így legyen.
„A meséskönyveket a felnőttek veszik, ők azok, akik felelősek azért, hogy a gyermekek az első éveikben merre indulnak” – mondja, s mint hozzáteszi, számára a mai napig inspirációt jelentenek gyerekkora klasszikusai, a Benedek Elek meséskönyvek illusztrációi, vagy akár Pom Pom meséi. Zenkő szerint Bogyó és Babóca vagy épp Peppa malac sem elvetendő, akkor sem, ha sokan nem kedvelik a történeteiket, hiszen sok gyereket „meg lehet fogni” velük, és az ő kezükbe kicsit később már lehet „komolyabb” könyveket is adni.
• Fotó: Karda Zenkő illusztrációja
A gyerekkönyvek esetében legnagyobb kritikusai a saját gyermekei, főként a kisebbik, aki gyakran megjegyzi, hogy ő jobbat tudott volna rajzolni. A felnőtteknek szóló könyvek esetében a szerzővel szokott konzultálni, általában akkor, ha a mű, a szöveg idegen nyelvű. Magyar szerző esetében ez ritkább, ugyanis
szereti, ha nem fojtja meg a kreativitást az, hogy túl konkrét magyarázatot kap.
A háromszéki művész kifejezetten örül annak, hogy napjainkban bizonyos kiadóknál igencsak divatosak az igényesen illusztrált könyvek, hogy hangsúlyt fektetnek erre is. Ezért is reméli, hogy az e-könyvek korában is túl tud élni a hagyományos könyv, amelyiket szaglászni, forgatni, lapozni lehet.
korábban írtuk
Bíró Boróka: Éreztük, hogy ez egy jó film lesz
Első komolyabb nagyjátékfilmes alkotásának tekinti az Anul nou care n-a fost című román filmet a csíkszeredai születésű Bíró Boróka. Kiemelkedő operatőri teljesítményéért Boróka érdemelte ki a Velencei Filmfesztivál Valentina Pedicini-különdíját.
