Gondoljunk csak a zenére például, hiszen a dalok lírai alkotásai mind úgy születtek, hogy kellett egy szöveg, ami dallamos, ami fülbe mászó, esetleg könnyen megjegyezhető. Sok előadónál fontos az is, hogy mondanivalója legyen, értéket közvetítsen, és megmozdítson a hallgatója lelkében valamit, hasson az érzelmekre és az értelemre is. A vers kezdetben gyakran szolgált szórakoztatásra, és ez azóta is fennáll, de az idők során mérhetetlenül sok komoly hangulatú vers született, és talán ez a komolyság, amit az iskolapadban belénk neveltek a vers „használatával” kapcsolatban, riaszt el sok embert attól, hogy napi szinten elolvasson egyet.
A vers terápia is
Olyan gyönyörű költemények léteznek, érthető, emberi nyelven megírt történetek, amelyek segítenek feldolgozni az éppen átélt élethelyzeteket. Azért hangsúlyozom az érthető nyelvet, mert a hétköznapi ember nem feltétlenül rendelkezik irodalmi ismeretekkel, csak azokkal, amikkel az iskolában találkozott, és az általában inkább a magolásra korlátozódik.
Mire gondolt a költő?
Tisztelet, természetesen a kivételnek. Azért gondoljunk bele, ez az irodalmi műfaj azóta létezik, még, ha nem is önállóan, amióta a zene, és emberek milliói hallgatták régen is, tehát nem egy olyan elvont valami, amit nem érthetünk meg. Csak meg kell találnunk azokat a verseket, amik megszólítanak. Vannak ilyenek, higgyék el!
Vers a hétköznapokban
Vannak olyan sorok, amiket gyakran használunk a hétköznapokban, és még csak észre se vesszük, de belénk ivódtak, magunkban hordozzuk, mint például, amikor gyereket látunk a parkban tépdesni a fák leveleit, vagy letörni egy ágat, rögtön eszünkbe jut Benedek Elek verse, a Szeresd a fát vagy Ne bántsd a fát! Magunkban hordozzuk a verset nemzeti ünnepekkor, hiszen Kölcsey Himnusza, Petőfi Nemzeti dala magyarságunk jelképei. Amikor anyák napja van, József Attila Mamája jut eszünkbe, és hálásak vagyunk, ha a mi anyukánknak könnyebb sors jutott. A húsvéti locsolóverseket gyakran maguk a locsolók költik, hiszen a nagyobbak már szeretnek vicceset mondani. Hosszasan sorolhatnám, hogy mennyire fontosak a bennünk, velünk élő versek, és itt is van a lényeg: a versek élnek.
És még nem is taglaltam, hogy milyen jó memóriazavarok ellen, ha felnőttkorban tanulunk verseket. Persze, ehhez
De, ha csak elolvasunk napindítónak egyet-egyet reggelente, azzal is sokat teszünk a mentális egészségünkért. Tartsunk hát az éjjeliszekrényen vagy a telefonunk mappájában egy kis kötetet, és élvezzük jótékony hatásait!
U.i. Itt az én egyik kedvencem (extra tipp: csak hagyd, hogy megszólítson, nem kell túlkomplikálni!):
Czesław Miłosznak
A téli szombat délelőttök, amikor semmi dolgunk.
Az egyszerű, matt, nehéz porcelánok.
Egy kényelmes szék. Egy nyaklánc felcsatolása.
Az ablakpárkányon álló, antik ezüst hamutálban a hó.
A percekig tartó, felszabadult, abbahagyhatatlan nevetés.
A sirályok éjszakánként a hidak felett.
Amikor azt hiszed, nincs nálad tűz, mégis találsz a zsebedben.
Nézni, ahogy mások horgásznak.
A körte. A ribizli. Az agavék csöndje.
Életedben először venni le valakiről a pólót.
A kihalt utcák karácsonykor. Egy rendes kávé.
Az ecset nyoma egy ötszáz éves képen. Fejből tudni bármit.
Egyedül utazni egy üres buszon. A régi akciófilmek.
A régi híradók. A kocsiból elsőként látni meg a tengert.
Felnézni a Sarkcsillagra. Beágyazni. Éhesen ébredni.
A százéves lexikonok naivitása. Amikor inkább hazasétálsz.
Amikor ez a park, amiben éjszakánként úgy fuldoklom,
mint a halott katonalány tüdejében az eltévedt bogár,
a kelő napban felragyog
korábban írtuk
A zöld szójabab nemcsak élénk színével hódít
A japán nők naponta fogyasztanak szójatermékeket, melyek természetes fitoösztrogén-tartalmuknál fogva némileg pótolják a hiányzó ösztrogént. Felénk kétes a híre a szójának, pedig a fermentált készítmények, a tofu, a tempeh, a miso rendkívül egészségesek.
