Bár a még viszonylag friss, a cannes-i filmfesztiválon bemutatott „új” Top Gunra túlzás lenne máris azt mondani, hogy egyfajta kultuszfilm, valahol mégis igaz – ahogy ez már az első, 1986-os filmre is igaz volt. Ahogy mindenki tudja – az is, aki nem látta –, hogy a Piedone-filmekben Bud Spencer verekedik, hogy a Mátrixban Keanu Reeves majdnem lemegy hídba, hogy a Fight Club valami furcsa skizofrén fantázia, úgy a Top Gunról is mindenki tudja, hogy az a „vadászgépes film”, amelyben Tom Cruise piszkosul jóképű.
Az új Top Gun (r: Joseph Kosinski) szintén „vadászgépes film”, és tulajdonképpen épp ettől jó.
Az a fajta akciófilm, ami a kisfiúknak (sőt ez a verzió akár a kislányoknak is) álmokat, fantáziálgatást ad, amiben a harc és a technika mellett az emberi kapcsolatok kiemelt szerepet kapnak – igen, tipikusan amerikai, de ez kivételesen előnyére válik.
Egyébként abban is nagyon amerikai és mai, hogy nemi és faji változatosság jellemzi, a vadászpilóták között vannak nők, afroamerikaiak, ázsiai, latino is.
Hetek óta arról cikkez a filmes szaksajtó, hogy a Maverick nézettsége lekörözte a szuperhősös Marvel-univerzum leglátványosabb alkotásait, és ezen valamiért csodálkoznak, pedig a magyarázat egyszerű:
a Top Gun egy látványos akciófilm pozitív üzenettel, itt-ott tanító szándékkal mindenféle túlidealizáltság, bonyolult háttértörténetek, követhetetlen összefüggések nélkül
– épp ezért a nyolcvan éves nagyanyámnak, a tíz éves keresztfiamnak és a nyolc osztályt végzett vízszerelőnek, aki a minap nálunk járt, ugyanúgy tetszett. Kissé közhelyes, de kevés az egyszerű dolog a mai világban, így értékeljük azokat.
Másfelől jó a sztori, izgalmas, jók a karakterek, Tom Cruise még mindig iszonyat sármos és huncutul tud mosolyogni, és amit elművelnek a hősök a repülőkkel, az bámulatos (sőt egy-egy aktuális hírt elolvasva, és tudva, hogy tőlünk pár száz kilométerre a háborúban tényleg repkednek ilyen szuperszonikus gépekkel, kicsit hátborzongató is).
Lehet kötözködni is a film egy-egy elemével, például, hogy a Jennifer Connelly által megformált karakter kissé gyenge, erőtlen, de a Maverick egy jó film, ideális első randira és tizedikre, családi vacsora után vagy haverokkal is megfelelő – bár az tény, hogy moziban az igazi a látványos légi jelenetek miatt.
Cikkünk a Nőileg magazin 2022. augusztusi lapszámában jelent meg.
korábban írtuk
Színházi élmény a Netflixen: Malcolm és Marie
Bevallom, nem tudom, hogy hogyan lehetséges, hogy eddig csak úgy „elmentem” a Malcolm és Marie mellett, hogy mostanáig nem néztem meg, és azt sem tudom, hogy miért kapott ez a 2021-es alkotás ilyen kis médiafigyelmet. Igaz, nem egy szokványos mozifilm, hanem egy fekete-fehér kétszereplős kamaradráma, melyben a színészeké, az érzelmeké és Rév Marcell operatőr fantasztikus képeié a főszerep.
