Megcsodálta, ahogy ott állt tíz férfi között egyenes derékkal, komolyan, határozottan, a tízből hat férfinál magasabban. Kalapot viselt, nadrág és ing volt rajta, és egész nap húzta a csapokat a szekérhez. Semmi hivalkodó, semmi kacér egyetlen mozdulatában sem. Az ártatlanság úgy lebegte körül, mint a kellemes szellő a lehulló leveleket. Egy suhanc megijed az ilyen lánytól. De egy meglett férfi nem tudja nem észrevenni az érzéketlenség páncéljába rejtett igazgyöngyöt.
Egyszer Zoltánra pillantott Rózsika, és ekkor Zoltán derűt látott a szemében, gyengédséget és bohóságot, bevállalósságot és bátorságot, játékosságot és melegséget. Igen, öröktől fogva ilyen asszonyt képzelt el a gyermekei anyjának. Mindig is lenézte a nyafogó, nyápic, hisztis kisasszonyokat, akik úgy urizáltak, mintha bársony palotában születtek volna.
Hogy szórakozott velük, az bizony igaz, mert milyen a férfiember, érdekli, hogy mit takar a szoknya. És aztán nehéz is lett volna ellenállni, mert úgy ragadták reá a leányok, mint piaci legyek a cukorra. Főleg, mikor nótázni kezdett. De hogy feleségnek válassza valamelyiküket? Ahhoz kevesek voltak. Egyedül építette saját erejéből, két keze munkájával a házát, azt nem osztja meg akárkivel!
– Eljössz velem egy táncra hétvégén a bálban? – kérdezte Rózsikától, amikor az apjával felült a terű fa tetejére.
Rózsikát váratlanul érte a kérés. Nem volt szokva ilyesmikhez.
– Lehet – válaszolta.
Rózsika testét kellemes, ismeretlen, eddig még sosem érzett bizsergés járta át. Egész hazaúton meg sem szólalt, behunyta a szemét, és Zoltánról ábrándozott. Érezte ő egész nap a testén a férfi mélybarna pillantását. Úgy kalimpált a szíve, hogy attól félt, összeesik, de egy belső, erős hang azt diktálta, hogy úgy tegyen, mintha észre sem venné.
Otthon aztán bármivel próbálkozott, nem jött álom a szemére. Fel-alá járkált a szobájában, hidegrázás kínozta, és meglepődve fedezte fel, hogy életében először hallja a saját szívverését. Számolgatta, hányat kell még aludni a vasárnapi táncig. Ezer jelenetet elképzelt, hogy milyen lesz, amikor Zoltán átfogja a derekát, ő meg izmos vállára helyezi a jobb kezét, a balt pedig a tenyerébe. Mosolyogva szólt saját magához:
– Na, te Rózsika, még olyan sem vagy, mint Cuna Lina, aki naphosszat áll a bodega előtt, úgy lesi, hogy mikor jön ki rajta Béni Pista!
korábban írtuk
Mint egy nagymamai kényeztetés: gesztenye
A gesztenye-evés visszavisz egy régebbi világba, amelynek más, emberibb ritmusa volt. A gesztenye lelassít, arra sarkall, hogy jelen legyünk, sült gesztenyét enni mindfullness-gyakorlat a javából! Igazi komfortétel a forró gesztenye.
