Sándor Ella: Zoltán Harmatverők

Zoltán volt az első, aki halk szavával, férfias érzelmességével a szívébe lopta magát. Zoltán hétévesen maradt árván. A falubeli favágók megsajnálták, és magukkal vitték az erdőre. Azóta havonta egy hetet lenn töltött, a faluban, a nagyanyjánál, hármat pedig a havasokban. Odafenn, a fenyvesek között pillantotta meg először Rózsikát, aki az apjával érkezett az őszi fakitermelésre. Zoltán le sem bírta venni róla a tekintetét.

Hirdetés

Fotó: Illusztráció: Freepik.com

Megcsodálta, ahogy ott állt tíz férfi között egyenes derékkal, komolyan, határozottan, a tízből hat férfinál magasabban. Kalapot viselt, nadrág és ing volt rajta, és egész nap húzta a csapokat a szekérhez. Semmi hivalkodó, semmi kacér egyetlen mozdulatában sem. Az ártatlanság úgy lebegte körül, mint a kellemes szellő a lehulló leveleket. Egy suhanc megijed az ilyen lánytól. De egy meglett férfi nem tudja nem észrevenni az érzéketlenség páncéljába rejtett igazgyöngyöt.

Egyszer Zoltánra pillantott Rózsika, és ekkor Zoltán derűt látott a szemében, gyengédséget és bohóságot, bevállalósságot és bátorságot, játékosságot és melegséget. Igen, öröktől fogva ilyen asszonyt képzelt el a gyermekei anyjának. Mindig is lenézte a nyafogó, nyápic, hisztis kisasszonyokat, akik úgy urizáltak, mintha bársony palotában születtek volna.

„Minél rühösebb, annál jobban vakarózik” – mondogatta magában, mikor egyik-másik billegette magát nagy cifrán előtte.

Hogy szórakozott velük, az bizony igaz, mert milyen a férfiember, érdekli, hogy mit takar a szoknya. És aztán nehéz is lett volna ellenállni, mert úgy ragadták reá a leányok, mint piaci legyek a cukorra. Főleg, mikor nótázni kezdett. De hogy feleségnek válassza valamelyiküket? Ahhoz kevesek voltak. Egyedül építette saját erejéből, két keze munkájával a házát, azt nem osztja meg akárkivel!

Hirdetés

– Eljössz velem egy táncra hétvégén a bálban? – kérdezte Rózsikától, amikor az apjával felült a terű fa tetejére.

Rózsikát váratlanul érte a kérés. Nem volt szokva ilyesmikhez.

– Lehet – válaszolta.

Rózsika testét kellemes, ismeretlen, eddig még sosem érzett bizsergés járta át. Egész hazaúton meg sem szólalt, behunyta a szemét, és Zoltánról ábrándozott. Érezte ő egész nap a testén a férfi mélybarna pillantását. Úgy kalimpált a szíve, hogy attól félt, összeesik, de egy belső, erős hang azt diktálta, hogy úgy tegyen, mintha észre sem venné.

Hej, mekkora átok és mekkora áldás az egy leánynak, ha az eszessége büszkeséggel társul!

Otthon aztán bármivel próbálkozott, nem jött álom a szemére. Fel-alá járkált a szobájában, hidegrázás kínozta, és meglepődve fedezte fel, hogy életében először hallja a saját szívverését. Számolgatta, hányat kell még aludni a vasárnapi táncig. Ezer jelenetet elképzelt, hogy milyen lesz, amikor Zoltán átfogja a derekát, ő meg izmos vállára helyezi a jobb kezét, a balt pedig a tenyerébe. Mosolyogva szólt saját magához:

– Na, te Rózsika, még olyan sem vagy, mint Cuna Lina, aki naphosszat áll a bodega előtt, úgy lesi, hogy mikor jön ki rajta Béni Pista!

korábban írtuk

Mint egy nagymamai kényeztetés: gesztenye
Mint egy nagymamai kényeztetés: gesztenye

A gesztenye-evés visszavisz egy régebbi világba, amelynek más, emberibb ritmusa volt. A gesztenye lelassít, arra sarkall, hogy jelen legyünk, sült gesztenyét enni mindfullness-gyakorlat a javából! Igazi komfortétel a forró gesztenye.

Hirdetés