Az osztály legrosszabb gyermeke morcosan ül velem szemben. Először van nálam, nem nagyon akar együttműködni. Egyszer csak megszólal:
– Na, büntessen már meg!
– Miért büntetnélek?
– Mert rossz voltam. Azért küldtek ide. Mit kell csináljak? Százszor írjam le, hogy többé nem leszek rossz?
– Nem, dehogyis! Itt nem kell írni. Azért vagy itt, hogy megértsük, miért viselkedsz néha helytelenül. Játszani fogunk, rajzolni, beszélgetni. Semmi olyat nem, amit nem szeretnél.
– Akkor azt csinálhatok, amit akarok?
– Az attól függ. Mit szeretnél?
– Lefeküdni a földre.
– Azt megteheted...
– Tényleg? Nem fog megszidni?
– Azért, mert lefekszel a szőnyegre? Hiszen az jó!
Lefekszik, hempereg a szőnyegen.
– Jó nekem! Jó itt nekem!
Majd:
– Én azt hittem, hogy a pszichológus egy szigorú tanító bácsi, pálcával… Maga mindig ilyen kedves?
– Hm… elég gyakran...
– Akkor jövök még. Mikor jöhetek?
– A jövő héten.
– Mindennap nem lehet?
– Nem lehet. Sok gyerek jár ide. Mindenki sorra kell kerüljön.
– Én is pszichológus akarok lenni!
– Hát hajrá!
– Sok a fizetése?
– Nem, az egyáltalán nem sok.
– Akkor nem leszek pszichológus.
– Hát mi leszel?
– Iskolaigazgató!
– Tényleg?
– Igen!
– És miért?
– Hogy legyen egy ilyen nagy iskolám! És legyen benne tíz pszichológiaszoba.
Szombaton és vakációban is nyitva lenne. Maga bejönne szombaton?
– Ha te lennél az igazgató, egészen biztos!
Máskor lemegyek a játszótérre, hogy élesben megfigyeljem egy másik osztály legrosszabb gyermekét. Alig veszem észre, úgy elvegyül a sok, összedugott buksi közt a feje. Amikor észrevesz, széles mosolyt villant rám, integet, és játszik tovább. Mielőtt eljövök, odamegyek hozzá. A homokozóban játszik egy kislánnyal.
– Mi készül itt? – kérdezem.
– Gyúrjuk a tésztát! – jön a lelkes válasz.
– Valami finom süti készül. Érzem az illatát.
– Torta lesz – mondja a kisgyerek, és csak pisolyog.
– Azta! S milyen torta?
– Hát melyik a kedvenced? – kérdezi előzékenyen.
– Az epres… – mondom hirtelen.
– Ok. Akkor eprest sütünk.
Erre a kislány is megszólal:
– Én a csokist szeretem.
– Ok, akkor csokis és epres lesz – gyúrja tovább a homoktortát az ifjú cukrász. És szórja bele bőségesen az eper- és csokikavicsokat.
– Hamar kész lesz? – kérdezem az órát nézve.
– Hát nem! A tortának idő kell – mondja gyakorlottan.
– Csak az a helyzet, hogy mindjárt becsengetnek, s nekem vissza kéne érnem a suliba.
– Oké. Akkor gyors sütésre kapcsolunk.
„Tálalás” előtt még megszórják „porcukorral” a hatalmas tortát. Vigyáznak arra, hogy ne szálljon rám a homok.
– Különlegesen finom ez a torta! Köszönöm! – búcsúzom tőlük.
– Sütnénk mi másnak is, csak másnak nem kell…
Az iskola felé lépkedve megállapítom magamban, hogy
Néha azonban jóra fordulnak a dolgok. Ezt nem felejtem el szóvá tenni:
– Úgy hallottam, hogy jó hetek vannak mögötted – mondom egy újabb gyereknek.
Boldogan bólogat:
– Igen!
– És mit gondolsz, ez mitől van? – próbálkozom a tudatosítással.
– A vakáció jót tett! – vágja rá a gyermek.
– Tényleg? Jót tett neked a vakáció? – csodálkozom.
– Nem nekem! A tanító néninek!
A párkapcsolat létrejöttéről, annak fennmaradási módjairól sok elmélet és modell létezik. Az egyik talán legismertebb modell Robert J. Sternberg szerelemháromszög-elmélete. Ez alapján a párkapcsolatokat három pillér tartja össze.korábban írtuk
Bartha Krisztina: Az intimitást is helyre kell és lehet hozni
Kiemelt kép: Shutterstock
