Nemcsak a koronavírus okozta pandémiával, hanem az általa gerjesztett és felerősített, megsokszorozódott álhír-áradattal, az úgynevezett infodémiával is naponta meg kell vívnunk az offline vagy online csatáinkat. A WHO-nak köszönhetően újra bekerült a szótárba az információ és epidémia/pandémia szavak összevonásából született szó, az infodémia, amelyet 17 évvel ezelőtt David J. Rothkopf vezetett be. Rothkopf szerint az infodémia a korszerű információs technológiának köszönhetően
szél- vagy fénysebességgel terjed a tényszilánkokat nyomokban tartalmazó, de a félelemmel, pletykával és főleg spekulációval kiegészített hírek világméretű járványa.
Az infodémia kifejezés arra a hatalmas, valós és álhíreket egyaránt tartalmazó információdömpingre utal, ami megnehezíti az emberek számára a megbízható forrásokhoz való hozzáférést és az érvényes információ megszerzését, amikor arra nagyon nagy szükség lenne a racionális döntés meghozatalában. Az infodémia az adott témával kapcsolatos információk mennyiségének rövid idő alatti exponenciális növekedését jelenti, ami olyan globális események kapcsán következhet be, mint a COVID-19 világjárvány is. Ebben a helyzetben
a tudományos és technikai információk keverednek pletykákkal, manipulált adatokkal, hamis szakértelemmel, helytelen információkkal, álhírekkel,
és mindez jelentős mértékben akadályozza a befogadót az információ megértésében. Alattomosan, sokféle alakváltozatban pusztítanak az „információs vírusok”.
Az általuk okozott betegség leggyakoribb tünetei: globális pánik, irracionális viselkedés, elhomályosodott látás és érzékelés, torzult helyzetérzékelés, gyengülő cselekvőképesség és romló életminőség.
Az infodémia negatívan befolyásolhatja az egészséget és a jólétet, valamint polarizálhatja a nyilvános vitát is. A közegészségügyi intézkedések, a pontatlan vagy hamisított járványügyi adatok, ugyanakkor a hamis vagy elfogult bizonyítékok elleni kampányok megváltoztathatják az emberek viselkedését.
De mégis miért hiszünk olykor még az életveszélyes ostobaságokban is?
Az infodémia terjedését felgyorsítja a digitális írástudás alacsony volta. Vagyis: ha nehezen megy – egyéni és közösségi szinten – a megbízható adatok és információk kritikus kiválasztása és terjesztése, ha hiányoznak az eszközök a kritikus információk megfelelő megszerzéséhez, ha a digitális alkalmazások egészséggel kapcsolatos felhasználásának rossz a megértése, akkor sokkal szélesebb körben és gyorsabban terjed az infodémia.
Hogyan immunizálódhatunk?
A házi patikánkban jó, ha van autentikus tudás, szakértői vélemény, na meg ne távolodjunk el soha a tényektől, ezektől a makacs dolgoktól.
A közösség tagjaként, mindannyiunknak szerepe van az infodémia elleni küzdelemben, ugyanakkor felelősségünk is, attól függően, hogy mikor és hol foglalkozunk az információkkal.
Mielőtt magunk is terjesztenénk az infodémiát, mindig tegyünk fel magunknak néhány kérdést:
- Van-e értelme azt az információt megosztanom online vagy offline, még akkor is, ha megbízható forrásból származik, és korábban megosztották? Ha nem egyértelmű IGEN a válasz, ne osszuk meg!
- Biztosak vagyunk a forrásban? Több úton, több forrásból is megbizonyosodtunk erről? Ha nem egyértelmű IGEN a válasz, ne osszuk meg!
- Felelősségteljesen, józanul, higgadtan tudok érvelni, részt venni a társadalmi közbeszéd alakításában? Ha nem egyértelmű IGEN a válasz, maradjunk távol!
Hogyan előzhetjük meg az információs vírusok terjedését?
Prevenció szempontjából egy sokkal jobb információmenedzsment hasznos lenne, de az egész információs folyamatokat alaposan újra kellene tervezni és építeni. Ugyanakkor a digitális írástudás fejlesztése egyéni és közösségi szinten egyaránt felvértezne hasonló információs (világ)járványok esetére. Valamint érdemes lenne az iskolai tantervek integrált részévé tenni ezt a kérdést.
És egy házi feladat a tudományos intézmények és szakemberek számára: érthetővé, eladhatóvá és nem utolsósorban népszerűvé kell tenni a tudományos eredményeket – hozzáférhetőek és trendik legyenek, sokkal de sokkal „kúlabbak”, mint az álhírek és áltudósok.
Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock
korábban írtuk
Mindannyian élni akarunk: oltottak és oltatlanok egyaránt
Oltani vagy nem oltani? – ez most a legfőbb kérdés a közösségi médiában, és napi gyakorisággal ugrik egymás torkának a két komment-tábor. Miklós Csongor pszichológus Facebook-oldalán összegezte, mit gondol a témáról. Bejegyzését változtatás nélkül közöljük. Az októberi nyomtatott Nőileg magazinban pedig bővebben írunk a Facebook valóságáról.
