Villáminterjú Simó Rékával: Nem mindegy, hogyan élünk

A Nőileg Mutass jó példát! projektje révén ismertük meg sokan Vas Rékát, s még leánynevét viselte akkor is, amikor a csíkszeredai Magtár irodaház és közösségi tér létrehozója és vezetője volt. Dolgozott már civil szférában, foglalkozott rendezvényszervezéssel, s újabban a szerelem Szentegyházára szólította, ahol idén ősztől városmenedzseri tisztséget tölt be.

Fotó: Veres Izolda

– Hogyan indul a reggeled?

– Az utóbbi két hónapban nagyon másképp indulnak a reggeleim, mint eddig bármikor. Amióta elkezdtem a szentegyházi polgármesteri hivatalban dolgozni, azóta lényegesen átalakultak a napjaim, a hétköznapok teljesen mások, mint a hétvégék. 6-kor kelek. Felöltözöm, elkészülök, esetleg elintézek egy-egy kisebb dolgot (vásárlás, mail megválaszolás stb.). 7-kor költöm a lányom, megyünk napiba. 8 körül érek be a hivatalba, lepakolok, főzök egy kávét, megnézem a naptáramat, az emaileket, és indul a nap.

– Mi a legkedvesebb időtöltésed?

– A kávézás.

– Hát a legjellegzetesebb tulajdonságod?

– Ezen sokat gondolkoztam. Azt hiszem, hogy a kitartás az.

– És a mottód?

– Egyszer élünk, és nem mindegy hogyan. Ennek a tartalma az, hogy

amennyiben lehet, az ember csinálja azt, amit szeret, mert abban lehet igazán jó és eredményes.

Fontos az is, hogyan viszonyulunk az emberekhez, hiszen a kedvesség nem kerül semmibe. A másik mottóm, hogy mindenre van megoldás, s van, amire az idő a megoldás.

– Melyik élő személyt tiszteled a leginkább?

– Soha nem rajongtam igazán egy sztárért sem, nem voltak külföldi példaképek, akiket követtem volna vagy követnék. Inkább valahogy mindig a hozzám fizikai térben is közelebb lévő emberekre figyelek, tőlük próbálok tanulni.

Három nő van jelenleg, akitől tanulni szeretnék: Pálfi Kinga, Orosz Katalin, Sándor Judith.

Pálfi Kinga számomra leginkább mint női vezető, anya és mint házastárs mutat jó példát, és mint olyan ember, aki időről időre meg tud újulni, és a nehéz helyzeteket is példaértékűen, empátiával tudja kezelni. Orosz Kata egyszerű és nagyszerű kifejezésmódja, humoros és könnyed stílusa, szakmai tudása és lényeglátása miatt követendő példa számomra. Jutka néni pedig végigkísért a születésemtől mostanáig, együtt nőttünk fel a gyerekeivel, édesanyám legjobb barátnője. Rá elsősorban családanyaként és feleségként nézek fel, de sok hasznos meglátása és tapasztalata van az önkormányzati munka kapcsán is, mert 42 évet dolgozott a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatalban.

– Mi a kedvenc folyamatod?

– A rendezvények vagy egy projekt előkészítése, megszervezése. A kitalálástól egészen addig, hogy el van pakolva, le van zárva, ki van értékelve.

Nagyon-nagyon szeretem a szervezést, a folyamatokat, az ötleteléstől, a mit hogyan oldunk meg, hogyan valósítunk meg, a csapat felépítéséig.

Azt külön szeretem, hogy ott vannak az emberek, hogy látod, miért dolgoztál, a gyakorlatban megmutatkozik, hogy az, amit csináltál, az jó-e, nem-e. És szeretem azt a részét is, amikor lezárjuk, kiértékeljük a dolgokat.

– Mi az a tulajdonság, amit leginkább helytelenítesz önmagadban?

– Az, hogy bár nagyon dolgozom az ellenkezőjén, még mindig sokszor túlbonyolítok dolgokat. Meg a kapkodást. Van bennem egy ilyen hajlam, amikor nagyon-nagyon sok minden van, igyekszem azokat az ügyeket gyorsan megoldani, és ebből időnként kapkodás lesz.

– És mit bánsz a legjobban?

– A vállalkozóként meghozott rossz döntéseimet bánom a leginkább. Persze remélhetőleg ezekből fogok tanulni, és akkor a hasznomra válnak majd, de azért ezzel egyelőre inkább csak nyugtatom magam, nem vigasztal.

– Miben tartod magad a leginkább különcnek?

– Nem tartom magam különcnek. Szerintem én elég átlagos vagyok, nem gondolom, hogy én bármiben nagyon különleges lennék. És ez nem álszerénység. Persze, úgy gondolom, hogy vannak eredményeim, amelyek a többségétől megkülönböztetnek. Úgy vélem az, hogy mennyire vagy különc, vagy mennyire vagy sikeres, függ a dimenziótól, vagy attól a közegtől, amiben vagy, mert teljesen más feltűnni vagy kitűnni egy kisebb közösségben, mint egy metropoliszban.

– Mi a legbecsesebb kincsed?

– Az erő, ami bennem van, ami mindenen átsegített, és mindig segít abban is, hogy nagyon sokaknak adni tudjak.

De fontosak a személyes, a szakmai, az üzleti kapcsolataim és a bizalom is, ami ezekben van.

És nyilván meg másfelől, amikor elolvastam ezt a kérdést, akkor az első reakció az volt, hogy a családom. A férjem és a kislányom.

– Mikor és hol voltál a legboldogabb?

– Az volt eddigi életem legönfeledtebb időszaka, amikor a férjem még udvarolt, jött hozzám Csíkba, ettük a zsíros kenyeret, boroztunk és jókat beszélgettünk.

korábban írtuk

A két világháború közötti erdélyi magyar irodalom egyik vezére: Berde Mária
A két világháború közötti erdélyi magyar irodalom egyik vezére: Berde Mária

Írónő, tanár, publicista, szerkesztő, a helikoni íróközösség egyik ötletgazdája. A huszadik század erdélyi magyar világának elismert személyisége, bizonyos értelemben alakítója, ami a kor nőértékelésének ismeretében, önmagában is jelentős teljesítmény.