Életünk minden pillanata ritmusokba ágyazott. Már az anyaméhben érezzük édesanyánk szívverésének ritmusát. Ez az ismerős hangmintázat nyugalommal tölt el életünk korai éveiben, de a későbbiekben is szívesen hallgatunk olyan zenét, amelynek ritmusa a nyugalmi szívritmushoz hasonló.

Ritmusa van az évnek, az évszakoknak, a hónapoknak, ugyanígy az életnek, amit több nézőpontból is érzékelünk. Eleinknek többnyire a természet diktálta ezt a ritmust, ma már hatással lehetünk számos változásra, de vajon, jól időzítünk? (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. januári lapszámában jelent meg.)

Január évkezdet – de mióta? Az első római naptár csak a mezei munkák szempontjából számba vehető tíz hónapot vette figyelembe. A fennmaradó téli „holt időt” – a Bak és a Vízöntő havát – csak az i.e. 700 körül iktatták be az új, 12 hónapos holdnaptárba, Ianuarius és Februarius néven. Ianuarius névadója a kezdet és a vég istene,

Pszichológiát tanítok középiskolás diákoknak. Óráimon, bevallom töredelmesen, totálisan elkalandozok a kötelező tantervi témáktól, és olyan kérdésekről, élményekről is beszélgetek a diákokkal, amelyek szerintem sokkal fontosabbak az ők életükben.

A párkapcsolat életünk egyik legjelentősebb köteléke. Mivel az életszerepeink kapcsolati alapúak, fontos foglalkoznunk a párkapcsolatban megélt érzésekkel, működéseinkkel, mintáinkkal és az ezekből adódó nehézségekkel. Önismereti munkával nagy lépéseket tehetünk annak érdekében, hogy felismerjük, mi mozgat bennünket a párkapcsolatunkban, milyen érzelmeket élünk meg, mit hoztunk a családból, milyen módon tudunk kapcsolódni a partnerünkhöz. A párkapcsolat az egyik legnagyobb intimitást, testi-lelki közelsé

Röviden: ez attól függ. Mármint a pasitól vagy nőtől. És a helyzettől. Egy női csoportban láttam nemrég egy bejegyzést, ami erősen elgondolkodtatott, és ezért hálás vagyok. Felmerült a kérdés, hogy mi a legnehezebb egy vállalkozó nő számára, és egy válasz az volt, hogy az egyensúly megteremtése, lévén, hogy mi, nők többet dolgozunk. Én meg azt mondom, hogy nem, nem az a legnehezebb egy vállalkozó nőnek. És még mielőtt valaki máglyára dob, gyorsan megmagyarázom, miért.

Új célok kitűzésének, a feladatok tisztázásának, a tartozások törlesztésének, a múlt újraértelmezésének az ideje november. Kitartást, céltudatosságot, fegyelmezettséget, szívósságot, elszántságot követelő hónap. Akkor tudjuk jól megélni, ha a valódi értékekre fókuszálunk. Ehhez támpontot adhat a múltbeli tapasztalatokban rejlő tanítások felismerése, megértése, a régről hozott tudás alkalmazása.

Az enyészetről mélázva, könnybe lábadt a szemem… Nem csak az elmúlás végett, hogy jönnek-mennek dolgok az életünkben, és szinte észrevétlenül olyan átváltozási folyamatoknak vagyunk részesei, hogy egy nap csak arra ébredünk: mivé lett a környezetem, s hát még én magam?

Lehet, hogy elmegy nyugdíjba, de csak azért, hogy másra is legyen ideje: például valami egészen újba fogni vagy beiratkozni még egy egyetemre. Tizenöt-húsz évet vígan letagadhat a korából, s ez nemcsak a külsejére vonatkozik, hanem az életmódjára is. Utazik, lovagol, hegyet mászik, bálba jár és társaságba, közben három kiadványt szerkeszt, és tervezi, hogy más szakmát is kipróbál. Mindezt a hatodik X-en túl. Major Melinda Válaszúton tanítónő, ugyanakkor a faluban működő szórványkollégium vezető pedagógus

„Nyeszlett” zivatarokat jelez előre, „böhöm nagy” légörvényt és „kakaós csigát” az égen, mindig tudja, melyik hidegfront mikor „kavar bele a levesbe”, de azt is, mikor érkezik a következő „díszhiszti”. Nem sokan tudják, ki az a Nagy István Szentegyházán, ám ha Meteós Pityuként említjük, ismerik őt egész Erdélyben. Évek óta tőle tudja a Facebook népe, hogy „miccssütő idő” várható, vagy épp „bújjunk bé a paplany alá”, egész hétre. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. októberi lapszámában jelent meg.)

Megtervezni az életet. Borzasztóan unalmasan hangzik. Mintha egy előre megírt forgatókönyv szerint kellene leélnünk az életünket. És mégis, tervek nélkül sodródásnak tűnhet az élet, bár van, aki azt állítja: tervezed vagy sem, van egy kijelölt út. De hogy a realitás talaján maradjunk, valóban lépések egymásutánisága vezet el valamilyen célhoz. Kérdés, hogy megtervezzük azokat a lépéseket, vagy hagyjuk a dolgokat a maguk mentén. Tervezünk vagy sodródunk?

Októberben olyan élethelyzetek adódhatnak, amelyek próbára teszik a tudásunkat, bölcsességünket. Eljött az ideje, hogy gyakorlatba ültessük, amit az elmúlt években tanultunk, kipróbáljuk, hogy mi az, ami működik a gyakorlatban is, és túllépjünk azokon a tanításokon, hiedelmeken, elveken, amelyek hasznavehetetlenek.

Vállára hajtottam a fejem, amint a puha gyepen végigfeküdtem. Az eget kémleltük, s hallgattunk. Az elcsendesülő estébe a tücskök ciripeltek. Az égbolt, mint hatalmas vitorlavászon terült el fölöttünk, csak a perifériáján magasodott bele egy-egy toszkán fenyő csúcsa, s amint bámultam felfelé, észre sem vettem, hogy a szemem átszokott a belopódzott éjszakába.

Őszbe hajlik már a hónap. Furcsa módon inkább ez az időszak az összegzés, tervezés, az idő mérlegelésének időszaka számomra, mint az év vége, eleje. Mintha a nyarat követően innen indulna a következő évnyi lendület – de biztos sokan így vannak ezzel, például akik a gyerekek vagy hivatásuk miatt az oktatási rendszerhez kapcsolódnak.

Az aranyló búzakalászok még elhajladozzák utolsó legkecsesebb táncukat, mielőtt a cséplőgépek zúgásában átadnák magukat a malomkövek sodrásának, hogy azok előcsalogasság finom fehér lisztlelküket. 

Könyvek, meditációs gyakorlatok tömkelege tanítja a jelenlétet, a pillanat megélését, s mintha egyre többen lennénk, akik arra ébrednek rá, hogy valahol a múlt-jövő tengelyén eltűnt a most. De a mában élés – élj a mának! – áhítata tévútra is vihet. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. augusztusi lapszámában jelent meg.)

Már megint izzad a tenyerem. Már megint itt vannak a munkások. Egy jó pár hete nekiálltunk ugyanis kaput építeni, házfalat vakolni, és befejezni már végre ezt a házépítéssel járó életmódot, amire egyáltalán nem voltam felkészülve.

Mindig várakozásokkal telnek az ünnepeink. Készülünk rá, és forgatókönyveket ír előre az elménk, amelyben együtt vagyunk szeretteinkkel, finomak az ételek, kedvesek és jókedvűek a jelenlévők, és az otthonunkat a szeretet tisztasága lengi be.