Az édes ízek előnyben részesítését az anyatejjel szívjuk magunkba, az édes íz utáni vágyakozás azonban egyidős az emberiséggel. Csak míg az ősember túlélésének záloga az volt, hogy minél változatosabb táplálékot találjon magának - közte sok energiát adó gyümölcsöket, bogyókat -, addig a mai ember cukorfogyasztásának nagy részét feldolgozott- és hozzáadott cukrok teszik ki. Ráadásul a cukorfogyasztás manapság messze nem csak a szükségletek kielégítéséről szól, olyan mértékű túlfogyasztás jellemző, amelynek árát az egyre növekvő számú civilizációs betegségekben (szív-és érrendszeri betegségek, 2-es típusú cukorbetegség, elhízás) fizetjük meg.
A szilárd cukor, „feltalálását” követően maga volt a csoda. Kezdetben csak a kiváltságos rétegek engedhették meg maguknak.
Mátyás király menyegzőjén még kuriózumnak számítottak a fákat, mókusokat, madarakat, kertet mintázó cukorszobrok. A cukor megjelenését övező rajongást ma már megmosolyogjuk A castamari szakácsnő című sorozatban, de tudjuk, hogy a cukor nemcsak energiát ad, a hangulatunkra is hatással van, hiszen az agy jutalomközpontját aktiválja, akárcsak a szex vagy a drogok.
A cukor azonban meredeken emeli a vércukorszintet, szinte törvényszerű, hogy utána következik a „cukor blues”. Amely, ha újabb adag szénhidrát fogyasztásával jár, elképzelhető a kilókban mérhető következmény.
Néhány évtizede még nagy reményeket fűztek a különféle kalóriamentes cukorpótlók elterjedéséhez.
Érdekes módon, ezek népszerűbbé válása nem járt együtt a cukorfogyasztás csökkenésével, sőt. A magyarázat - úgy tűnik - az, hogy a kalóriamentes cukorpótlók nem képesek betölteni azt a neurológiailag jutalmazó szerepet, amire a cukor képes - állítja Avraham Baniel, aki 103 éves korában bekövetkezett haláláig a cukor tanulmányozásával foglalkozott. Nem igazságos, de keményen meg kell fizetnünk a mohóságunkért.
A desszertfogyasztás pszichológiai kutatása ráadásul egy érdekes jelenségre mutatott rá. Akkor is, ha úgy érezzük, hogy tele ettük magunkat, a desszert még ilyenkor is lecsúszik. Külön rekesz van a gyomrotokban az édességnek - mondtuk a gyermekeinknek, amikor kicsik voltak, nem is sejtve, hogy
tényleg létezik egy ún. „desszertgyomor” fogalom.
Ez pont a fent említett jelenségre utal, vagyis arra, hogy legyünk bármennyire jóllakottak, a sütit ritkán utasítjuk el. Nem véletlen, hogy a vendéglőkben általában megkérdezik a pincérek az étkezés végén, hogy kérünk-e desszertet.
A jelenség magyarázatául az ún. szenzorspecifikus telítettség szolgál, amely azt a jelenséget írja le, amely szerint minél többféle étel áll rendelkezésünkre, annál többet eszünk. A változatosságnak nem tudunk ellenállni, „varietas delectat”. Ezért, aki fogyni akar, jobb, ha egyféle ételt eszik egy étkezésnél.
A WHO ajánlása szerint egy felnőtt ember napi cukor adagja ne legyen több a napi energiafelvétel 5 százalékánál, ami kb. 6 teáskanál cukrot jelent. Ha belegondolok, hogy egy iskolai teázáson nem is egy gyerek van, aki ennyi cukrot egy bögre teába beletenne, ne csodálkozzunk, hogy az elhízás már a gyermekek esetében is probléma.
Nem a cukorfogyasztás a baj tehát, hanem a túlfogyasztás.
Ha mértékkel, az ajánlásoknak megfelelően fogyasztunk édességet, azzal nem bűnözünk, hanem jól járunk. Ha pedig csak ötlet kellene házilag készített őszi desszerthez, íme az ajánlatunk:
Fűszeres őszi brownie körtével, dióval
Hozzávalók: 20 dkg vaj, 20 dkg étcsokoládé, 4 tojás, 15 dkg cukor, 1 teáskanál vanília kivonat, csipetnyi só, 15 dkg liszt, 1 teáskanál sütőpor, 2 evőkanál kakaó, 3 körte, 1 marék dió, késhegynyi fahéj, késhegynyi gyömbér, késhegynyi szegfűszeg
