A legtöbbünknek vannak rajzfilmekkel kapcsolatos emlékei, hiszen a mesék, rajzfilmek világa hozzátartozik a gyermekkorhoz. Az én emlékezetemben máig élesen élnek a Magyar Televízió TV Macijának komótos mozdulatai és a jellegzetes dallam, amit hallva, mindig tudtuk, itt az esti mese-, majd a lefekvéshez készülődés ideje. A nyári vakációban a nagyszülőknél töltött napok során ennyi volt a mi képernyő-időnk: a kb. 20 percig tartó esti mese. Akkor, ott ennél többre nem volt lehetőség – de igényünk sem.
A valóság meg sem közelíti azt, ami ajánlott lenne
Amerikai kutatások szerint napjainkban az óvodás korúak 32 óra (!) rajzfilmet néznek egy héten – mondja Dimény-Varga Tünde, iskola-és óvodapszichológus, integratív gyermek-pszichoterapeuta, hozzátéve, hogy az amerikai pszichológus társaságnak és a gyermekgyógyászok egyesületének van erre vonatkozóan konkrét ajánlása, miszerint két év alatt nem kellene képernyő a gyerekek számára. „Úgy tartják, hogy ez alatt a kor alatt az egyetlen olyan képernyőző tevékenység, aminek van értelme, az a videohívás a családtagokkal, ha azok távol vannak, és másképp nincs lehetőség látni őket, de
Óvodás korban napi fél óra az az összképernyő-mennyiség, ami ajánlott a gyerekeknek, kisiskolás kortól egészen kamasz korig pedig egy óra – ebbe bele számít mindenfajta képernyő, a telefonozás is – hangsúlyozza a szakember. Mint mondja, ha összességében számoljuk, ennél sokkal nagyobb arány jön ki egy átlag gyereknek.
Ne legyenek illúzióink
Dimén-Varga Tünde szerint egy óvodás korú gyereknek még nem teljesen fejlődött ki az agya, rengeteg minden ebben a korban alakul ki, az agyi hálózatok ekkor strukturálódnak. „Tulajdonképpen a környezet az, ami kialakítja, hogy milyenné válik a gyerek, milyen személyisége lesz, milyen lesz a figyelme, mennyire tud majd tanulni. Illúzió lenne azt hinni, hogy ez a sok rajzfilm nem befolyásolja mindezt” – jelenti ki.
Az egyik legáltalánosabb dolog, hogy
Ebben a korban azért nagyon fontos a mozgás, mert általa fejlődik számos olyan képesség – intelligencia, írás-, olvasás-, számolási készség – amelyeknek később, iskolás korban alapvető fontosságúak – hangsúlyozza Tünde. A rajzfilmnézés ugyanakkor kivált egyfajta módosult tudatállapotot a gyerekből: kicsit olyanok, mintha „hipnotizálva lennének”: úgy reagálnak a környezet ingereire, hogy nem tudnak kritikusak lenni. Amit ott látnak, azt el is hiszik. A kisgyerekek amúgy is (kb. 5 éves korig) varázsvilágban élnek, nem tudják a valóságot a képzelet szüleményeitől elválasztani. „Azt látjuk, hogy azoknál a gyerekeknél, akik nagyon sokat képernyőznek, csökkennek a figyelmi funkciók, a tanulás képessége” – magyarázza a szakember.
Elengedhetetlen a szülői felelősség
A gyerek életkorának és fejlettségének megfelelő tartalmakat kellene nézzen – szögezi le Tünde. Manapság a médiatartalmak életkor szerint vannak besorolva, a szakember szerint itt is nagyon fontos a szülői felelősség, hiszen nagyon sok rajzfilm például 6 éves kor alatt nem nézhető, mert lehet benne olyan agresszív vagy ijesztő tartalom, ami káros hatásokat válthat ki a gyerekekből, éppen ezért
Hasonlóan, vannak olyan tartalmak is, amelyek 12 év alattiaknak nem ajánlottak: nagyon sok kisgyerek nézi, pedig ezek egyrészt tartalmukban lehetnek olyanok, amelyek nagyobb gyerekeknek nem károsak, de számukra még igen, mert nem tudják még jól értelmezni a képernyőn zajló dolgokat, vagy lehetnek olyan hatások benne, amelyeket elhisznek. Lányoknál például a túlszexualizált viselkedés vagy a vékony testalkat idealizálása, ami kialakítja egy kislányban azt, hogy csak úgy vagy jó, ha olyan vagy, mint egy Barbie baba, és ez a későbbiekben hozzájárulhat – sok egyéb tényezővel együtt – egy étkezési- vagy testkép zavarhoz. Kisfiúknál is nagyon menők most a szuperhős rajzfilmek, de ha ezek nincsenek jól kezelve – a családban átbeszélve – egyrészt adhatnak egy reményt is, hogy lehetek én ilyen, de okozhatnak csalódást is, hogy én soha nem leszek ilyen – magyarázza Tünde.
Legyen meg a szülő döntési joga
Az iskola- és óvodapszichológus szerint ugyanakkor az is nagyon fontos, hogy ha már képernyőznek a gyerekek, a szülők legyenek a közelben, és ne egy magányos tevékenység legyen. „Ha ott vagyunk a gyerekkel, akkor látjuk az arcán, hogy miként hat rá az adott tartalom, és reagálhatunk arra.” Ugyanakkor a magányos képernyőzés mellett az ún. háttértévézés is káros hatással lehet a kicsikre. „Így nevezzük azt a jelenséget, amikor egy családban állandóan megy a tévé – ez egy gyerek még fejlődő-, alakuló idegrendszerének rendkívül fárasztó, leterhelő”.
A szakember hangsúlyozza:
„Azt gondolom, hogy nagyon korán el kell dőljön, hogy ezekben a helyzetekben a szülő dönt, és ezt fel kell vállalja – akár a konfrontációt is, mondjuk egy nagyobb gyerekkel. Jó lenne, ha minden szülőnek lenne olyan hatása a gyerekére, hogy meg tudja értetni vele, hogy miért kell mértéket tartani a tévénézésben.
A szakember szerint az is jellemző manapság, hogy ha a gyerek türelmetlenné válik – például utazáskor vagy étteremben –, a szülő rajzfilmmel köti le. Tünde ebben is egyértelműen a mértéktartás mellett voksol, hiszen ezekben a valóságos élethelyzetekben kellene megtanulja a gyerek, hogy miként kell türelmesnek lenni, vagy hogyan tudja lekötni magát, ha unatkozik. „A gyerekeknek annyira új még a világ. Játék számukra és felfedezni való, ezért
rengeteg dolog van, ami leköthetné őket. Elvesszük ezt a lehetőséget a tőlük,
– érvel a szakember, ugyanakkor azt is hozzáteszi, hogy tapasztalatai szerint az ilyen gyerekek bekerülnek az iskolába, és nincs türelmük öt percig sem meghallgatni a tanítót. „Ez egy nagyon rossz irány, mert így nagyon hamar érdektelenné és unalmassá válik számukra az iskola. A türelem egy elveszőben lévő érték manapság”.
A képernyő nem ösztökéli beszédre a gyereket
„Napjainkban – ezt gyakran mondják a logopédusok, de én is dolgozom óvodában is – egyre több gyerek kerül úgy óvódába 2-3 évesen, itt, Székelyföldön, hogy nem beszél, és amikor elkezd beszélni, akkor angolul szólal meg. Ennek az a magyarázata, hogy ők ilyen képernyő tartalmakat néznek otthon. A beszédfejlődésre is hatással van a környezet, és ha a környezet a napi 8 óra képernyő, akkor az fogja az agyi hálózatokat kialakítani, de nem fogja arra ösztökélni a gyereket, hogy megszólaljon. Ehhez egy kölcsönös emberi kapcsolat kell” – összegzi Tünde a képernyőzés beszédfejlődésre gyakorolt hatásait. Ugyanakkor azt is hozzáteszi, hogy
A különböző médiatartalmak ma már betöltik a bébiszitter szerepet is, és a gyerekek védtelenek: az agyuk olyan, mint egy szivacs: beszívja a tartalmat kontrollálatlanul. Ezért sem mindegy, hogy milyen rajzfilmet választunk: egy kedves értéket képviselő tartalmat néznek-e, vagy pedig egy villogó-, erőteljes színekkel operáló-, hangos-, akár negatív-, vagy agresszív viszonyulási módokat közvetítő tartalmat, hiszen a gyerekek egyfajta mintát látnak, és ha emellett nincs egy jó példa a családban, akkor ez válik irányadóvá.
„A mindennapjaink része, hogy rajzfilmeket nézünk, és sok a kedves, tanulságos, szép üzenetet közvetítő tartalom, kár lenne azokat nézzék a gyerekek, amelyek káros hatással vannak rájuk. Lehet, hogy picivel több munka szülőként utánajárni, hogy mi az, ami a saját gyerekének való, és mi nem, de megéri, hiszen a gyerekek kognitív fejlődésére, viselkedésére, és hosszú távon az egész életére hatással van, hogy milyen tartalmakon nőnek fel” – összegez a szakember.
korábban írtuk
Egy átlagos felhasználó napi 146 értesítést kap, gyermekeink akár több százat is
Töredelmesen bevallom, hiányzik a nyár. A kempingezős nyaralás miatt, amikor a telefonoknak egyetlen funkciója maradt: fényképezni. Se hálózat, se értesítések, csak a természet és a teljes kikapcsolódás.
