A válás sokszor fájdalmas és frusztráló, de lehet a személyes fejlődés kiindulópontja is: egy olyan folyamaté, amikor szárnyat növesztünk, és tovább tudunk repülni – mondja Hernandez Salat Enikő pszichológus, aki nemcsak szakemberként, hanem emberként, saját tapasztalat alapján is beszél a válásról.
De még mielőtt a válással foglalkoznánk: kell-e szakember?
– A párkapcsolati tanácsadás lehet-e segítség, és mikor érdemes szakemberhez fordulni a kapcsolat megmentéséért?
– A válasz egyértelműen: igen! A szakemberhez való fordulás ilyenkor nagy segítséget nyújthat nemcsak a párkapcsolat vonatkozásában, de egyéni szinten is. Amikor úgy érezzük, hogy elakad a kommunikáció, akár önmagunkkal, akár a társunkkal, amikor képtelenek vagyunk kimozdulni a saját szemszögünkből, és már a külső bizalmas személy(ek) rálátásai sem segítenek, akkor mindenképpen tanácsos szakemberhez fordulni. Egy kapcsolat megmentését szolgáló közbelépés nem csupán a felélésztést, hanem valójában a kapcsolat tovább éltetését is szolgálja. Érdemes hát „befektetni”.
Összezárva – elsősorban magunkat kell elviselni
– Tényleg nehezebben viseljük el egymást, ha össze vagyunk zárva? S ha igen, akkor érdemes tovább élni együtt, vagy ez már lehet bizonyíték arra, hogy „nem vagyunk egymáshoz valók”?
– A bezártság meglepetésekkel szolgál egy kapcsolatra nézve. Ha össze vagyunk zárva, akkor a személyes szabadság korlátozásából adódó frusztráltság mindenképpen hatással van a párkapcsolatra is. Ez viszont nem lehet egyértelműen annak a mutatója, hogy nem vagyunk egymáshoz valók. Ugyanis,
ha a bezártságban nehezen viseljük el saját magunkat, akkor nagyon kicsi a valószínűsége annak, hogy tolerálni fogjuk a velünk élő másik személyt.
Az ilyen szélsőséges szituációk „túlélésének” kettős kimenetele lehet: a helyzet megtapasztalása egy önmagunkról és a másikról szóló tudást eredményez, amely felerősítheti a már meglévő és esetleg figyelmen kívül hagyott problémákat, de meg is erősítheti a kapcsolatot.
Szeptemberben inkább válunk?
– A nyaralás is egyfajta összezártság. Közhelyes, hogy nyaralások után megnövekszik a válások száma…
– Valóban, a nyaralás is egy különleges helyzet a kapcsolati együttlét tekintetében. A nyaralás az egész évi munka- és erőbefektetés gyümölcse, amelytől valami nagyot és csodásat várunk. Hajlamosak vagyunk a kapcsolatban elhanyagoltak kompenzálását, pótlását a majdani nyaralás számlájára írni. Ugyanakkor a jelenlegi életritmusban gyakori jelenség az is, hogy a párok a kapcsolati életükbe való elmélyülést a nyaralási időszakra korlátozzák. Mindkét helyzetben nagy a valószínűsége, hogy az elhanyagolt kapcsolati élet következményei a nyaralás alatt felerősödnek és kirobbannak. Ha a kapcsolat fontos számunkra, akkor komolyan kell venni már az első ilyen jellegű nyaralási életleckét.
Hernandez Salat Enikő pszichológus
A „jó válás” fejlődés
– Lehet-e jól válni ?
– Nincs jó és nincs rossz válás. A válás egy folyamat, egy út, amely szakaszokból áll. Viszont az a mód, ahogyan a személy megéli a válást, illetve kezeli a helyzeteket, az lehet jó vagy rossz. Sokszor már a válás kérdésének a felmerülése felerősíti a fájdalomtól való félelmet. Különösen a sérelmekkel telített, fáradt kapcsolatokban van ez így: ennek egy újabb sérelemként való előrevetítése elviselhetetlenné teheti még a válás gondolatát is. Ugyanakkor a megélt fájdalom lehet a kapcsolat értékének a mutatója, vagy akár az együttéléssel kialakult függőségektől való elszakadás érzelmi rezonanciája. Azt gondolom, hogy a válás minőségileg a személyes fejlődés folyamatában ragadható meg. Különösen a „jól válás” nyer értelmet a lelki-tudati fejlődés változásaiban.
Az a bizonyos hét év
– Mikor „szoktunk” válni?
– A tapasztalat azt mutatja, hogy a válás szempontjából a 35 és 42 év közötti periódus a legérzékenyebb. Ez azért van, mert ennek a megközelítőleg hétéves periódusnak a belső „célkitűzése” az önmagunkkal, valamint a külvilággal való koherencia érzésének megszerzése. Ilyenkor igyekszünk felismerni és elutasítani mindazt, ami ütközik az élettapasztalatainkból kikristályosodott értékrendszerünkkel.
Ennek a periódusnak a krízis volta abban áll, hogy nagyon is tudatában vagyunk annak, ami nem függ össze velünk, amit nem akarunk, viszont kevésbé tudjuk, hogy mi az, amit akarunk, amire igent mondunk.
Ez a belső konfliktussal járó „értékszelekció” a legintenzívebben a kapcsolati életre van hatással. Már ezt megelőzően, korábban elkezdünk másképp nézni magunkra, a házasságunkra, de a változás, változtatás impulzusa még nincs jelen. A változtatás impulzusa az Én-tudatosság megnyilvánulásával veszi kezdetét. Én-tudatosság mindenben, ami nem én vagyok. Ezzel pedig eljutottunk a „jól válni” fogalmához. Ugyanis, ha ez a szelekció a maga természetes mivoltában, elsődlegesen saját magunkban történik, önreflexió által, akkor az „jó válás”. Ellenkező esetben csupán a nem működő kapcsolat külső megnyilvánulásainak a megszüntetését szolgálja. És így a válás pusztán tüneti síkon történik, és magában hordja a lényegi problémának egy új kapcsolatban való megismétlődését. A válás okának kizárólag a másik félre való hárítása, a „hánykolódások” olyan kommunikációs zárlatokat és sérelmeket okozhatnak, amelyek végül a személyes kudarc megéléséhez vezetnek.
Válás vagy szakítás?
– Mikor érdemes döntést hozni? Amikor elsőre érezzük azt, hogy nem megy, vagy meg kell várni a kapcsolat kifutását?
– A működő társkapcsolati élet önmagában már tudatos jelenlétet és odafigyelést feltételez. Így a megjelenő, de különösen a visszatérő problémákat időben komolyan kell venni, foglalkozni kell velük, ám mindenképp belülről kifelé haladva. Az önmagunk meghallgatására fordított idő, valamint az önmagunk „elérhetősége” teret nyitnak olyan kérdésekre, hogy: Mit élek meg? Mi zajlik bennem? Mit kell megértenem? Hol tévedek? Mi az üzenete a helyzetemnek? Ezáltal lehetőségünk nyílik kapcsolatba kerülni azzal az igazi önmagunkkal, aki a másik felet is képes lesz meghallgatni még akkor is, ha annak a gondolkodása nem egyezik a miénkkel. De
fontos, hogy az első jelekre való odafigyelés még nem kellene magában hordozza a válni vagy nem válni döntési helyzetet.
Megvárni a kapcsolat kifutását? Semmiféleképpen! Amikor a kapcsolat kisiklik a közös sínről, akkor a „fejük tetejére állnak” a dolgok. A folyamatos konfliktusok ördögi köréből való érzelmi kiégés, illetve ennek másik pólusa, a teljes elidegenedés, párhuzamosság mind egy olyan telítődés különböző megnyilvánulásai, amelyek a döntést a nem működő kapcsolat külső következményeire irányítják. Ilyenkor szakítással, és nem a szóban forgó válás folyamatával állunk szemben. És ebben az esetben fennáll a veszélye annak, hogy az illető személy nem csupán a társával, a házasság formájával szakít, hanem valahogyan saját magával is. A lelkünk, önbecsülésünk, önérzetünk sérelmei pedig késleltetik a felépülést és a továbblépést.
A gyerek akadály?
– Érdemes-e a gyerekek miatt maradni egy rosszul működő kapcsolatban?
– A gyermek egy olyan égi áldás, amely egyedi minőséget nyújt a párkapcsolatnak. Így a házasságra vonatkozó döntéshelyzetben elengedhetetlenül központi kérdés marad. Ha körülnézünk, azt látjuk, hogy bizony vannak párkapcsolatok, amelyek úgymond a gyermek(ek) miatt nem mentek szét. Ezekre gyakran mondják a külső szemlélők, hogy a házastársak a kapcsolati problémák elől a „gyermek mögé” bújnak. A szakmai tapasztalatom alapján elmondhatom, hogy ez puszta látszat, mert valójában nem így van. Nagy általánosságban a szülők a gyermek(ek) érzelmi és anyagi biztonsága céljából próbálkozásokat tesznek egy kompromisszumos, kölcsönös tiszteleten alapuló együttműködésre „legalább addig, amíg ki nem repülnek hazulról”, azaz be nem látható határidőig. Ugyanakkor ezeken a helyzeteken belül olyan esetekkel is találkoztam, ahol az egyik vagy másik szülő számára az együttműködés szolgálatába állított kompromisszumok az idő folyamán lelkileg és erkölcsileg elviselhetetlenné váltak, annak ellenére, hogy annak idején azt teljes hittel, a gyermeke iránti szeretetből vállalta.
Az áldozatként való megrekedésben nagyon gyakran a „gyermekem érdekében nem váltam el” nemes cél az „érted áldoztam fel az életemet” üzenetté változik. Ennek súlya pedig a gyereket terheli.
Elmondható tehát, hogy a „gyermekekért bent maradni egy nem működő kapcsolatban” olyan együttélési stratégiák létrehozását feltételezi, amelyek működőképessége hosszabb távon eléggé megbízhatatlannak mutatkoznak. Létezik azonban egy másfajta megközelítése a kérdésnek. Ehhez javaslom, hogy helyezzük magunkat a gyermek szemszögébe. Személyes meggyőződésem, hogy a gyermek abba a családi bölcsőbe születik bele, amely a két szülő egyediségének kvintesszenciájából formálódik, és amelyet a két ember közti szeretet változó minősége köt össze. Ez a bölcső idővel egy olyan szférává terjed ki, amely azáltal, hogy láthatóvá és elérhetővé teszi a szülői minőséget, értékeket, egyben biztonságot ad, és irányt mutat a gyermek életútján.
Amit a szülők valóban tehetnek a gyermek szempontjából és a gyermekért, az az, hogy életvitelükkel, magatartásukkal, döntéseikkel a valódi önmagukat adják.
Ha ez a szülői életfeladat akadályozottá válik egy nem működő kapcsolat révén, akkor épp a gyermek érdekében nem érdemes a kapcsolatban maradni.
A válás utáni szülőségben nagyot is nőhetünk
– Hogyan kell jól csinálni az apaságot és anyaságot akkor, amikor már nem vagyunk férj és feleség, egy pár?
– Személyes tapasztalatból kiindulva, úgy látom, hogy a válás utáni jó apasághoz és anyasághoz nélkülözhetetlen fontossággal bír a két szülő kölcsönös tisztelete és szeretetteljes kapcsolata a válás után is. Ennek érdekében viszont tudatosan tennünk kell. Íme egy tipp a hogyanjára:
képzeljünk el egy drágakövet, amely magában hordozza a két személy egykori találkozásának a lényegét, szentségét, és amely az évek elteltével, majd a válással vesztett a fényéből, és talán meg is karcolódott. Kezdjük el megtisztítani a sérelmektől, a dühtől, majd fényesítsük fel megbocsátással.
Ez a kicsi, sértett énünk túllépésének lesz a próbatétele, amelynek során szembesülünk azzal, hogy valóban mekkorák is vagyunk. Ha elfogadással és alázattal dolgozunk rajta, akkor egy adott pillanatban a drágakő elkezd újból fényleni: a kölcsönös tisztelet és szeretet szemszögéből. Ez utóbbiak hullámhosszán lényeges a szülők közötti folyamatos kommunikáció, valamint a kapcsolat tudatos és felelősségteljes fenntartása. Ugyanis a válással a két szülő kapcsolata nem szűnik meg, hanem átalakul, miközben mindketten továbbra is a gyermekért vállalt életfeladat szolgálatában maradnak. Ugyanakkor nagyon fontos a jó apasághoz és a jó anyasághoz a gyermekkel való személyes kapcsolat újraértékelése és fenntartása. Biztatásként mondom: a válás utáni apaságban, illetve anyaságban nagyot növünk.
Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock
korábban írtuk
Body positivity – a testünk így (is) szép
„Tudom jól, hogy gyönyörű vagyok, csak néha nem érzem annak magam. De tudom, hogy ezen is túl fogok jutni.” Akár mottója is lehetne a body positivity mozgalomnak az, amiről a mozgalom egyik legütősebb képviselője, a többszörös Grammy-díjas plus size, színesbőrű énekesnő, Lizzo beszél. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. februári lapszámában jelent meg.)
