Energikus, szép fiatal nő a 31 éves Anna, aki – miközben „gyermekváró” kálváriájukat meséli, fél szemmel folyamatosan a szaladgáló kisfiát nézi. „A mi történetünk talán nem is annyira szívszaggató, igazából főleg a stresszre volt visszavezethető kisfiunk érkezésének csúszása. Abban az időszakban mindketten nagyon sokat dolgoztunk a férjemmel, nálam különösen nagy volt a feszültség. Mindeközben próbálkoztunk, teltek a hónapok, de nem jött össze. Közben persze néztem a Facebook-on a barátaim gyerekeit, akik azóta születtek, amióta mi is terveztük a babát.
Mivel a ciklusom is elég hektikus volt, nem volt egyszerű „időzíteni” sem. Aztán mértük a hőmérsékletet, vásároltam ovulációs tesztet, de egyik sem segített. Végül megegyeztünk, hogy kivizsgáltatjuk magunkat. Az orvosok mondták, hogy fiatalok vagyunk, nincs okunk izgulni, de szerettem volna tudni, hogy van-e biológiai akadály, mert ha van, akkor nincs értelme vesztegetnünk az időnket. Ha pedig nincs, akkor hátradőlünk, és majd jön, amikor itt lesz az ideje. Aztán a vizsgálatok azt mutatták, hogy minden rendben van, ezért úgy döntöttünk, hogy csökkenteni fogom a munkát, és elmegyünk nyaralni három hónapra. Végigkempingeztük Európát, életünk legjobb élménye volt ez az időszak, és az első hónap után már kisfiunk is velünk volt.”
Szépen ér véget az Annáék története, mégis jól mutatja, hogy mekkora ereje lehet lelkünknek a testünk felett. Még akkor is, amikor egyébként minden rendben van, testileg, anyagilag stb. Mintha valaki lelkünk mélyén azt mondaná: majd csak akkor jöhet az utód, ha minden porcikáddal őt várod, az utolsó idegszáladdal is ráhangolódtál a befogadására. Mészáros Krisztina klinikai szakpszichológus, család- és párterapeuta másképp fogalmaz. Szerinte az a nagy kérdés, hogy mi van előbb, a meddőség, és ebből származnak a pszichés problémák, vagy pszichés ok miatt alakul ki a meddőség. „Tény, hogy aki szeretne teherbe esni, de nem sikerül, és elkezd kivizsgálásokra járni, vagy megpróbál egy lombikprogramot, azt olyan nyomás, annyi negatív hatás éri, hogy szorongani fog, tehát az is előfordulhat, hogy ha nem volt előtte lelki problémája, most lesz.
– mondja a szakember. Mészáros Krisztina meglátása szerint az is rendkívül nehéz, hogy időzítetten kell szeretkezni, ez hatalmas nyomás a párkapcsolaton, abszolút negatívan tud hatni, hiszen kezd az egész pusztán technikai folyamattá válni, csak a „hogyan essek teherbe“ kérdéskör van fókuszban, és elvész az érzelmi tartalom. A végén már – a szakember tapasztalatai szerint – minden arról szól a pár életében, hogy hogyan legyen meg ez a bizonyos határátlépés, a teherbeesés, és már nem is azt nézik, hogy az egésznek a végén egy gyermek lesz, akit ők szerethetnek vagy gondozniuk kell, csak magát a teherbeesést látják, a kettőt elválasztják érzelmileg.
Lelki okok a meddőség hátterében
Mészáros Krisztina szakpszichológus néhány olyan tényezőt sorol fel, amelyek a meddőség hátterében állhatnak. Ezek nemcsak nők, hanem a férfiak esetében is akadályozhatják az utódnemzést!
Leválási problémák
Nagyon gyakran találkozom a praxisomban azzal, hogy leválási problémával küzdenek a fiatalok, ami például abban nyilvánul meg, hogy akár negyvenéves nők is naponta háromszor beszélnek az anyukájukkkal, és mindent megtárgyalnak vele, mindent megkérdeznek tőle – meséli a szakember. A döntési képtelenség, az, hogy mindig van a háttérben valaki, aki mindent megmond, mindent megold, nem hagy igazán felnőtté válni.
Meg kell találni az egészséges határt a szülő-gyerek viszonyban. Ne akarjunk folyamatosan megfelelni, ha felnőttünk, és már van saját életünk, értékrendünk. A szülőkkel fontos a jó kapcsolat, de ennek egy felnőtt-felnőtt viszonynak kell lennie, nem rekedhet meg a felnőtt-gyerek kapcsolatnál.
Nem megfelelő családi háttér
Előfordul, hogy olyan komoly gond van valamelyik szülővel, hogy gyakorlatilag nem vállalható, nem örökíthető tovább. Ha például a szülők elváltak, vagy egyikőjük alkoholista, a gyermek elakadhat abban, hogy hogyan lehet olyan családi mintát genetikailag továbbvinni, ami neki nem tetszik. Így a meddőséggel megszakítja a negatív sort.
Egy nő, aki azt hallotta egész gyerekkorában, hogy „a te apád egy szemét“, és esetleg nem is látta gyerekkora óta, hogyan vigye tovább ennek a „szemétnek“ a genetikáját? A problémának a rendezésébe érdemes szakembert bevonni.
Apa-lánya viszony
Az apa-lánya viszony is hatással lehet a fogantatásra, hiszen meghatározza, hogy egy nő mennyire tud bízni a férfiakban. Ha a szülők elváltak, vagy az apa elhagyta a családot, felmerül a kérdés a saját párommal szemben is: ő vajon meddig lesz velem? Szülhetek-e neki gyermeket, segít-e majd felnevelni?
Bizalmi problémák
Ha történt a pár életében egy megcsalás, amin túlléptek, de igazából nem dolgoztak fel, oka lehet a meddőségnek. A megbocsátás nehéz dolog, meg kell vizsgálni, mi az, amit csak benyelünk, és mi az, amit valóban megbocsátunk? Természetes, ha a leendő anyában felmerül a kérdés, hogy „ha már egyszer megcsalt, nem fog vajon megint megtörténni, mi lesz, ha majd a 2 éves gyerekem mellett hagy cserben?“ Ezt úgy képzeljük el, hogy
Van valódi megbocsátás, de ehhez az eset minden részét tisztázni kell, mik voltak az okok, amik a megcsaláshoz vezettek, mi volt az én szerepem benne, mivel tudjuk megakadályozni, hogy még egyszer megtörténjen. Ki lehet a hibát küszöbölni, de valódi jóvátétel kell, és valódi megbocsátás.
A lélek rendezői szerepét dr. Nagy Barna szülész-nőgyógyász főorvos, a Marosszentgyörgyön működő Zygota Maros Meddőségi Klinika orvos-igazgatója sem tagadja. „Teljesen nyilvánvaló, hogy befolyásolja a meddőséget a lelkiállapot, de egymagában csak nagyon ritkán találjuk a lelki okot, a stresszt okozó tényezőt. Inkább olyan eseteink vannak, hogy nem látjuk a meddőség okát, bizonyos eljárásokkal ovulációt próbálunk kiváltani, és nem sikerül a teherbeesés, de kis idő elteltével, amikor már lemond a pár a gyerekről, érkezik a visszajelzés: váratlanul megjelent a terhesség. Nyilván megnyugodott a pár. Bár sok mindent tudunk arról, hogy a lelki élet hogyan befolyásolja a termékenységet, a kivizsgálásaink inkább az organikus elváltozásokat célozzák meg. A meddő esetek 10–15 százaléka ismeretlen eredetű. Valószínű ide tartoznak a lelki gondok is, amelyek meddőséget okoznak.
– Léteznek teljesen inkompatibilis párok?
– Nem igazán. Léteznek olyan immunológiai folyamatok, amelyek nem engedik meg a terhesség természetes úton való létrejöttét, létezik sperma elleni ellentest nőben, de a férfiban heresérülés esetén is létezhet ez az ellentest. Ha egy nő szervezetében ez jelen van, akkor nem jöhet létre a terhesség sem a párjával, sem más férfival.
– Többnyire melyik korosztály fordul a marosszentgyörgyi meddőségi klinikához segítségért?
– Az esetek egyharmadában egyértelműen anatómiai okai vannak a meddőségnek, pl. méhen kívüli terhesség, petevezeték-elzáródás vagy eltávolított petefészek – az ebbe a kategóriába tartozó nő kb. 30 éves korig eljön a klinikához, mert tudja, hogy előző műtétek vagy betegségek gátolják a teherbeesést. A legtöbben 35 év után pánikolnak amiatt, hogy nem fogant meg a gyerek.
– Ismerünk második vagy harmadik gyerek fogantatásával évekig kínlódó párokat is…
– Ilyenkor az első gondolatunk az, hogy volt-e valamilyen szövődménye az első szülésnek, hozott-e valamilyen elváltozást a méh vagy a petevezeték szintjén. Sokszor nem találjuk az okot, csak az tapasztalható, hogy rohamosan csökken a fertilitás, vagy azért, mert túl hosszú idő telt el, vagy már az első terhesség előtt is léteztek gondok, viszont a fiatal szervezet ezeket kikerülte, megoldotta. Ahogy telik az idő, egyre inkább előtérbe kerülhetnek ezek a problémák.
– Tehát a „fiatal” a kulcsszó... Melyik az az ideális kor, amíg jó lenne teherbe esni?
– Az ideális 30 éves korig lenne. Az a jó időszak, amikor még a petefészkek jól működnek, amíg a szervezet fiatal.
– Mennyire nyitottak az erdélyi nők a mesterséges beavatkozások iránt?
– Nálunk ez egy új ága a medicinának. A marosszentgyörgyi meddőségi klinika négy éve működik, de az országban létezik néhány régebbi ilyen klinika is, ahová viszont nehezen lehetett bejutni. Másrészt az emberek sem tudtak arról, hogy ez egy járható lehetőség. Most kezdik megismerni… Az erdélyi közösségek valamivel nyitottabbak. Ennek valószínű vallási okai is vannak. Az ortodox vallás esetén sokszor a lelki atya véleményét kérik ki először, hogy bűn-e, ha lombikprogram útján maradnak terhesek. Ezt a hozzáállást ritkán látjuk Erdélyben. Viszont itt is, akárcsak az egész ország területén, jelen van az a jelenség, hogy a kis közösségekben szégyellik a meddőséget. Pedig nem szégyen az, ha egy nő elveszíti a petevezetőjét, akárcsak az sem, ha egy férfi hereműtéten esik át, és ebből kifolyólag a spermája nem megfelelő. Ha kiveszik a mandulámat, nem szégyellem, de ha a visszeremet megműtik, szégyellnem kell? Nem.
A kettős csoda
Eszterék kipróbáltak mindent, amit manapság felkínál az orvostudomány. Eredménytelenül. Amikor már lemondtak a saját gyerekről, megérkezett a várva várt első, aztán a második baba. „28 évesen házasodtunk össze. Mindketten kezdettől fogva terveztük, vártuk a gyermekeket. Házasságunk első öt évében azonban nem gondoltunk arra, hogy a gyermekvállalás gond lehet: élveztük a közös életet, a sátoros és biciklis kirándulásokat, ami kisgyerek nélkül sokkal egyszerűbben kivitelezhető, és arra gondoltunk, hogy majd csak „megjön“, biztosan akkor, amikor nem is gondolunk majd rá. Aztán egyre többet gondoltunk rá, beszéltünk róla, megtettük, amit ilyenkor megtesz az ember: lazít, szabadságra megy, próbál kevesebbet dolgozni, megfürdik a szovátai Medve-tóban.
na és persze figyelmeztettek arra, hogy az interneten keresztül gyakorlatilag minden lehetséges, ha az embernek kellő mennyiségű pénz áll rendelkezésére (petesejt-donáció, béranyaság stb.). Úgy vágtunk bele kezdetben, mintha ez is valami egyetemi vizsgasorozat lenne: átküzdjük magunkat az akadályokon, aztán majd meglesz az erőfeszítés eredménye. Eszünkbe sem jutott, hogy ehhez lelki támaszra is szükség van, hogy mindkettőnket megvisel majd, hiszen fiatalok voltunk még, bizakodóak és erősek. A nehézségek az első kezelések után jelentkeztek. Az orvosok azt ajánlották, hogy a különböző mesterséges megtermékenyítési eljárások közül az ún. „inszemináció“-val kezdjünk, mert ez a legkisebb megterhelésű eljárás a pároknak, minimális a hormonstimuláció, és egyszerű a beavatkozás. Nem járt sikerrel, sem az első, sem a hatodik. Ekkor már elbizonytalanodtunk. Már fájt ez a „gyerek-téma“. Nem tudtunk igazán beszélni róla, még a legközelebbiekkel is csak lakonikusan, azt is főleg a nőkkel. Férfiaknál ez nem beszédtéma. Kisgyermekes ismerőseinket, barátainkat, ha lehetett, elkerültük. A sikertelen beültetések után az orvosok az „in vitro fertilizáció“-t (IVF) ajánlották, ami a nőnek egy intenzív hormonkezelés után egy kisebb műtétet jelent altatásban, amikor is petesejteket nyernek, ezeket pedig megtermékenyítik, majd 2 embriót, ami szépen fejlődik, beültetnek. Ez már egy komplikáltabb és sokkal költségesebb procedúra.
De ugyanakkor mindig jó képet vágni, lehetőleg senkinek nem beszélni róla, mert akkor mindenki veled izgul, és jönnek a telefonok: „Na, van már valami?“ – ebbe bele lehet őrülni, így inkább marad a titoktartás, az egymásra utaltság, az együtt-reménykedés. A beültetésekkor mindig kaptunk egy fényképet a két embrióról: noha tudtuk, hogy csak kb. 20 százalék esélye van a sikernek, mégis mindig úgy néztük azt a képet, mint a jövendő gyermekalbum első fényképét. A kudarcokat úgy kell elképzelni, mint egy gyászidőszakot: kétségbeesés, düh, elfogadás, újra felállás. De nincs halott, nincs koporsó és gyászjelentés, csak magadba fordulva gyászolod azt, ami lehetett volna.
Minket két dolog segített át ezen az időszakon: már a kezdeti kudarcokkor elhatároztuk, hogy maximum hat inszemináció és maximum három IVF jöhet szóba, nem több. Egyéb eljárásokkal nem is próbálkozunk, olyasmi, hogy béranyaság nálunk nem jött szóba. Ha ezt így eldöntöd már az elején, mindent könnyebb elviselni, mert tudod, hogy van egy határ. Fontos, hogy ne újabb és újabb variánsokba kavarodj, hanem őrizd meg az ítélőképességed.
Az utolsó kudarc után végleg lemondtunk a saját gyermekről, és elhatároztuk, hogy örökbe fogadunk. Ez is lassan érlelődött, nehezen fogadtuk el, de végül nagyon is el tudtuk képzelni, hogy felneveljünk egy gyermeket, aki ugyan nem a mi génállományunkkal rendelkezik, de mégiscsak a miénk lesz. A mi történetünk happy end-del végződik, és bizonyíték arra, hogy léteznek csodák, még kettős csodák is. Mire minden iratunk elrendeződött és elfogadtatott az örökbefogadási procedúra bürokráciai útvesztőiben, 10 évvel házasságkötésünk után, mindenki számára váratlanul és megmagyarázhatatlanul, megfogant a kislányunk. Rá másfél évre pedig a kisfiunk. A hosszú gyermekvárás persze nem merül olyan könnyen feledésbe. A kudarcsorozatok megviselik az embert. De tudatosítják azt is, hogy ez a két kis élet nem magától értetődően létezik, hanem mindennap rájuk kell csodálkozni, örülni kell nekik. Egy ilyen hosszú közös út pedig mindennél jobban megszilárdít egy kapcsolatot, ha van kölcsönös türelem, megértés és elfogadás” – összegez a történet végén Eszter.
Ne a némaság kísérjen az úton
„Ha biológiai oka van a meddőségnek, akkor is kell a lelki segítségnyújtás, mert azt tapasztalom, két lombikkísérlet után már annyira kivan minden pár, hogy nem is alkalmasak a fogantatásra. Azt mondják az orvosok, sikertelen beültetés után három hónapra van szükség, hogy regenerálódjon a szervezet. Én ezt a lélek szempontjából kevésnek tartom. Annak nincs értelme, hogy kizsigereljük a testünket, minden egyes lombikkal egyre rosszabb állapotba kerülünk, csak a testi jeleket figyeljük, a lelki folyamatokat pedig nem vesszük figyelembe” – erősít rá Mészáros Krisztina szakpszichológus Eszter történetére, majd ő is kiemeli, hogy
„Muszáj úgy hozzáállni a huszadik próbálkozáshoz is, hogy igen, rossz lesz, ha nem sikerül, de majd akkor elgyászolom, ha megtörtént a baj, ám most teljes szívemmel várom a gyereket, minden porcikámmal bízom a sikerben. Ha nem vagyok ilyen állapotban, bele se fogjak egy újabb lombikba, mert nem fog sikerülni. Akkor több időt kell adnom magamnak az eddigiek megemésztésére, a felkészülésre.”
Fontos, hogy egy pár együtt csinálja végig ezt a nehéz folyamatot, és ne vádolják egymást. „A nő ne menjen egyedül az orvoshoz, akkor sem, ha éppen csak őt érinti a beavatkozás. Legyen ott a társa, aki támogatja. Ha ismét megjön a menstruáció, a nő ne egyedül sírjon a vécében, a gyászfolyamatban vegyen részt a férfi is. Ne legyen köztük némaság, ez egy jellegzetesség a meddő párok között. Nem beszélnek a történtekről, mert mindkettejüknek fáj, pedig
„És merjünk bátran szakemberhez fordulni, a pszichológus sokat segíthet a kudarcélmény feldolgozásában” – mondja Mészáros Krisztina. „Fontos a nő önbizalmának, nőiességébe vetett hitének visszaállítása, hiszen ha valakinek nem sikerül anyává válnia, felmerül benne a kérdés, hogy akkor ő igazi nő-e egyáltalán? A meddő nők komoly önértékelési zavarokkal küzdhetnek, ám ez szakember segítségével helyreállítható” – emeli ki a szakpszichológus.
Hárítások és evolúciós érdekességek
A meddőség oka lehet az is, ha a nő, abban a kapcsolatban, amelyben él, hárít – jelenti ki Bibók Bea szexuálpszichológus, párterapeuta. „Manapság gyakran hallani, hogy a nő szervezete ellenanyagot termel a férfi spermája ellen, gyakorlatilag elöli azt. Ezt pusztán biológiai szempontból szokták vizsgálni az orvosok, immunológiai szakrendelésre küldik a párt, kortikoszteroid kezelést írnak fel, miközben szerintem ennél egyértelműbb jele a hárításnak nincs. Miközben tudati szinten azt mondja az anyajelölt, hogy az adott férfitól akar gyereket, a tudatalattija pont az ellenkezőjére utasítja a testét. Tipikus példa, hogy a férjétől nem esik teherbe, de egyszer lépjen félre, biztosan „úgy marad“.” A szexuálpszichológus hangsúlyozza: „a szeretkezés egy adok-kapok dolog, nem lehet csak a másik kedvéért szexelni. Azt szoktam mondani,
A hárítások innen is jöhetnek, ha én mint nő, nem fogadom el a férfit, és nem szívesen fogadom be, így nem tudok, pontosabban nem akarok megtermékenyülni tőle.”
„A szervezetünk számtalan csodálatos dologra képes” – mondja Bibók Bea. „Például a férfiak, amikor féltékenyek, sokkal nagyobb számban termelnek spermiumot, mint a féltékenység előtt pár perccel. Ha átjön a szomszédból Pista, aki kacsingat az asszonyra, tehát potenciális veszély, akkor növekszik a spermaszám, mert nyilván a férj akar termékenyíteni, génkészletet átörökíteni. Ez így alakult ki az evolúció során. Ez is bizonyítja, hogy érzelmeink, indulataink igenis befolyásolják a fogantatást. Vagy: amikor a nőnek peteérése van, nagyon kihívóan tud viselkedni, tudat alatt gyakorlatilag párzásra szólítja fel a környezetében lévő férfiakat. Akaratlanul merészen öltözködik, hogy csábítson, de ez nem tudatos, ez programozódott be évmilliók alatt. A program párválasztáskor is működésbe lép. Az embergyerek a leggyámoltalanabb élőlény a világon, évekig a szüleire van utalva, ezért fontos a nőknek, milyen az apajelölt, segít-e majd az utód gondozásában. Ezért a nők úgy választanak társat tudattalanul, hogy vagy jó egszisztenciával rendelkezzen, hogy az utód felnevelése biztosított legyen, így az anya teljes figyelmével a gyerekre tudjon koncentrálni, vagy házias legyen, törődő az apajelölt, így a gyereknevelésben fizikálisan vesz majd részt.
– húzza alá a szexuálpszichológus. Egy esetet is felhoz a parxisából, amely az elmondottakat támasztja alá. „Egy nő két gyereket szült, kerek volt az élete, a kapcsolata is remek volt a férjével. Ám a férfi egy idő után elkezdte mondogatni, hogy szeretne egy harmadik gyereket. De a nő nem szeretett volna többet, mert a szülések megviselték, a gyereknevelésben pedig elfáradt. A férje ezt nem vette tudomásul, mire a nőnek lett egy vérző miómája, el kellett távolítani a méhét. Gyakorlatilag a szervezete kivédte, hogy a test a lélek ellen cselekedjen.”
A szerephárítás jelenségére is felhívja a figyelmet a szakember. „Ez jöhet akár a férfi részéről is. Nem akar apaszerepet magának, így nem termel elég hímivarsejtet, ezért nem is tudja megtermékenyíteni a nőt. Megmenekül a felelősségvállalástól. Ha szereptévesztések vannak egy párkapcsolatban, az sem jó, nem jó az alárendelő szerep, ha kislányként viselkedem, ha kislányként kezelnek. Hiszen akkor hogyan tudok majd én ellátni egy kisbabát?”
Bibók Bea is kiemeli, hogy mennyire
„Sokszor a nőnek már nincs is orgazmusa, nem is törekszik rá, hogy legyen, hiszen csak a „gyártás“ a cél. Pedig az, hogy a párnak örömérzete legyen a szeretkezés alatt, nagyon fontos, boldogságban sokkal nagyobb eséllyel lesz a szexből gyermek. Az egyik orgazmuselmélet szerint az orgazmus alatt az összehúzódó, pulzáló hüvely beszippantja, mintegy fellöki a méhbe az ejakulátumot. Tehát az euforikus érzésen túl még technikai szerepe is van. Amikor tervszerűen, csak a gyerekért szexelünk, stresszhormon termelődik, és ez gátolja a nemi hormonok termelődését. A megfoganás képessége pedig a hormonok arányától is függ. Magunk ellen dolgozunk, ha nem boldogan szexelünk” – hangsúlyozza a szexuálpszichológus.
korábban írtuk
Pakot Mónika: Az élet él és élni akar – Magvakba zárt életerő
Szeptemberben erőteljesen megjelenik bennem az élet körforgására való rácsodálkozás. Már nem a színes virágok és az erőteljes levelek csábítanak el, hanem az életnek az esszenciái, a magok. Ilyenkor tudatosul bennem, hogy az élet él és élni akar.
