Válások, exférjek, újraházasodások, mozaikcsaládok mindig is voltak. Ha a családfánkat elemezzük, biztosan találnánk olyan leszármazottakat, akik ilyen formában éltek. Újrakezdték. Mostanában ez egyre gyakoribb.
„Aranka, kérem, a maga gyereke és az én gyerekem veri a mi gyerekünket” – így hangzik Karinthy anekdotikus mondása, aki szintén mozaikcsaládban élt feleségével. De mit jelent pontosabban ez a családforma? Míg egy hagyományos családban előbb van egy párkapcsolat, majd apa-anya-gyermek, addig a mozaikcsaládoknál a létező párkapcsolat megszakadt (válás, elhalálozás, elhagyás miatt), és marad a gyermekkel egy szülő, aki új párkapcsolatot létesít. Ebben a családformában tehát mindig van egy vagy több gyermek egy előző párkapcsolatból, és hogy aztán ez a minta hogyan alakul tovább, attól függ, hogy a másik oldalon mi van.
Aztán van olyan, ahol mindkét félnek van már egy vagy több gyermeke, és akkor ők együtt nevelik tovább ezeket a különböző fészekaljából jövő csemetéket. De lehet, saját gyermekük is lesz, vagy az előző házasságból született gyermekek hol az egyik, hol a másik szülőnél maradnak – ennek nagyon sok változata alakulhat ki. Nem véletlenül nevezik patchwork családoknak őket, ugyanis a színes foltvarrás találó kifejezés erre a családformára.
„Nálunk nincs olyan, hogy én gyermekem, te gyereked, mi gyerekünk. Gyermekeink vannak, és kész. Mindenki egyforma. Mindketten azt mondjuk, hogy hat gyermekünk van, és ezt így is éljük meg… Gábor soha nem akarta, és nem is vette át az »apa« szerepet, viszont biztosított mindannyiunkat a szeretetéről, és ez volt a nyerő. Az ő családja, az ő gyermekei nem kívántak részt venni ebben az új életben. Három év után találkoztam először a gyermekeivel, a szüleivel pedig nyolc év után... Úgy tűnik, akkor érett meg rá az idő” – mondja Csengele.
Teher lehet a gyermeknek
Számos kihívással szembesülnek a patchwork családokban élők. Figyelembe kell venni, hogy szinte biztosan komoly veszteség (válás, elhagyás, haláleset) után állnak, és nagy kérdés, hogy mennyire és hogyan estek túl ezen. „Sokszor tapasztalom, hogy akár dacból is az egyik fél egy hirtelen válás után azt gondolja, gyorsan párkapcsolatot létesít. Ha ez túl korán történik, és nincsenek túl a válás okozta sebeken a gyermekek vagy a felnőtt, akkor ezeknek a párkapcsolatoknak nem túl jó a prognózisuk, főleg a gyermekek szenvedik meg ezt nagyon” – magyarázza Dimény-Varga Tünde integratív gyermek-pszichoterapeuta. Mint mondja,
Szintén nehézség a patchwork családok alakulásánál, hogy kezdetben háttérbe szorul a párkapcsolat. Nem tudnak annyit befektetni a kapcsolat fejlődésébe, mint akkor, ha nem lennének gyermekeik. Aztán ott van a versengés és annak minden formája. A gyermek féltékeny lehet az új partnerre, a partner a gyermekre, a gyermekek egymásra.
„A volt férjem, azt hiszem, a mai napig nem úgy tálalja az új társát, mint az élettársát, szerelmét, hanem mint egy jó barátot. A gyerekek sokáig így is értelmezték – kezd bele történetükbe Renáta. – Hihetetlen, hogy mennyire el tudják hitetni magukkal azt, amit szeretnének. És nem vesznek tudomást az őket bántó valóságról.
A gyermekek megoldásai néha kedves-viccesen, néha szívszaggatóan hangzanak: »Hozzuk haza apát, kössük az ágy lábához, hogy többé ne tudjon elmenni.« Vagy: »Én karácsonyra apát szeretném visszakapni az angyalkától.«”
Logisztika és nevelési elvek
Mivel sok szereplő van a mozaikcsaládokban, a jó logisztika is nagyon megterhelő tud lenni. Sokszor nagyon különbözőek a szokások a családokban, olyan egyszerű dolgokban is, mint hogy mivel töltik a hétvégét, mit reggeliznek, hová mennek nyaralni, hogy telik a nyaralás, nem beszélve az ünnepekről. Szintén megterhelő mind a gyermeknek, mind a felnőttnek, hogy épp az ünnep napján kinél van a gyermek – sorolja a lehetséges forgatókönyveket a pszichoterapeuta.
Látni kell, hogy a felnőtt, aki eddig nem élt a gyermekkel, nem ismerheti őt, nem értheti, hogy miért reagál úgy, ahogy, tehát ehhez türelem kell, és tapintat.
A pótszülők gyakran szembesülnek azzal, hogy a legjobb igyekezetük ellenére sem sikerül jó kapcsolatot kialakítani a gyermekkel, de figyelembe kell venni, hogy ez időigényes folyamat, mert a gyermekek nem gombnyomásra működnek – egyébként a felnőttek sem. Előfordulhat, hogy a saját gyermekünkkel sokkal elfogadóbbak vagyunk, inkább elnézzük a hibáit, negatívumait, és sokkal könnyebben megmagyarázzuk a vele kapcsolatos nehézségeket, mint egy idegen gyermekkel.
A legnehezebb az első hat-hét év volt, amíg leginkább a Gábor családja elfogadta a jelen helyzetet. Ez sok rejtett vagy nyílt feszültséget okozott, de túlvagyunk rajta.
A legszebb példája a nagycsaládnak a lányom tavalyi műtétje, amelyért Pestre kellett utazni, és a beavatkozás sem volt egyszerű. A teljes család egy emberként állt mellette, kicsitől nagyig. Gyakorlatilag négy különálló család tartotta egyszerre magáénak a lányom gondját, és ekként nyilvánult meg” – számol be Csengele.
A gyermek belecsöppen, majd alkalmazkodik?
A szakember felhívja a figyelmet: nem a gyermek akarta, hogy szétváljanak a szülei, és nem ő választja az új partnert sem, tehát utóbbinak kell alkalmazkodnia. Mindaz, ami történik, a gyermek vágyaival, a boldog családba vetett hitével, illúziójával ellentétes, és előfordulhat, hogy ő még sokáig a visszarendeződést reméli, és nem egy új családban fog gondolkodni, sőt, tesz is azért, hogy a régi családját visszakapja. Például nem akarja elfogadni az új partnert, mert lojális a vér szerinti szülőhöz, ami teljesen természetes. Hisz ő azt hiszi, hogy ha elfogadja az új partnert, akkor azzal megbántja az édesapját vagy édesanyját. Nagyon sokat tehet a szülő ez ellen akkor, ha feloldja a gyermeket e szorongás alól, azaz elmondja, hogy nyugodtan szeretheti is az új partnert.
mert az azt jelenti, hogy nagy trauma érte vele kapcsolatban, ami nem múlik el nyomtalanul, és dolgozni kell rajta.
„Az új életre koncentráltam. Az apai oldal sajnos nem, és a törés itt állt be, ettől volt nehéz. Nagyon nehéz. Sokszor éreztem a gyermekeim gyűlöletét, haragját, de én imádtam őket, és mindent megtettem értük. A szüleim is erejükön felül segítettek. Ez volt az éltetőerő” – mondja Csengele.
Pozitív hozadékok
Bár gyökeresen megváltozik a gyermekek élete, ha a felnőttek eléggé érettek, és nem csak kompenzálnak, hanem ténylegesen arra törekszenek, hogy begyógyítsák a sebeket, akkor van esély arra, hogy harmonikusan, szeretetben, kapcsolatokban gazdagodva nőjenek fel. Sokszor megható egy-egy ilyen családban felnőtt személyt hallgatni, aki elmondja, hogy
– osztja meg terápiás tapasztalatait Dimény-Varga Tünde. Összegzésként azt tanácsolja, lehet ezt jól kezelni, de kell egyfajta laza hozzáállás, rugalmasság, tisztelet, figyelem. El kell engedni annak az illúzióját, hogy olyanok lehetünk, mint egy hagyományos család, mert nem leszünk, de ez nem baj. A sok-sok különálló darabka egyszer összeáll, ha van bennünk türelem, tisztelet egymás iránt, és így előbb-utóbb kialakul a szeretet is.
korábban írtuk
Nem a sercegés a lemezhallgatás igazi „fílingje”
Aki Szabó Károlyt, a székelyudvarhelyi könyvtár látvány- és hangzóanyag részlegének vezetőjét ismeri, tudja, ha nekifog valaminek, azt teljes erőbedobással teszi. Legyen szó filmkészítésről, a Filmtettfeszt szervezéséről vagy éppen lemezklub-alapításról.
