Villáminterjú Orbán Ferencz Saroltával: Amikor már mindenki pánikol, én akkor is a megoldást keresem

Ezrek számára ismerős a neve a GaGa Rádió hullámhosszáról, de csak jóval kevesebben ismerik, milyen nő rejtőzik a hang mögött. Nem lett színész – bár végzettsége szerint az is lehetne –, sem lelkész, sem néprajzkutató, és politikus sem, noha fiatalként mind szerepelt a „Mi leszel, ha nagy leszel?” listáján. Szerelem számára a rádiózás, de különböző rendezvények házigazdájaként is gyakran találkozunk vele Udvarhelyszéken. A Proust-féle kérdéseken ezúttal Orbán Ferencz Sarolta töprengett el egy kávényi időre.

Fotó: Orbán Ferencz Sarolta archívuma

– Hogyan indul a reggeled?

– Álmosan. Alapjáraton nagyon szeretek aludni, inkább bagoly típus vagyok, így számomra a reggeli 6:20-as ébresztő kegyetlen. Nem szeretem a szundit. Gyors öltöző, és – nő létemre – gyorsan útra készen álló vagyok. Elköszönök férjtől, pattanok is autóba, s irány a rádió. Az a 27 km pont elég, hogy felébredjek, s készen álljak a legfrissebb hírek tolmácsolására.

– Milyen tudatállapotban vagy most?

– A kérdést olvasva, rögtön rávágtam, gamma. Szeretném hinni, hogy így is van. Pörög az agyam, folyton valamit épp összerakok gondolatban,

szöveget alkotok, dallamot dúdolok, időpontokat memorizálok, kérdéseken töprengek,

amiket feltehetek majd a meghívott vendégnek, s közben azt is próbálom kitalálni, mikor lesz időm pihenni.

– Mi a legjellegzetesebb tulajdonságod?

– Optimista és nyugodt vagyok. Ha körülöttem pl. egy rendezvényen, eseményen mindenki ideges, rám nem ragad át. Amikor már mindenki pánikol, én akkor is a megoldást keresem a kétségbeesés helyett.

– Melyek azok a szavak, amelyeket túl sokszor használsz?

– Egy rádiósnak, műsorvezetőnek mindig vannak ilyen beragadt szófordulatai. Én a kötőszavakkal vagyok így: tulajdonképpen, ugyanakkor, értsem úgy, szóval stb. Igyekszem ezeket kerülni.

– Mi az a tulajdonság, amit leginkább helytelenítesz önmagadban?

– A hangulatingadozás, amit a szeretteim szenvednek el.

Néha kifogyok a kedvességből, s olyan leszek, mint egy süni.

– Melyik élő személyt tiszteled a leginkább?

– Nincsenek olyan emberek, akikre azt mondanám, hogy olyan szeretnék lenni, mint ő. Én én akarok lenni. De vannak olyan emberek, akiket tisztelek, és elismerek. A környezetemből nagymamámat és anyukámat. Szeretnék olyan finoman, ízesen főzni, ahogy csak a nagymamám tud. Ha a szakmát nézzük, Liptai Claudia, Szulák Andrea, Ördög Nóri, nők, akik vagy így, vagy úgy, de megvalósították, felépítették magukat. De két tanárom neve is itt kell helyet kapjon: Gyéresi Júlia és Pap Éva.

– Mi a legbecsesebb kincsed?

– Ha megfogható, tárgyi dologra gondolok, akkor a házunk. Ha megfoghatatlanra? Nagytatám 36 éven át tartó szeretete, nevelése, segítsége, amit most már csak érzek és kamatoztatok, mert ő már fentről figyel, és vigyáz rám.

– Milyen esetben szoktál hazudni?

– Van olyan, aki nem szokott, hogy ne bántsa meg a másikat? Én kegyes hazugságnak hívom, ha pl. a nyers őszinteség fájdalmat okozna. Kisebb füllentések pedig naponta becsúsznak, mert az olyan ember, aki folyton igazat mond, szerintem az igazmondó juhásszal kihalt.

– Milyen tulajdonságot értékelsz leginkább egy férfiben?

– A kompromisszumkészséget és a rugalmasságot. Minden egyezségen alapul az életben. Kompromisszumokon.

Folyton le kell mondani, ki kell állni, el kell fogadni, meg kell érteni, kell alakulni.

Ebben meg fontos, hogy rugalmas és alkuképes legyen egy férfi (is).

– Mit értékelsz leginkább egy nőben?

– Ha nem tipikus. Nem szeretem, ha egy nő tipikus. Azokat a nőket értékelem, akik nem smink, ruha, frizura, szerep, férj vagy bármi mögé rejtőzve játszanak egy szerepet, hanem, ha kell, kócosan, smink nélkül, egy melegítőben is olyan vérbeli nők tudnak lenni, hogy sokan magassarkúban és talpig sminkben se lesznek soha. És ezzel nem arra gondolok, hogy slamposnak vagy igénytelennek kell lenni. Tudod, külcsín-belbecs…

– Mi a legnagyobb dolog, amit elértél?

– Hogy a hangommal keresem a mindennapi betevőt. Anno, középiskolás koromban, kolozsvári bentlakó éveim alatt sokszor megkaptam, hogy inkább legyek csendben, mert idegesítő a hangszínem. Az egyetemen is fél év után derült ki, hogy nyafogós és valami hallgathatatlan hangszínnel beszéltem a felvételin. Ma meg…

Mindig elmosolyodom magamban, amikor azt hallom, hogy szeretnek hallgatni, szeretik a hangom.

Sokszor nem is tudom kezelni az ilyen visszajelzéseket.

– Mi a tökéletes boldogság számodra?

– Tökéletes boldogság? Ez a két szó együtt… Ha valami tökéletes, akkor az nem tud jobb lenni. Én meg úgy hiszem, hogy mindig lehet jobb. De számomra boldogságot okoz, hogy a falusi csendben, az udvarunkon kávézhatok, vagy, hogy látom, ahogy virágzik a cseresznyefa, kikelnek a magok, amiket ültetek, nyílnak a virágok, amiket én ástam el, dorombol a cicám. De az is boldogságot okoz, ha egy eseményen azt látom, értik és érzik, mit akarok üzenni, átadni. Vagy, ha valakit sikerül megnevettetni. Azt a pillanatot, mindig jól elraktározom.

korábban írtuk

Pakot Mónika: Minél közelebb kerülünk a természethez, annál boldogabbak vagyunk
Pakot Mónika: Minél közelebb kerülünk a természethez, annál boldogabbak vagyunk

Májusban berobban a természet, és ez az erőteljes növekedés még azokat is kimozdítja a négy fal közül, akik nem vallják magukat természetbúvároknak. Nem véletlen, hogy május elsejét a természetben ünnepeljük.