Ha nyár, akkor lenge szoknya, strandruha, és persze nyitott lábbelik – a cipők, csizmák, bakancsok mehetnek a szekrény aljába! Jöjjenek a csinos szandik, színes, laza papucsok! Nem mindegy azonban, hogy milyen lábon állunk bennük. Benőtt köröm, bütyök, bőrkeményedés vagy repedezett sarok... Nos, inkább zoknit húznánk, hogy senki ne lássa a lábfejünket, pedig tudjuk, hogy a szandál zoknival párosítás nagyon ciki. Mit tegyünk hát a szép, selymes bőrért, lábakért? Kihez forduljunk? Utánajártunk. (Cikkünk a

Ha hivatásos idegenvezető lennék, és Kolozsvár nevezetességei között kellene kalauzolnom vendégeimet, először nem a zajos belvárosba, a főtérre vagy a Szent Mihály-templomba vinném el őket, és nem is a festői, de melankolikus Házsongárdba. Nem. Első utunk a botanikus kertbe vezetne, és rászánnék egy f&eacut

A régió legnagyobb filmes eseménye, a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) idei Magyar Napján mutatták be Fekete Ibolya családi-történelmi alkotását, az Anyám és más futóbolondok a családból című filmet. Az alkotás Magyarország után Kolozsváron is óriási sikert a

Molnár-Fodor Edinát évekkel ezelőtt ismertem meg, lány- és színésznőkorában. A Kolozsvári Állami Magyar Színház színpadán játszott és dalolt, rappelni éppolyan hitelesen tudott, mint operát vagy népdalt énekelni. Aztán eltűnt a színpadról és Erdélyből is. Most itt &u

A színház felől érkezett a film világába. Saját maga örömére kezdett el dokumentumfilmeken dolgozni, aztán ő csodálkozott a legjobban, hogy a Lakiteleki Filmszemlén tavaly és idén is díjat nyert. Úgy érzi, dolgozni csak ráérősen, nyugodtan, nem pénzért, nem határidőre, hanem a részlet

Nem csak tengereken: nagyvárosokban is vannak szigetek. Aki ezt nem hiszi, az soha nem ásta bele magát úgy istenigazában egy nagyváros valódi életébe. A legnagyobb zaj, tülkölés, por és autó- meg embertömeg tengerében vannak csend-szigetek, szépség-szigetek, nyugalom-szigetek. Az otthon, amit most bemutatunk Önöknek, ilyen sziget. 

Márkos Tündét Kolozsváron mindenki ismeri: képzőművész, a Mimesis kortárs művészeti fesztivál főszervezője, amely évről évre a Kolozsvári Magyar Napok műsorfolyamát színesíti. A kilencvenes évek elején ő volt az első romániai fotósszaklap megalapítója, most pedig a város egyik legmenőbb kultúrkocsmájának a tulajdonosa.

A Kolozsvári Állami Magyar Színházban ismertem meg jó tizenkét évvel ezelőtt. A színpadon ő volt az aktuális szexbomba: a rendezők, ha csak tehették, olyan szerepet osztottak rá, amiben érvényesülhetett szépsége, tökéletes alakja. A büfében viszont ő volt az ügyeletes bohóc: köré gyűltek kollégák, zenészek, újság&i

Színész, hajópincér és biciklis túravezető. Minden foglalkozásához akkreditált képesítése van, mert amibe belefog, abba a legnagyobb igényességgel fog bele. Tyukodi Szabolcs éppen egy bukovinai túráról tért vissza, amelyen két amerikai vendéggel kerékpározott végig, amikor megkértük, meséljen magáról. M&eac

Egy évvel ezelőtt talán még sokaknak be kellett mutatni, főleg azoknak, akik nem otthonosak a színház világában. Ma már lépten-nyomon felbukkan a neve. A magyarok magyarnak, az erdélyiek erdélyinek, a románok románnak látják, büszkék rá, és néha hajba is kapnak rajta. A film, amely visszafordíthatatlanul a hírnév felé röp&i

Tizenöt éve újságíró vagyok, most mégis kissé elfogódottan megyek fel egykori iskolám lépcsőin. Még soha nem interjúztam hús-vér olimpikonnal. Ráadásul háromszoros olimpikonnal! Várok az ajtó előtt: néhány perccel korábban érkeztem. De mintha a túloldalon megéreznék: kitárul az ajtó, és Rá