Nagyon fiatal? Igen! Túl fiatal a közélethez? Határozottan nem! Vargha Fruzsina, Sepsiszentgyörgy alpolgármestere a maga természetességének, rendkívül nyitott gondolkodásmódjának, megnyerő személyiségének és konok kitartásának köszönhetően van ott, ahol. Minden erőlködés nélkül.
Helymeghatározó, Insta-sztori, Tik-Tok videók tömkelege és élő bejelentkezés: a „digitális bennszülöttek” korosztálya nem rest lépten-nyomon az egész világ tudtára adni, hogy hol, kivel és éppen mit művel. Talán ennek is köszönhető, hogy manapság a szülők kissé lazábbra hagyják a pórázt, mondják az érintettek: az elengedés és szabadság új értelmet nyert.
Nincsen még húszéves, de már elismert feltaláló a kovásznai Ravasz András. A háromszéki gimnazista látássérültek számára fejlesztett olyan készüléket, amely lehetővé teszi az olvasást: a betűket átalakítja Braille írásra. Az elektronika iránt gyerekkora óta érdeklődő székelyföldi fiú találmányára a Kárpát-medencei Tehetségkutató Alapítvány is felfigyelt, s András a találmányának köszönheti részben azt is, hogy felvételt nyert a Budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnöki karára.
A lakásunk ablakából egy kispiacra látok, egy tízéves forma kisfiú pakolgatja az „áruját” éppen. Műanyag poharakba piros- és fekete ribizlit, egrest, málnát adagol, néha be-bekap egy-egy szem zamatos gyümölcsöt. Mint kiderül később, ő szedte a gyümölcsöt a kertjükben. A bevétel is az övé: biciklire gyűjt, a pénz fele már megvan. Vásárolok a portékájából. Egyrészt, mert tetszetős, még zöld levelet is biggyesztett a poharak tetejére, másrészt pedig, mert egyre inkább értékelem a tevékeny kamaszokat, gyerme
„Mi leszel, ha nagy leszel?” – kérdezzük a kisgyereket, majd megmosolyogjuk az abszurdnak vélt válaszokat. A fiatal felnőttekkel azonban kevésbé vagyunk elnézőek: megfogható, jól meg- és elmagyarázható szakmát kell választani. Hát legyünk már komolyak!
Ismerős a kapuzárási pánik, vagy az életközepi válság fogalma? Az életük derekán, 40–50-es éveikben járó emberekre jellemző a lehetőségek beszűkülése miatti szorongás, a valami drasztikusan újba kezdés iránti sóvárgás. Az elmúlt 10–15 évben azonban megjelent az ennek mintájára elnevezett, de egy-két generációval korábban megjelenő kapunyitási pánik.
Mielőtt véleményt fogalmazunk meg egy generációról, érdemes az életüket meghatározó folyamatok mögé nézni. Általánosításokba bocsátkozni tévút lehet, de mégis vannak tendenciák, amelyek meghatározóak a mai fiatalok jövőjét illetően. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. júliusi lapszámában jelent meg.)
Gyakran hallunk a generációk közti mélyülő szakadékokról: az idősebbek nehezményezik, hogy a fiatalok már nem néznek fel rájuk, kirepülni készülő gyermekeikkel szemben a szülők tehetetlennek érzik magukat. Az ifjak pedig bizonytalanok az érzelmi támasz és megértés hiányában. Ez lenne korunk (egyik) nagy problémája? (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. júliusi lapszámában jelent meg.)
Hetek óta záróvizsgáktól hangosak a híradások, kicsengettek itt is, ott is, elballagtak a nyolcadikosok, felnőttek a gimisek, lezajlott az érettségi. A tételek összeállítása ilyen volt, a javítókulcs olyan, a tanárok, a szaktárca, a miniszterek és kantinosok véleményeztek, az eredmények oszlopokban sorakozva megérkeztek. A számok halmazában, a statisztikák elemzése során és az átlagszámítások között ismét csupán a diákokat felejtettük el, mint érző ismeretleneket a függvényekben.
Bár nem várakat vagy kastélyokat foglalnak el, az emojik továbbra is uralkodnak az internetes kommunikációban. A mosolygós-, szomorú-, maszkos-, táncoló-, ideges-, szerelmes- stb. hangulatjelek használata főként a fiatalok körében mindennapos, de olyannyira, hogy ha elmarad egy vigyorgós emoji a mondat végéről, úgy érzem, az illető haragszik rám – vallja huszonéves kolléganőnk, Fülöp Orsolya. Ugyanakkor azt is tőle tudjuk, virtuális beszélgetőpartnerünk mit érezhet egy-egy el nem küldött szívecske okán.
Iszonyúan elterjedt a szerhasználat a fiatalok körében – meséli egy szakember. A kannabisz-származékokat a legtöbb erdélyi tini is kipróbálja legalább egyszer, sokan azonban naponta használnak valamit: lazításként, vagy azért, hogy felpörögjenek.
Az elvándorlási kedv nem újkeletű dolog, elsősorban a fiatalabb korosztály érintett, hiszen családdal már kevesebben vállalnak be ilyen kalandokat. Sok nehézséggel jár, mégis vállaljuk a kockázatot. Van, aki haza jön, és van, aki egy életre elkötelezi magát.
Ballagási beszédek százai szólnak a „nagybetűs” életbe kilépő fiatalokhoz ezekben a napokban. Már gyermekkoromban is elgondolkodtatott, hogy is van ez? Az az élet, amit egy gyermek vagy kamasz él, az még nem az igazi? Nem elég komoly? Van egy pillanat, amikortól minden érvényesebbé válik? Életünk minden napja a miénk, benne személyiség- és jellemformáló nagy- és kisbetűs pillanatokkal. Van, akivel annyi „nagybetűs” esemény történik kamaszkoráig, amennyi mással egy hosszú élet során sem. De mégis, előre t
Jövő tanévtől megváltozhat a tanévszerkezet, a két félév helyett visszavezetnék a három évharmados struktúrát – olvasom, amikor ezt a cikket készülök megírni. Romániában minden regnáló tanügyminiszter szükségét érezte kéznyomát hagyni az oktatási rendszeren: egyetlen évtized alatt több mint tucatnyi miniszter… Mondjam még? És hogyan vélekednek erről a tanügyi reformok elszenvedői? (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. márciusi lapszámában jelent meg.)
Hány ilyen posztot látni, hogy fiúk és férfiak most és ötven évvel ezelőtt: az androgén hipster srác mellé egy favágó alkatú, szakállas fickó képét vágják be… Persze, látványos ez az összehasonlítás, de vajon mennyire jogos? Tény, hogy a Z-generáció nemi identitás-keresése felnagyított téma, az érzékenyítés oly mértékben folyik a médiában, hogy sokszor már ellenérzést vált ki. De vajon mindez az érintettek számára is problémát jelent?
Fiatalon ritkán foglalkozunk azzal, hogy mennyi zöldséget eszünk, iszunk-e elegendő vizet, vagy alszunk-e nyolc órát. Gyorsan élünk, mindent kipróbálunk, folyamatos pörgésben vagyunk. Ahogy mondani szokták, semmi nincs ingyen, és az árat meg kell fizetni. A test jelez, mindenre reagál, s ha süket fülekre talál, akkor kegyetlenül odacsap. De a mi érdekünkben.
A hivatalos meghatározás szerint a kényelem a testi jóérzés állapota, az ezt elősegítő körülmények és dolgok együttese. Ez az érzés mindenkinek mást jelent, és eszközökkel vagy sem, de igyekszünk megteremteni magunknak a körülményeket. A világháló kiszélesítette a lehetőségeket, olyannyira az életünk része lett, hogy idejét sem tudom annak, mikor töltöttem el egy napot kütyük nélkül. De hol a határ? Mikor látja kárát az életünk a nagy kényelemnek?
Gyerekként nem tudott románul, ma fordítóként román rendezvényeknek dolgozik. Újságíró, kommunikációs szakember, szociológiából doktorál, a többnyelvűség híve. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. februári lapszámában jelent meg.)
Ha kutyatartásra adja a fejét a család, fontos tudnunk: a nevelés a szülő dolga lesz. Helyesen viselkedni ugyanis nem csak az állatot, de a csemeténket is meg kell tanítanunk.
Kilencéves volt, amikor a faluban az a hír járta, hogy a legszebb eladó sorban lévő lánynak a kedvesét a leány szülei nem akarják vőnek. Sőt, megtiltották, hogy a házukba belépjen.
E havi címlapinterjúnk olyan mély gondolatokat hordoz, hogy talán többször is érdemes elolvasni ahhoz, hogy igazán át tudjuk engedni magunkon. Elsőre mindenkit más fog meg, attól függően, kinek milyen küzdelemben volt, van része...
A minap, iskolába menet, két negyedikes-forma gyerek mellett elhaladva, egy beszélgetésre lettem figyelmes. Az egyikőjük azt újságolta a társának, hogy percek alatt készült el a román házi feladattal, mert a Google-fordítóval lefordíttatta.
Gyermekkoromban összesen négy óvodába jártam. Kettőből megszöktem, rendíthetetlen célirányossággal hazalógtam a városi forgalmon keresztül. A másik kettőben is legtöbbet 2-3 hónapot jártam folyamatosan. Egyszóval utáltam az óvodát.
A parton hasalok, a proseccóm szürcsölve. Tüske voltam egész nap. Szerencsére, a férjem rögtön reagált, és nem hagyta elrontani az egész délutánt. Hozta a kedvenc italom, a gyerekeket kézen fogta, és irány a tenger!
A nagy közhelyek egyike, hogy az ember – amióta megszületett – mindig úton van. S akármennyire nem szeretjük a közhelyeket, attól az egyik legismertebb hasonlat az életre. Te épp merre tartasz? Hol jár a lelked?
Az ablakból figyelem, hogy a szemközti domboldalon miként közelít lassan a napsütés, míg eléri a kertet. A szomszéd kertből friss széna illatáküzdést hozza a reggeli szellő, melyet lassú mozdulatokkal egy nyolcvankét éves bácsi hord kazalba.
A kerti függőágyban pihen, mint oly sokszor nyár ideje alatt. Egy megszáradt diófalevél száll lomhán meztelen lábára. Épp így kúszik vissza életünkbe a nyár könnyedsége után az ősz terhe is, gondolja.
Az ágytól az asztalig két lépés. Az ágytól a mocskos vödörig tíz. De ha kérem, ide teszik nekem az ágy mellé. Az ágytól a kapuig ötvenkét lépés. Régebb nem számoltam. Hogyhogy nem vettem észre, hogy vénülök?
Jócskán benne vagyunk az esküvőszezonban, de a java azért még hátravan. Van néhány dolog, amit az ember ösztönösen tud vagy érez, és vannak írott és íratlan szabályok is, amelyeket, ha nem is tartunk be, jó, ha tudunk róluk.
A húspotyoló a jólét szimbóluma, mert a húsevés a magasabb életszínvonalról árulkodik ezen a vidéken. Disznót vágni, borjút vágni, nem adatott meg minden földművesnek, mint ahogy jó minőségű húst enni sem adatott meg minden városi atyafinak.
A macskát csak akkor tudom barátilag kezelni, ha egyedül maradok, s beszélgetnék valakivel, de emberi lény nincs a közelemben. Milyen napod van, Cirmos? A macska erre dorombol, s én világosan értem, hogy azt mondja: Jó napom van, legyen a tiéd is jó.
Az elmúlt hetekben a Nőileg hírlevelének feliratkozói körében is kutattuk a videófogyasztási szokásokat. Ezúton is köszönjük annak a csaknem 1000 felhasználónak, akik idejüket nem sajnálva válaszoltak a kérdésekre.
Brassó környéke bővelkedik látványosságokban. Vannak a tömegturizmus által elözönlött célpontok, de találunk olyan csendesebb gyöngyszemeket is, ahol kis séta után már csak magunk maradunk a tájjal, a színekkel és a kristálytiszta levegővel.
Egy kis eldugott ékszerfalu, Székelyszállás az úticélunk, Marosvásárhelytől fél órányira. A kanyargós úton azon gondolkodom, mennyire nyugodt lehet itt az élet. Aztán mosolyra húzódik a szám: na, vajon mennyire lehet nyugodt egy ötgyermekes családnál?!
Biztosan voltak olyan napjaid, amikor mindenki bókolt, hogy milyen jól nézel ki, máskor pedig, bár semmi bajod nem volt, betegnek, fáradtnak láttak. Ez azon is múlik, hogy épp milyen színű ruhát viseltél. Erről szól az évszakelmélet az öltözködésben.
Eszterünk maga a kifinomult elegancia. Öltözködésében sok az egyéni „hang”, ugyanakkor azokat az alapszabályokat is jól ismeri és alkalmazza, amelyek megóvják az ember lányát attól, hogy slampos vagy ízléstelen legyen.
Az erdélyi konyha egyik jellegzetessége a folyamatos megújulás. Az elmúlt századok során mindig nyitott volt az új hatásokra, ezek folyamatos keveredéséből alakult ki mindaz, amit ma erdélyi konyha néven emlegetünk.