Meggyőződésem, hogy a legnagyobb fényűzés ma nem az, ha pénzünk van, hanem az, ha van elég időnk a számunkra fontos dolgokra: a munkánk mellett elegendő időt tudunk szánni a családunkra, a barátainkra, a hobbinkra és természetesen önmagunkra. Ha libamájat készítünk itthon, vagy vendéglőbe megyünk ezért a különlegességért, időt szánunk magunkra.
Egy különleges étel elkészítése és elfogyasztása nem hétköznapi dolog: akkor van igazán értelme, ha meg tudjuk adni a módját. Ez jó esetben ünnepnapokon megtörténik.
De mi van azokkal az alkalmakkal, amelyek azáltal válnak ünneppé, hogy igazán jelen vagyunk, igazán önmagunk vagyunk, valódi módon tudunk kapcsolódni másokhoz és egyéb extraként ott lehet néhány különleges falat vagy más, számunkra fontos élmény, tapasztalás? Vannak-e ilyen pillanataink? Vagy bár lehetőségünk lenne rá, mégis nehezen engedünk meg magunknak egy csipetnyi luxust?
Sok ember él olyan családi vagy társadalmi örökséggel, amely tele van tiltótáblákkal: „Elég a jóból!”, „Ne légy pazarló!” (akkor is, ha nem pazarlásról van szó), „Nekünk nem jár ez.”, „Mit szólnak mások?”, „Mi van, ha ezután csak rosszabb lesz?” A bűntudat egy tanult mechanizmus, és akkor is részünk lehet benne, ha nem követtünk el semmi elítélendőt. Csak egyszerűen azt hozzuk magunkkal, hogy a hétköznapi öröm gyanús, élvezni a pillanatot pedig önzőség.
A hétköznapok luxusa – és itt most el is tekinthetünk a libamájtól – arról szól, hogy megengedjük magunknak, hogy kiszálljunk a mókuskerékből, a rutinból, a megszokottból.
És arról szól, hogy megéljük, élvezzük a pillanatot, nem spóroljuk el. Elengedjük a kontrollt, amely a kötelességeink felé navigál folyton és hagyjuk, hogy a hajónk-az életünk-egy kis ideig csak úgy ringatózzon a vízen. Az ilyen pillanatokban érezzük azt, hogy jó élni, szeretünk élni, hogy így szeretünk élni.
S ha már a libamáj kapcsán elmélkedtem ezen, itt van néhány otthon is elkészíthető recept ebből a nemes alapanyagból. Nem kell sok belőle, egy csipetnyi is fényt visz az ólomszürke novemberbe.
Libamáj brulée – egy elegáns előétel
Hozzávalók: 15 dkg libamáj, 2,5 dl tejszín, 2,5 dl tej, ½ dl fehér portói, só, 4 tojássárgája, 4 evőkanál barna cukor. A tálaláshoz: kalács, vaj, gyümölcsök
• Fotó: Dimény-Varga Tünde
Elkészítése: A libamájat megtisztítjuk az erektől, összeturmixoljuk a tejszínnel és a tejjel. Hozzáadjuk a portóit, a sót, és elkavarjuk a tojássárgákkal. Kerámia formákba adagoljuk. A formákat vízfürdőben a sütőbe tesszük és 170 fokos sütőben, letakarva hagyjuk elkészülni. Ha kihűlt, hűtőben hagyjuk teljesen megdermedni, majd egy-egy evőkanál cukorral megszórjuk és konyhai lángszóróval karamellizáljuk. Vajas pirított kaláccsal, gyümölcsökkel tálaljuk.
Libamáj caprese körtével, kecskesajttal
Hozzávalók: 1 libamáj, só, rózsabors, 5 evőkanál libazsír, 7 dkg vaj, 3 körte, 1 citrom leve, 5 evőkanál cukor, 1 fahéjrúd, 3 szegfűszeg, 15 dkg kecskesajt, friss bazsalikom, kb. 1 evőkanál libatöpörtyű
• Fotó: Dimény-Varga Tünde
Elkészítése: Felszeleteljük, citromlével meglocsoljuk a körtét, a libamájat vékonyra vágjuk. Sózzuk, tört rózsaborssal megszórjuk. A cukrot egy serpenyőben megolvasztjuk, beletesszük a körtét, a szegfűszeget és a fahéjrudat. Hozzáöntjük a citromlevet, és mindkét oldalát a karamellben megpároljuk. Végül a vaj felét hozzáadjuk. A libazsírt összeolvasztjuk a maradék vajjal. A libamájszeletek mindkét oldalát alacsony lángon megsütjük. A tányéron váltakozva egymás mellé rakjuk a körte-libamáj-kecskesajt szeleteket. Bazsalikomot is dugdosunk közé. Megszórjuk libatöpörtyű-morzsalékkal. Hidegen, melegen egyaránt finom!
Ludaskása – egy magyar klasszikus
Hozzávalók: 1 libanyak (bőr nélkül), 1 hagyma, 2 cikk fokhagyma, 2 evőkanál libazsír, só, bors, 1 l liba húsleves, 2 sárgarépa, 1 petrezselyem gyökér, 1 kis darab zeller, 10 szem kelbimbó, 4 marék rizs, petrezselyemzöld, majoránna
• Fotó: Dimény-Varga Tünde
