Majd’ minden gyerek vágya, hogy saját kiskutyája, kiscicája legyen, a házikedvenc kérdése óhatatlanul felmerül a családban. Kutyát vásárolni vagy örökbe fogadni hosszú távú elköteleződés, mintegy 10-15 évet jelenthet, ezért ennek függvényében tervezzünk. „Sok szülő úgy gondolja, hogy majd a gyerek lesz az állat gazdája, ő fogja etetni, gondozni. De a gyermekek lelkesedése rendszerint csak néhány hetet tart. Ha tehát kutyával bővül a család, akkor tudjuk: az állat gondját (is) a szülőnek kell majd viselnie” – figyelmeztet Szabó Zsolt. A székelyudvarhelyi kutyaoktató nem győzi hangsúlyozni:
a házikedvencért minden esetben a felnőtt, tehát a szülő kell vállalja a felelősséget. A kutya nevelése, etetése is elsődlegesen a szülők dolga.
Ettől függetlenül, életre szóló barátság szövődhet az eb és a gyermek között, de ahhoz, hogy ez a viszony felhőtlen legyen, a szülők dolga az is, hogy megtanítsák a csemetéjüket, hogy hogyan kell viselkedni a kutyával. „Amennyiben kölyökkutyát vásárolunk, fogadunk örökbe, az első napokban lehetőleg tartsuk az állattól távol a gyermekeket. Egy kis ismerkedés, nagyon rövid simogatás belefér, de semmiképpen ne engedjük, hogy a gyermekek nyúzzák az állatot. A kölyök ilyenkor ismerkedik az új környezetével, riadt, bizonytalan. Békén kell hagyni” – sorolja Zsolt. A kiskutyát az első napokban szidni, fegyelmezni sem szabad: olyan, mint egy kisbaba, nem tudja, hogy nem szabad a szőnyegre piszkítani. Tanítgatni sem kell még az első napokban, ellenben a szobatisztaságra utaló viselkedést már jutalmazhatjuk.
A kutya nevelése is a szülő dolga
„A kutya nevelése a felnőtt dolga. Fontos, hogy az állat a család többi tagjára is hallgasson, de például a szidást, fegyelmezést ne hagyjuk a gyermekre ” – hangsúlyozza a szakember. A jutalmazással is vigyázzunk: a gyerekek sokszor túletetik a kedvencet. Egyébként jutalmazni nem csak finom falatokkal lehet, az állat a dicséretnek, simogatásnak is örül.
Az etetést szintén a szülő végezze, ugyanakkor kiemelten figyeljünk arra is, hogy a kutya háborítatlanul ehessen.
„Nekünk sem tetszik, ha folyton megzavarnak evés közben, de az sem, ha piszkálnak, amikor alszunk. Ne felejtsük, hogy ezeket a dolgokat a gyermek játéknak veheti, de a kutyának sokszor kínzás” – magyarázza Zsolt. Hozzáteszi, bár háziasították, a kutyákban is dolgozik az ösztön, ezért például a hússal való etetést egyáltalán ne hagyjuk a gyermekekre. „Pici kortól meg kell tanítani a kutyát, hogy evés közben – ha szükség van rá – elvehessük az ételt, a száraz kutyatápot előle. De ezzel nem szabad visszaélni: ha elvesszük, akkor adjuk is vissza, és ezt se a gyermek végezze” – hangsúlyozza újfent a szakember.
• Fotó: Szabó Zsolt archívuma
Mikor és milyet?
A legtöbb kutyával kapcsolatos baleset az 1-3 éves kisgyerekekkel és a kiskamaszokkal történik. A pici gyermek meglehetősen kiszámíthatatlan az eb számára, mozgása bizonytalan. „A kutyák nem szeretik a kiszámíthatatlanságot” – jegyzi meg Zsolt. Számtalan szerencsétlen baleset történik, amikor a kisgyerek megragadja a kutya fülét, orrát, farkát, ráesik vagy rálép az alvó állatra, stb. Alapvető szabály tehát, hogy a kisgyereket felügyelet mellett barátkoztassuk a kutyával. „Néhány percnél többet soha ne hagyjuk egyedül az állatot és a kisgyereket. Akkor maradhatnak magukra, amikor már a kutyában és a gyermekben is kellőképpen megbízunk. És ez nem 2-3 éves korban szokott előfordulni a gyermekeknél” – teszi hozzá mosolyogva a szakember.
A nagyobb gyerekeknél akkor történhet baj, amikor a gyermek még nem elég érett ahhoz, hogy érezze, hol van a játék határa.
A kutya ugyanis mindig jelez – sír, vinnyog, végső esetben vicsorog –, de ha sarokba szorítják, és nem lát menekülési utat, akkor már haraphat.
A kutyafajtákat illetően egyébként Zsolt úgy véli, hogy bármelyik kutyafaj nevelhető családbaráttá, az állat temperamentuma azonban egyedi. Egyértelműen kisebb a baleset veszélye a közép- vagy kis termetű kutyáknál, de a választáskor fontosabb szempont kellene legyen, hogy egészséges állatot kapjunk. „Rengeteg az olyan fajtabetegség, ami a szakszerűtlen túltenyésztés oka. Olyan betegségek ezek, amelyek jelentősen megnehezítik és megrövidítik az állat életét. Ráadásul a gazdáknak is extra terhelés ez, anyagilag is” – hangsúlyozza. Mindezen túl gondoljunk arra is, hogy a gyermekünket is megkíméljük a szívfájdalomtól, ha nem olyan ebet választunk, amelyik idő előtt elpusztul.
Örökbefogadás – néha a rögösebb út
Kisgyermekes családba is lehet örökbe fogadni kutyát – szerencsés eset nyilván, ha kölyökkutyára esik a választásunk. A menhelyeken felnőtt kutyák is gazdira várnak, ilyenkor azonban nagyobb körültekintésre int a kutyaszakértő. „A gazdátlan kutyák előéletét nem ismerjük, gyakorta olyan traumákkal érkeznek a menhelyre, amelyek csak később derülnek ki. Olyan esetünk is volt, hogy a kutya barátságos, nyitott volt a felnőttekkel, de a gyerekekre morgott” – meséli Zsolt.
Amennyiben tehát örökbefogadásra adjuk a fejünket, tudjuk: a procedúra elsőre nem biztos, hogy sikerül.
Ideális esetben a hazavitel előtt néhány alkalommal csupán ismerkednünk kellene az állattal, de sokszor előfordul, hogy az új otthonban derül ki, hogy mégsem fog működni a dolog. „Ha nincsen időnk, energiánk néhány hetet erre szánni, akkor inkább vásároljunk kölyökkutyát” – javasolja a szakember.
Illemtani útmutató más kutyákhoz
Ha van kutyája a családnak, ha nincsen, minden szülőnek kötelessége – és valójában érdeke is – lenne megtanítani gyermekét, hogy kutyák közelében hogyan kell viselkedni. Aranyszabály, hogy kérés nélkül kutyát megsimogatni nem szabad. „Vannak olyan kutyák, amelyek nem szeretik az idegeneket, vannak, amelyeknek a gyerekek nem tetszenek. Ezeket a dolgokat a gazdáik tudják, ezért mindig kérdezzük meg az állat gazdáját, hogy lehet-e simogatni” – tanácsolja Zsolt. A simogatás pedig könnyed legyen, nyaktól hátrafelé. Ismeretlen kutyának ugyanis nem simogatjuk a fejét! „Gondoljunk csak bele, nekünk hogyan esne, ha valaki az utcán odasétálna és hozzányúlna az arcunkhoz. A kutyának sem kellemesebb” – jegyzi meg nevetve.
Ami a sétát illeti: soha ne hagyjuk, hogy a gyermek egyedül sétáljon a kutyával!
„Egyrészt, a nagyobb testű kutyát egy kisebb gyermek nem tudja megtartani, de valószínűleg olyan tekintélye sincsen, hogy a kutya hallgasson rá. Gondoljunk csak bele: a kutya megiramodik valami – macska, labda, stb. – után, és a pórázon húzza maga után a gyereket, akár a forgalomba, a közlekedő autók közé” – vázolja a kutyaszakértő. Kisebb és nagyobb testű kutyáknál is előfordulhat, hogy összekapnak az ebek, ilyen helyzetben is baja eshet a gyermeknek és a kutyának is. „A sétáltatásra kísérjük el a gyermeket, legyen felügyelet, hogy tudjunk közbeavatkozni, ha valami történne” – figyelmeztet a kutyaoktató.
De talán a legfontosabb, amit a gyermekünknek meg kell tanítanunk: a kutya – és minden állat – nem játékszer, tiszteletet érdemel. És akkor cserébe szeretet ad.
