család

Gyakran hallhatunk a házasság válságáról, akárcsak a válások magas számáról. Kutatók és az átlagemberek is elemezgetik a helyzetet, keresik az okokat, a miérteket a problémára. Ugyanakkor az is elhangzik gyakran, hogy a házasságnál jobbat még nem igazán találtak ki, és kismillió tippet találunk arra, hogyan őrizzük meg épségét. Akiknek ez sikerült, azok jól tudják, mit nyújt, és miért érdemes tenni érte. Akiknek pedig (még) nem, a rossz hírek ellenére mégis vágynak rá. Talán A dán lány című filmben hangz

Egy esős délután úgy beszélgetünk két órán át egy kolozsvári kávézóban, mintha ezer éve ismernénk egymást, pedig akkor találkozunk először. Nyíltan faggatom, és ugyanúgy válaszol. Az interjú alatt rájövök: Kati megtanult hatékonynak lenni. Nincs idő a kertelésre, vár a család, várnak a feladatok, a lehetőségek. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. novemberi számában jelent meg.)

Múlt hónapban egy oláhszentgyörgyi polgármester tizennégy éves kamasz lányát nevelési célzattal úgy büntette meg, hogy falhoz térdeltette meztelenül, miközben le is videózta, ahogy az „elszemtelendő” lánya utána sorolja, amiket az apa diktál neki. A videó kiszivárgott, számos sajtóorgánum kommentálta az esetet.

Ady-szakértő kultúrantropológusként, a nagyváradi Ady Endre Emlékmúzeum igazgatójaként ismerte meg Nagyvárad és a sajtó közvetítésével talán az egész Kárpát-medence. Aztán megismertük benne a rockzenészt, a képzőművészt, a családapát, és a mostani beszélgetésünkkor arra is fény derült, hogy mélyrehatóan foglalkozik a buddhizmussal, olyannyira, hogy ebből írja készülő doktori disszertációját. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. októberi számában jelent meg.)

Mindig mosolygós a fiatal székelykeresztúri László Barna: olykor naiv megnyilvánulásait eltökélt célok és kitartó munka váltja. Bár még pályakezdő filmes, átütő pozitívsága ígéretes jövőt sejtet, s mint mondja, családi hátterének köszönhető, hogy céljai megvalósításához van is kellő önbizalma. Ha filmet készítene magáról, a boldogságról szólna. (Cikkünk a Nőileg magazin 2019. októberi lapszámában jelent meg).

Szabad szellem, temperamentumos egyéniség. Karcos, karakteres hangját 2006-ban ismertük meg egy tehetségkutató műsorban, pályája azóta is üstökösként ível fölfelé. Ha valakire magyar nyelvterületen azt mondjuk: sztár, Rúzsa Magdira mindenképpen! A pletykalapok el vannak foglalva a szája formájával, a menyasszonyi ruhájával, pedig annyi izgalmas téma van, amit feltétlenül meg kell beszélni vele. Jótékonykodik, gyerekmusicalt ír, és igen, komolyan, tényleg, főz! (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. szeptemberi

Ha megszólal, mindenki odafigyel rá, humora egyedi. Kolcsár József a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház oszlopos tagja, Kézdivásárhelyen színházat és színjátszó csoportot vezet, emellett rendez és játszik, s még a zenéléstől sem riad vissza, hiszen a Tesztoszteron Zenei Alakulat nevű, színészekből álló bandát erősíti. (Cikkünk a Nőileg magazin 2019. szeptemberi lapszámában jelent meg.)

Pár évvel ezelőtt történt, Dorka unokahúgom akkor ötéves volt. Pajtik híján unalmas volt számára a konfirmációs ebéd, ezért kitalálta, hogy szépségversenyt rendez a vendégeknek.

Színésznő és tehenes gazda. Négygyermekes édesanya és szervezetvezető. Olyan itthont, olyan szülőföldet álmodik, ahol a szülők jól érzik magukat és ahonnan a gyerekek nem vágyódnak el. A Magyar Szülők Szövetségének elnöke.

Mennyire igazi egy apuka, aki ezt írja: „A reggel a kakaórítussal indul. Ezt ma is vállalom. Kimegyek, elkészítem, beviszem, megisszák, együtt vagyunk, ha esik, ha fú. Csendben. Aztán kezdődik a nap.” (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. júniusi számában jelent meg.)

11 óra 4 perc – vasárnap. Istentiszteletre gyűlt össze a Hargita megyei kis falu, Székelyszenterzsébet református gyülekezete. Négy percet kések, nem kis bosszúságomra. A lelkész, Kincses Kálmán és felesége, Olga a templom előtt várnak, s csak utánam vonulnak be a magyarországi kormánytámogatással frissen felújított templomba. „Mint a szép híves patakra...” – énekli a gyülekezet, ünneplőbe öltözött lélekkel és ruhában. Az Úr asztalán friss orgona, a gyerekek kezükben előző nap szedett gyöngyvirágcsokrot

„A nő a házi tűzhely őrzője.” „Az otthon melegét a nőnek kell megteremtenie.” Hányszor hallottuk, éreztük ezeknek a „parancsolatoknak” a kényszerítő, már-már zsaroló követelését?

A karácsony nem csak egy nap, és nem is három. A karácsony gondoskodás, család, szeretet.

Minden reggel vele ment az óvodába, biciklivel. Kisfiúként gyakran bámulta, amint a napi újságot olvassa a kanapén, később pelyhedző bajuszát rendezgette az ő mintájára. Vőlegény korában ő igazította meg a csokornyakkendőjét, majd elküldte neki az első tatás üzenetet: „én is apa lettem!” (Cikk

A mai világban nem szükséges sok gyógyszert tartani otthon – állítja Lorenzovici Anna marosvásárhelyi háziorvos –, mivel már szinte minden településen vannak éjjel-nappal nyitva tartó gyógyszertárak. Mégis mi az, ami jó, ha kéznél van?

Meztelenül jövünk a világra, majd takargatni kezdenek, és egy életen át többnyire „beöltözötten” jelenünk meg. De mi van otthon? Mi tapad a meztelen bőrünkhöz és magához a meztelenséghez? Beszéljünk róla pőrén és tabuk nélkül!

Válások, exférjek, újraházasodások, mozaikcsaládok mindig is voltak. Ha a családfánkat elemezzük, biztosan találnánk olyan leszármazottakat, akik ilyen formában éltek. Újrakezdték. Mostanában ez egyre gyakoribb.

Roy Chowdhury-Mikes Sándor gróf tizennégy évvel ezelőtt költözött vissza Zabolára, a Mikes- birtokra. Mindig is itt volt a helye – mondja ő –, élete pedig már nemcsak a birtok körül, hanem családja körül is forog. Tudja, hogy e tájakon sok még a tennivaló, ezért elkötelezte magát amellett, hogy fel