Stílusnapló

Színekkel vagyunk körülvéve. Bárhová nézünk, bármerre fordítjuk a fejünket, óhatatlanul szembetaláljuk magunkat valamilyen színnel. És talán éppen ettől olyan izgalmas az, ahogyan a színek hatnak ránk.

Mutass nekem egy nőt, aki a ruhabolt próbafülkéjében állva, amikor nem áll jól rajta a kiválasztott darab, nem saját magát kezdi hibáztatni. Az, hogy a ruha tehet róla – nos, fel sem merül...

Van egy hely az otthonunkban, amit naponta legalább egyszer meglátogatunk. Sokszor rohanva. Néha sóhajtozva. Néha elégedetlenül. A ruhásszekrényünk.

Van bennünk egy ősi, ösztönös reflex: néhány másodperc alatt felépítünk valakiről egy teljes történetet. Mintha ismernénk. Mintha el tudnánk képzelni az életét, a munkáját, a személyiségét. Pedig mindössze néhány vizuális morzsát kaptunk.

Amikor a „korhoz méltó öltözködésről” beszélünk, valójában nem a társadalmi szabályokra gondolunk. Az első, amit szeretnék tisztázni: korhoz méltón öltözni annyit jelent, hogy úgy öltözöl, ahogyan érzed magad.

A mintakeverés sokak számára mintha a „haladó szint” lenne az öltözködésben. Pedig nincs jobb alkalom valami merészebbet kipróbálni, mint az ünnepi időszak.

A nyakvonal nem csak arról szól, hogy jól áll-e egy felső, esetlegesen mennyit mutatok meg magamból. A nyakvonal – dekoltázs, az arcunkat mutatja meg.

Ahogy lehűl a levegő, vastagabbak a pulcsik, hosszabbak a kabátok – és valahogy egyre nehezebb megtalálni magunkat a rétegek alatt. Ismerős az érzés, amikor felveszed a harmadik réteget, és már nem tudod, hol végződsz te, és hol kezdődik a sál?

A monokróm öltözködés az egyik legegyszerűbb, mégis leglátványosabb stílusfogás: amikor tetőtől talpig egy szín – vagy annak árnyalatai – jelennek meg a szettben. Az eredmény? Optikailag magasabb, karcsúbb sziluett és letisztult, elegáns összhatás.

Amikor megszületik a gyermekünk, a világ átfordul: az „én” helyét átveszi a „mi”. Hirtelen új szerepek és feladatok kavalkádja hárul ránk, nem csoda, ha a nőiesség valahová a sor végére csúszik.

Szinte minden nő egy kicsit testképzavaros. Miért? Mert nem szokásunk tükörbe nézni. Mert nem bátorítottak, tanítottak meg elfogadni és szeretni magunkat. Sokszor az önelfogadás első lépése egyszerűen az, hogy merjünk belenézni a tükörbe.

A leggyakrabban hallott szó a stílus kapcsán? Kényelmes: a magas sarkú nem kényelmes, a szoknya nem kényelmes, állandóan libeg a lábam körül – és még sorolhatnám, hány és hány ruhadarabra, kombinációról hallottam már: nem veszem fel, mert nem kényelmes.

A fókuszpont lényege nem az, hogy elrejtsd magad. Hanem, hogy megmutasd azt, ami szép.

A pillanat, amikor a kirakatban egy csodaszép ruhaköltemény megszólít: tudod már, hogy a tiéd, nem hagyhatod ott. Amúgy is az egész napod kudarcos volt, ez a ruhacsoda épp jó vigaszdíj lesz így a hét végére...

Szívesen hordasz egy egyszerű farmer-fehér póló szettet? Esetleg egy natúr színű ruhát, ami kényelmes, de kicsit unalmas hatású is lehet? Ne szaladj el rögtön új darabokat vásárolni – kiegészítőkkel új életre keltheted a szettjeidet.

Esküvői meghívást kapni mindig megtiszteltetés – de, amint meglátjuk a meghívót, legtöbbször az első gondolat ez: „Mit vegyek fel?”

Van egy finom, de fontos különbség az inspiráció és a másolás között. És ez a különbség nemcsak a gardróbodban, hanem az önbizalmadban is megmutatkozik.

Nagyon sok nővel találkoztam már, aki szent meggyőződéssel állította, hogy márpedig neki nincs dereka. Egy dolgot biztosan mondhatok: volt neki! És neked is van.