E heti inspiráló, elgondolkodtató írásainkból válogattunk:

Miközben a Woodstock fesztivál szervezői javában készültek a hippi-korszak legnagyobb zenei eseményére, mely 1969 augusztusának harmadik hetében zajlott, Los Angeles egy békés villanegyedében meggyilkolták Roman Polanski feleségét. A várandós Sharon Tate-t Charles Manson „hippi vezér” követői végezték ki brutális kegyetlenséggel. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. júliusi számában jelent meg.)

Ilyen bizonytalan időkben, mint most, lehetünk tudatos filmfogyasztók is, pozitív érzelmeket, bátorító, megmosolyogtató történeteket keresve. A 2015-ös Danny Collins (rendező: Dan Fogelman) című zenés film épp egy ilyen alkotás, egy önmagát kereső férfi, egy apa története sok érzelemmel, jó zenével. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. júniusi számában jelent meg.)

Színház az egész világ, mégis sokszor a színpadokon felelevenedő élethelyzetek, poénok mögé rejtett tartalmak úgy képen tudnak vágni, hogy napokig, akár hetekig cipeljük magunkkal az élményt. Van eset, mikor mosolyogva kelünk az emléktől, van, amikor fel-felkacagunk, ha a fejünkben visszhangzik egy velős mondat, de akad olyan is, ami egyenest boldogtalanná tehet.

Az új-zélandi Taika Waititi legújabb filmje egy szép, elgondolkodtató történet háborúról, kapcsolatokról és arról, hogy hogyan lehet megélni, átélni, átvészelni a nehéz helyzeteket. (cikkünk a 2020-as Nőileg magazin májusi számában jelent meg.)

A Forbes vagy a Film24 kritikája szerint is a Vezércsel (Queen’s Gambit) című Netflixes sorozat (újra) szexivé tette a sakkot. Nem tudom, hogy a szexi-e a legjobb szó, de tény, hogy a 2020. október végén debütáló 7 részes alkotás népszerűvé tette a sokszor és sokak által unalmasnak titulált sportot, amit jól szemléltet az is, hogy karácsony előtt teljesen kifogyott a boltokból a kockás táblajáték.

Bár elsőre megriadhatunk a regény méreteitől, minden oldala izgalmas, tele súlyos mondanivalóval, és korunk olyan nagy problémáira figyelmeztet, mint a kütyüktől való függőség, a gyerekekkel való bánásmód, az elhidegülés.

Nem filmkritikusként írom az alábbi sorokat, hanem mint színházi rendező, ebben az esetben mint egy mindennapi néző. Tehát vállaltan, az elkövetkező mondatokkal inkább egy színházi szempontból megközelített életérzést szeretnék tetten érni, ami talán Paolo barátunk univerzumának egyf&

Azokat a filmeket szoktam leginkább kedvelni, amelyek későn jelennek meg az on-line filmlejátszó oldalakon, vagy nem kerülnek magyar forgalmazásba, vagy nem találok hozzá feliratot. Úgy érzem, érdemes kínlódni egy kicsit minden ilyen filmalkotásért.

Valami lazábbra vágytam, valami másra. Ez volt a szempont, amikor olvasnivalót választottam. Könyvtárunk épp frissen szerezte be Kazuo Ishiguro egyik ismertebb művét, ráadásul nagyon szeretem az angol témájú regényeket.

Gárdos Péter első regénye életrajzi ihletésű. Szülei levelezésén keresztül meséli el szerelmük történetét, a koncentrációs táborokból Svédországba szállított két beteg ember találkozását és küzdelmét a gyógyulásért, a felépülésért.

Nehéz lenne hasonlítani valamihez, mert egyedi, mint a mostanában olvasott kortárs szerzők művei általában. És ez jó, nagyon jó. Mert ettől változatos, ettől érdekes. És nagyszerű érzés felfedezni magunknak az újabb és újabb remek írókat, műveket.

Legyen szó nyaralásról, vagy csak néhány nyugodt óráról a medence partján, vagy lefekvés előtt, egy jó könyvvel minden teljesen más. Gálovits Rózsa ezúttal Anna Gavalda Édes életünk című könyvét ajánlja.

Nem mi mondjuk ezt, hanem Szabó Károly, a Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár látvány- és hangzóanyag részlegének munkatársa, filmklubok és filmfesztiválok lelkes szervezője.