Amikor ez a könyv megjelent, nagy izgalommal vártam. Elég hamar el is olvastam a megjelenése után, ahogy több más könyvét is a szerzőnek. Ez nem mostanában történt, mégis jól emlékszem, mennyire izgalmas volt a cselekmény, milyen jól kibontott a mondanivaló, és bár elég sötét a stílusa, nem sok vidámság akad benne, némi fekete humort leszámítva, egy pillanatig sem unalmas, habár elég vastag.

Természet és ember kapcsolata, ember és ember viszonya, a magány és az egymásra figyelés fontossága Felméri Cecília Spirál című filmjének kulcsmotívumai, kulcstémái. A kolozsvári rendezőnő első nagyjátékfilmjét egy hosszú forgatási folyamat és pandémiás halogatások után 2021. májusban mutatták be Magyarországon, a romániai mozikba pedig novemberben érkezik.

Ötvennyolc év telt el, mióta megjelent Az üvegbura, de már klasszikusnak számít a szépirodalomban. Vannak még ilyen, nem egészen száz éve megjelent könyvek, amelyek ikonikusak lettek, mint például a Zabhegyező J. D. Salingertől vagy az Állatfarm George Orwell tollából. Az üvegbura ráadásul még fiatalabb, de közös nevezőjük, hogy világszerte ismertté váltak.

Van az a típusú olvasmány, amelyik már első perctől, mondattól kezdve leköt, megragadja a figyelmet, és mondhatni, fogva is tartja az olvasót, amíg ki nem derül, hogy mi a lényege a történetnek, hol a csavar, mi fog történni a főszereplővel. Nagy kedvenceim az ilyen olvasmányok, legyen az regény, elbeszélés vagy költemény. A cégvezető Háy Jánostól ilyen első mondattal figyelemfelkeltős regény, nem is nagyon tudtam letenni, és bizony rendesen el is gondolkodtatott.

Cesc Gay Szenvedélyes szomszédok (Sentimental) című alkotását választották a húsz éves Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) nyitófilmjének, melyet július 23-án egyszerre húsz városban vetítettek le. A könnyed spanyol kamarakomédia, mely beleillik a kamarafilmek trendjébe – említhetjük a sok nemzet által átvett, átdolgozott Teljesen idegenek (Perfetti sconosciuti) című alkotást vagy Hajdu Szabolcs Ernelláék Farkaséknál című filmet is az elmúlt évekből – valószínűleg minden településen megnevettet

A bosszúfilm műfaja nem számít újdonságnak Hollywoodban, sőt még az sem újdonság, ha egy ilyen alkotás főhőse egy nő, aki sérelmeit, fájdalmait megtorolja a gonosz világon, a férfiakon (bár tény, hogy az úgynevezett rape and ravange filmekben, általában a megerőszakolt, meggyilkolt lány valamely férfi családtagja szokott bosszút állni). Mégis Emerald Fennell 2020-as alkotása, az Ígéretes fiatal nő, képes a témában újat, mást hozni, mutatni, mondani.

Egy évvel ezelőtt olvastam és ajánlottam Szabó T. Annától először novelláskötetet, és már akkor nagyon megszerettem azt, ahogyan ír, ahogyan kifejezi magát, ahogyan láttat és megláttat, ahogyan zsigerig hatol. Legújabb kötete, a Szabadulógyakorlat még mélyebbre megy, ha lehetséges ez egyáltalán.

A dán Thomas Vinterberg Még egy kört mindenkinek (Druk/Another Round) című, 2020-as filmje nem is érkezhetett volna jobbkor: a négy középiskolai tanár alkoholmámoros története csupa életigenlés, drámai pillanataival együtt is jóleső, ami igencsak jól jön világjárvány idején.

Meleg, Afrikát idéző levegő nehezedik a repülőből levezető lépcsőkre, s ahogy a máltai reptéren a háztetők nélküli, sárgás homokkő épületeket nézem, amint a pálmafák legyezgetik, a régmúlt történelmére gondolok. A hőséget, ami egy hegyekhez szokott szervezetnek már nyárelőn is kihίvás, enyhίtik a tenger felől érkező hol lágy, hol már-már agresszίv fuvallatok. Mikor milyen kedvében ébred Neptun.

Őszintén szólva, általában nem vagyok oda azokért a könyvekért, amelyeken ott virít a felirat, hogy New York Times Bestseller. Gyakran túlhájpolt könyvekről van szó, nem ütik meg az elvárt mércét, és bár a sztorival ritkán van gond ezen könyvek esetében, hisz elég széles az érdeklődési skálám, a stílusuk nem a magasabb színvonalú szépirodalmi művek stílusát hozza.

Égig érő, egzotikus pálmafák, buja, megrészegülten virágzó leanderek, szikrázó égbolt, azúrkék tenger. A villák sora a békebeli, századfordulós időket idézi, a város elegáns, de mégsem kellemetlenül sznob. Ez Abbázia, ahol a monarchia hangulata keveredik a mediterrán életérzéssel. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. júniusi lapszámában jelent meg.)

Sokan vélik úgy, hogy amikor a mindennapokban ennyi negatív hatás és érzelem ér minket, lásd világjárvány idején, csak pozitív dolgokat kellene nézni, olvasni. Ám az elzárkózás és az elutasítás nem feltétlenül, nem mindig, nem mindenkinek megoldás. Sőt egy-egy nyomasztó és komor alkotás néha hatásosan tud perspektívát láttatni, vagy ráébreszteni arra, hogy a mi életünk tulajdonképpen egész jó.

A júniusi forróságban magam elé képzelem a római kori, fallal körülvett Barcino város (Barcelona elődje) maradványaira épült középkori templomokat és gótikus palotákat. Kereskedelmi és gazdasági fejlődésével a mai negyed nemcsak a település történelmi központja, hanem a katalán város szíve-lelke is.

Olyan sokféleképpen megindító és megrázó erejű olvasmány ez, hogy felsorolni sem egyszerű. Kezdetben ott van a Teleki család története, történelme, ami szorosan összefonódik Erdély és Magyarország sorsával.

„A világ egyik legundorítóbb embere”, „A gerinctelenség mintapéldája a végtelenediken”, „Szurkoltál már azért, hogy a női főszereplő haljon kínhalált”? Csak néhány idézet a Fontos vagy nekem című, a Netflixen megnézhető alkotás kritikáiból. Az idézetek rátapintanak a lényegre: ezt a filmet a főszereplő Marla (Rosamund Pike) miatt kell megnézni, akkor is, ha egy igazi visszataszító antihős.

Pár évvel ezelőtti születésnapomon beültem egy kávézóba. Egyszer csak beront (szó szerint) az amúgy déli csendben szendergő helyiségbe két idős nő, olyan jó hetvenesek. Bort rendeltek, és jó hangosan, röhögve mesélni kezdtek egymásnak a legújabb utazásukról. Olyan hangosan beszéltek, hogy kénytelen voltam hallgatni őket. Megzavartak, kissé mérges is lettem, annyira, hogy úgy mentem ki a kávézóból: én is ilyen szeretnék lenni vagy 30 év múlva. Olyan koros hölgy, aki beront délben a kávézóba a barátnéjával

Kivételesen nem szépirodalmi művet hoztam, kedves Olvasók, hanem valami mást, valami érdekeset, valami felettébb szórakoztatót, azoknak, akiket érdekel más nemzetek kultúrája, más népek nézőpontja, és esetleg szeretné tágítani a gyermeknevelésről alkotott elképzeléseit. Tudom, tudom, könyvből nem lehet gyermeket nevelni, én sem azért olvastam el ezt, és vágtam bele még pár ilyen jellegű olvasmányba, mert a lányaimat az olvasottak szerint szeretném nevelni, szó sincs róla.

Ki ne vágyna egy mindent elsöprő kalandra életében legalább egyszer? Utazni, felfedezni a világot, megismerni új embereket, élményekkel gazdagodni? Bezsnei Andor nemcsak álmodozott róla, hanem egy nehéz döntés után motorra pattant és bejárta a világot. Ázsián át elért Ausztráliába, majd az Antarktiszra és végül a nagy kaland Dél-Amerikában szakadt meg, a világjárvány miatt. Az úton szerzett élményei azonban vele vannak. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. áprilisi lapszámában jelent meg.)