A farsangi mulatságok során bőségesen lakomázunk, amivel eléggé megterheljük a szervezetünket. Aztán, ha eltelik a január, és a telet hajtó farsangnak is vége, beköszönt a böjt. Hogyan tudjuk ezt a megtisztulási folyamatot segíteni gyógynövényekkel?
Hóbortos az időjárás, így áprilisban. Csontig hatoló szél kavarja a szakadó havat odakint, legbelül pedig a tavasz melengető napsugaraira vágyunk. Egyre közeleg a húsvét, a böjt időszaka azonban nem járt még le, ez az időjárás pedig akaratlanul is azt az érzést kelti, mintha a természet is a feltámadás napját várná a tavaszi újjászületéssel. De bennünk mi hozza el az újjászületést?
Böjt van. Legalábbis annak, aki tartja. Nekem igen. Lelki fejlődésem új állomásán vagyok, egy olyan helyen, ahol értem és érzem, hogy a böjt jó nekem. Nincs felettes hatóság által kierőszakolva, nem keresztény szabálykövetésből teszem, hanem azért, mert jó a lelkemnek és a testemnek. Összhangban vagyok vele, érzem, hogy segít. Megkönnyít, felemel, tisztít.
Itt a böjt időszaka, de egyre kevesebben vannak, akik ilyenkor böjtölnek is. Pedig a böjtnek nemcsak vallási vonatkozása van, hanem a szervezetünkre nézve is fontos segítség lehetne ma is. De már a régiek sem csupán vallási meggyőződésből vonták meg a húst maguktól. Egyszerűbb volt minden. Az étkezés is. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. februári lapszámában jelent meg).
Nekem nem volt különösebb vallási neveltetésem, így nálunk leginkább szokáskérdés volt, hogy péntekenként tehéntúrós gombóc a menü. A nagyszüleim még tartották a rendszeres szerdai és pénteki böjtöt, ami főképpen a húsról való lemondásból állt. Az elmúlt évek rendszerei viszont aktívan tettek azért, hogy ez a szokás kikopjon az életünkből: a kommunizmus a vallási életet nem promoválta, a kapitalizmus pedig a mértékletességet… (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. márciusi lapszámában jelent meg.)
Többnyire a hívő keresztények böjtölnek. Húsvét közeledtével környékünk katolikus hitben nevelkedettjei élnek valamiféle önmegtartartóztatással – a protestánsokkal megengedőbb a vallás, a lelkiismeretre van bízva mindez: vagy csak péntekenként böjtöl, vagy betartják a negyven napot az ünnep előtt. Mitől alakult ez így, miért a hús tiltott?
Ha tavasz, akkor rügyfakadás, madárcsicsergés, szerelem és medvehagyma – vallja Staharóczky Noémi nagyváradi táplálkozási tanácsadó és vegán szakács, aki tavaszi recepteket ajánl a Nőileg olvasóinak, amelyeket a nagyböjtben is bátran kipróbálhatnak mindazok, akik vallási vagy egyéb megfontolásból lemondanának egy időre a húsról. (Cikkünk a Nőileg magazin 2019. márciusi lapszámában jelent meg.)
Volt egyszer egy gazdag ember, akinek rengeteg jószága volt. Mellette élt egy szegény ember, akinek csak egyetlen báránykája volt. Amikor a gazdag emberhez vendégek érkeztek, elvette a szegény ember egyetlen báránykáját, levágatta és elfogyasztották.
A Húsvét előtti nagyböjt a testi-lelki megtisztulás időszaka. A szigorú böjt a megszokottól eltérő recepteket írat velünk: eltűnik étrendünkből a hús, a zsíros, állati eredetű étek, helyét pedig átveszi a kevés alapanyagból készülő, szerényebb betevő.
Apró léptekkel kimásztunk a tél terhe alól, a homályból. S amint a természet is megújul, úgy vedlettünk mi is át, és vetkőztük le mindazt, ami felgyűlt és ránk nehezedett. A húsvétot megelőző időszak erről szól: a böjtről, az önmegtartóztatásról, az áldozásról. Mit jelent ez a szervezetünk számára, illetve lelkiekben megtörtént-e a változás – erre kerestük a válaszokat. (Cikkünk a Nőileg magazin 2017. áprilisi lapszámában jelent meg.)
Ha kutyatartásra adja a fejét a család, fontos tudnunk: a nevelés a szülő dolga lesz. Helyesen viselkedni ugyanis nem csak az állatot, de a csemeténket is meg kell tanítanunk.
Kilencéves volt, amikor a faluban az a hír járta, hogy a legszebb eladó sorban lévő lánynak a kedvesét a leány szülei nem akarják vőnek. Sőt, megtiltották, hogy a házukba belépjen.
E havi címlapinterjúnk olyan mély gondolatokat hordoz, hogy talán többször is érdemes elolvasni ahhoz, hogy igazán át tudjuk engedni magunkon. Elsőre mindenkit más fog meg, attól függően, kinek milyen küzdelemben volt, van része...
A minap, iskolába menet, két negyedikes-forma gyerek mellett elhaladva, egy beszélgetésre lettem figyelmes. Az egyikőjük azt újságolta a társának, hogy percek alatt készült el a román házi feladattal, mert a Google-fordítóval lefordíttatta.
Gyermekkoromban összesen négy óvodába jártam. Kettőből megszöktem, rendíthetetlen célirányossággal hazalógtam a városi forgalmon keresztül. A másik kettőben is legtöbbet 2-3 hónapot jártam folyamatosan. Egyszóval utáltam az óvodát.
A parton hasalok, a proseccóm szürcsölve. Tüske voltam egész nap. Szerencsére, a férjem rögtön reagált, és nem hagyta elrontani az egész délutánt. Hozta a kedvenc italom, a gyerekeket kézen fogta, és irány a tenger!
A nagy közhelyek egyike, hogy az ember – amióta megszületett – mindig úton van. S akármennyire nem szeretjük a közhelyeket, attól az egyik legismertebb hasonlat az életre. Te épp merre tartasz? Hol jár a lelked?
Az ablakból figyelem, hogy a szemközti domboldalon miként közelít lassan a napsütés, míg eléri a kertet. A szomszéd kertből friss széna illatáküzdést hozza a reggeli szellő, melyet lassú mozdulatokkal egy nyolcvankét éves bácsi hord kazalba.
A kerti függőágyban pihen, mint oly sokszor nyár ideje alatt. Egy megszáradt diófalevél száll lomhán meztelen lábára. Épp így kúszik vissza életünkbe a nyár könnyedsége után az ősz terhe is, gondolja.
Az ágytól az asztalig két lépés. Az ágytól a mocskos vödörig tíz. De ha kérem, ide teszik nekem az ágy mellé. Az ágytól a kapuig ötvenkét lépés. Régebb nem számoltam. Hogyhogy nem vettem észre, hogy vénülök?
Jócskán benne vagyunk az esküvőszezonban, de a java azért még hátravan. Van néhány dolog, amit az ember ösztönösen tud vagy érez, és vannak írott és íratlan szabályok is, amelyeket, ha nem is tartunk be, jó, ha tudunk róluk.
A húspotyoló a jólét szimbóluma, mert a húsevés a magasabb életszínvonalról árulkodik ezen a vidéken. Disznót vágni, borjút vágni, nem adatott meg minden földművesnek, mint ahogy jó minőségű húst enni sem adatott meg minden városi atyafinak.
A macskát csak akkor tudom barátilag kezelni, ha egyedül maradok, s beszélgetnék valakivel, de emberi lény nincs a közelemben. Milyen napod van, Cirmos? A macska erre dorombol, s én világosan értem, hogy azt mondja: Jó napom van, legyen a tiéd is jó.
Az elmúlt hetekben a Nőileg hírlevelének feliratkozói körében is kutattuk a videófogyasztási szokásokat. Ezúton is köszönjük annak a csaknem 1000 felhasználónak, akik idejüket nem sajnálva válaszoltak a kérdésekre.
Brassó környéke bővelkedik látványosságokban. Vannak a tömegturizmus által elözönlött célpontok, de találunk olyan csendesebb gyöngyszemeket is, ahol kis séta után már csak magunk maradunk a tájjal, a színekkel és a kristálytiszta levegővel.
Egy kis eldugott ékszerfalu, Székelyszállás az úticélunk, Marosvásárhelytől fél órányira. A kanyargós úton azon gondolkodom, mennyire nyugodt lehet itt az élet. Aztán mosolyra húzódik a szám: na, vajon mennyire lehet nyugodt egy ötgyermekes családnál?!
Biztosan voltak olyan napjaid, amikor mindenki bókolt, hogy milyen jól nézel ki, máskor pedig, bár semmi bajod nem volt, betegnek, fáradtnak láttak. Ez azon is múlik, hogy épp milyen színű ruhát viseltél. Erről szól az évszakelmélet az öltözködésben.
Eszterünk maga a kifinomult elegancia. Öltözködésében sok az egyéni „hang”, ugyanakkor azokat az alapszabályokat is jól ismeri és alkalmazza, amelyek megóvják az ember lányát attól, hogy slampos vagy ízléstelen legyen.
Az erdélyi konyha egyik jellegzetessége a folyamatos megújulás. Az elmúlt századok során mindig nyitott volt az új hatásokra, ezek folyamatos keveredéséből alakult ki mindaz, amit ma erdélyi konyha néven emlegetünk.