Ugye emlékezetes az első aranyérem? Vagy a komoly versenyben megszerzett első hely? Vagy a különdíjak, dicséretek, elismerés a sikeresen elvégzett feladatért, jutalom egy eredményes projektért, a gratuláló kézfogások? A mi lányaink nyertek. És velük együtt örülünk mi, a teljes Nőileg-csapat.
Decemberi lapszámunkban apró-cseprő szokásainkat próbáljuk nagyító alá vonni. Mitől válik egy cselekvés szinte automatizáltan ismétlődő folyamattá, miért van az, hogy akár káros, általunk is kényelmetlennek, egészségtelennek vagy zavarónak vélt szokásainktól oly nehezen tud
Úgy tűnik, minél tárgyiasultabb, anyagibb a világ, annál inkább vágyik az ember a másik oldal, a megfoghatatlan, az anyagiatlan megismerésére. Talán ez az oka a modern spiritualitás előretörésének, az új idők új lelkiségének, amely kultúr- és társadalomtörténetünk kor&aacu
Kertes házaknál folyamatos gondot jelent a zöldhulladék, hiszen ahhoz, hogy mutatós legyen az udvar, a füvet, bokrokat, tujákat, fákat nyírni, a leveleket pedig seperni kell, és ha még konyha- és virágoskert is van, még nagyobb a felgyülemlő mennyiség. A hulladékgazdálkodó vállalat elszállítja
Annak örülünk a legjobban, amit szeretettel kapunk, ami szívből jövő. Ha mindezzel spontán vagy meglepetésként ajándékoznak meg, igazán érezhetjük, hogy fontosak vagyunk valakinek.
Változik-e a férfi, ha apa? Októberi magazinunk alaptémája az apaság, a fenti kérdésre pedig a mostani szösszenetekben szerkesztőségi tagjaink, Pálfi Kinga és Dósa Zoltán válaszoltak: aradi kolléganőnk gyermeke apjának változásairól ír, a NEMes MESÉK szerzőjéről pedig megtudjuk, milyen apának látja önmagát.
&n
A férfi, ha apa, útvonalat tervez a szülészetig. Alaposabb férfiak időmérő edzést is tartanak, külön felkészülve a csúcsforgalmi időszakra. Nem a szülészetire, az útira. Ettől persze még gyomorideggel ülnek be az autóba, ha eljön a pillanat.
Mi, nők, nagyon szeretjük az újat, a változatosságot, a nem szokványos megoldásokat. De vannak dolgok, amiken nehéz változtatni, főleg úgy, hogy költséghatékonyak is legyünk. Ilyen például a lakás, az otthon, amiben élünk.
Meghozni a döntést és változtatni. Avagy váltani, mert eljött az ideje. Szeptemberi lapszámunk fő témája az újrakezdés, cikkeinkben többen is vallottak arról, miként zártak le egy történetet, hogyan fogadták az újat. Ehhez kapcsolódóan egy-egy rövid szösszenetben újságíróink is megosztják olvasóinkkal saját ta
Bizonyára nemcsak a lányok játszanak el a gondolattal, milyen lesz, ha megtörténik, szerintünk a fiúk is fantáziálnak az első együttlétről… Hogyan képzelték el és milyen volt a valóságban, szerkesztőségünk tagjaitól is megkérdeztük – ennek apropóját szeptemberi magazinunk Kéj-rovata adta, vagyis ez: Neked milyen volt az első?
Meghozni a döntést és változtatni. Esetleg azért váltani, mert muszáj. Miután szeptemberi lapszámunk fő témája az újrakezdés, újságíróink is vállalták, hogy egy-egy rövid szösszenetben megosztják az olvasókkal saját tapasztalataikat.
Szokások által vezérelt társadalom a miénk, a legtöbb dolognak olyannak kell lenni, amilyennek valamiféle kívülről irányított és aztán bensővé lett elvárásrend vezérli. Életünket gyakran a legapróbb dolgokig olyan láthatatlan szabályozás szerint éljük, amely mindenkinek – sokszor elsősorban másoknak – megf
Kulcsszavak, amelyekre rárakódott a köztudat rozsdája: szex, jó, alvás, sérülékenység, kiszolgáltatott, szégyellnivaló, tökéletlen. Mindhiába a rozsdás köztudat, eszembe jut, hogy az életem fontos dolgai mégiscsak meztelenül történtek: megszülettem, ekkor anyám is meztelen volt, ketten voltunk egyszerre azok.
Mennyit változott azért mifelénk az utazás és nyaralás fogalma az elmúlt évtizedekben! Apáink az aranykorban még hetekig gyűjtögették a benzint és készítették fel a családi Daciát, ha hosszú útra indultunk. Nálunk az volt a hosszú út, amikor elmentünk Udvarhelytől Vásárhelyig, arra már rántott h&uacu
Júniusi lapszámunkban vetkőzünk, és nem csak a melegre való tekintettel. Mert van az úgy, hogy az erdélyi nő is meztelen, csak épp nem beszél róla, ha nem kérdezik. Mi most kérdeztünk, családokat például, hogy mennyire tabu a meztelenség odahaza.
Sokan kipróbálták közülünk és lapunk megszólalói közül is, ki merjük hát jelenteni: nem csak egyetlenegy előre megírt recept szerint lehet jól élni. Nőként. Anyaként. Nem anyaként.
Szőke Anna egész megyére kiterjedő néptáncmozgalmat hozott létre. Neki köszönhetően sokan lehetőséget kapnak arra, hogy belekóstoljanak más kulturális területekbe is. E közösségformáló tevékenysége révén lett ő a Nőileg magazin Mutass jó példát! programja utolsó fordulój
Mátyás Erika, a Mutass jó példát program! Szatmár megyei harmadik helyezettje fontos közösségépítő munkát végez Szatmárnémetiben. Alig harmincnyolc éves, viszont fiatalkora ellenére gazdag az életpályája: a Szatmárnémeti Református Gimnázium zenetanára és kórusvezetője, a Máltai Szeretetszolg&aacut
Ha kutyatartásra adja a fejét a család, fontos tudnunk: a nevelés a szülő dolga lesz. Helyesen viselkedni ugyanis nem csak az állatot, de a csemeténket is meg kell tanítanunk.
Kilencéves volt, amikor a faluban az a hír járta, hogy a legszebb eladó sorban lévő lánynak a kedvesét a leány szülei nem akarják vőnek. Sőt, megtiltották, hogy a házukba belépjen.
E havi címlapinterjúnk olyan mély gondolatokat hordoz, hogy talán többször is érdemes elolvasni ahhoz, hogy igazán át tudjuk engedni magunkon. Elsőre mindenkit más fog meg, attól függően, kinek milyen küzdelemben volt, van része...
A minap, iskolába menet, két negyedikes-forma gyerek mellett elhaladva, egy beszélgetésre lettem figyelmes. Az egyikőjük azt újságolta a társának, hogy percek alatt készült el a román házi feladattal, mert a Google-fordítóval lefordíttatta.
Gyermekkoromban összesen négy óvodába jártam. Kettőből megszöktem, rendíthetetlen célirányossággal hazalógtam a városi forgalmon keresztül. A másik kettőben is legtöbbet 2-3 hónapot jártam folyamatosan. Egyszóval utáltam az óvodát.
A parton hasalok, a proseccóm szürcsölve. Tüske voltam egész nap. Szerencsére, a férjem rögtön reagált, és nem hagyta elrontani az egész délutánt. Hozta a kedvenc italom, a gyerekeket kézen fogta, és irány a tenger!
A nagy közhelyek egyike, hogy az ember – amióta megszületett – mindig úton van. S akármennyire nem szeretjük a közhelyeket, attól az egyik legismertebb hasonlat az életre. Te épp merre tartasz? Hol jár a lelked?
Az ablakból figyelem, hogy a szemközti domboldalon miként közelít lassan a napsütés, míg eléri a kertet. A szomszéd kertből friss széna illatáküzdést hozza a reggeli szellő, melyet lassú mozdulatokkal egy nyolcvankét éves bácsi hord kazalba.
A kerti függőágyban pihen, mint oly sokszor nyár ideje alatt. Egy megszáradt diófalevél száll lomhán meztelen lábára. Épp így kúszik vissza életünkbe a nyár könnyedsége után az ősz terhe is, gondolja.
Az ágytól az asztalig két lépés. Az ágytól a mocskos vödörig tíz. De ha kérem, ide teszik nekem az ágy mellé. Az ágytól a kapuig ötvenkét lépés. Régebb nem számoltam. Hogyhogy nem vettem észre, hogy vénülök?
Jócskán benne vagyunk az esküvőszezonban, de a java azért még hátravan. Van néhány dolog, amit az ember ösztönösen tud vagy érez, és vannak írott és íratlan szabályok is, amelyeket, ha nem is tartunk be, jó, ha tudunk róluk.
A húspotyoló a jólét szimbóluma, mert a húsevés a magasabb életszínvonalról árulkodik ezen a vidéken. Disznót vágni, borjút vágni, nem adatott meg minden földművesnek, mint ahogy jó minőségű húst enni sem adatott meg minden városi atyafinak.
A macskát csak akkor tudom barátilag kezelni, ha egyedül maradok, s beszélgetnék valakivel, de emberi lény nincs a közelemben. Milyen napod van, Cirmos? A macska erre dorombol, s én világosan értem, hogy azt mondja: Jó napom van, legyen a tiéd is jó.
Az elmúlt hetekben a Nőileg hírlevelének feliratkozói körében is kutattuk a videófogyasztási szokásokat. Ezúton is köszönjük annak a csaknem 1000 felhasználónak, akik idejüket nem sajnálva válaszoltak a kérdésekre.
Brassó környéke bővelkedik látványosságokban. Vannak a tömegturizmus által elözönlött célpontok, de találunk olyan csendesebb gyöngyszemeket is, ahol kis séta után már csak magunk maradunk a tájjal, a színekkel és a kristálytiszta levegővel.
Egy kis eldugott ékszerfalu, Székelyszállás az úticélunk, Marosvásárhelytől fél órányira. A kanyargós úton azon gondolkodom, mennyire nyugodt lehet itt az élet. Aztán mosolyra húzódik a szám: na, vajon mennyire lehet nyugodt egy ötgyermekes családnál?!
Biztosan voltak olyan napjaid, amikor mindenki bókolt, hogy milyen jól nézel ki, máskor pedig, bár semmi bajod nem volt, betegnek, fáradtnak láttak. Ez azon is múlik, hogy épp milyen színű ruhát viseltél. Erről szól az évszakelmélet az öltözködésben.
Eszterünk maga a kifinomult elegancia. Öltözködésében sok az egyéni „hang”, ugyanakkor azokat az alapszabályokat is jól ismeri és alkalmazza, amelyek megóvják az ember lányát attól, hogy slampos vagy ízléstelen legyen.
Az erdélyi konyha egyik jellegzetessége a folyamatos megújulás. Az elmúlt századok során mindig nyitott volt az új hatásokra, ezek folyamatos keveredéséből alakult ki mindaz, amit ma erdélyi konyha néven emlegetünk.